Itt vagyok, még élek és virulok.
Mozgalmas hetet tudhatok magam mögött, emiatt nem mutattam aktivitást errefelé.
Olvasni se nagyon tudtam, írni meg aztán végképp, pedig mindig raktam a táskámba papírt, tollat, könyvet. Olyan energiák szabadultak fel bennem, amik a mindennapjaimat feldobják, izgalmassá teszik. Így,. mire gép elé kerülök, egy nyomi jelszót bepötyögni is derogál.
Csütörtökön eljutottam arra a pontra, ahol kilenckor elnyomott az álom a szokásos tizenegy-éjfél-hajnali egy helyett, és egész reggel hétig húztam a lóbőrt. Akárhogy számoltam, ez nyolc helyett tíz órára jött ki.
De nem kell aggódni! A teljesítőképességem javítását felírtam az éves terveim közé. Az újdonsült munkámból adódóan a heti testmozgás bőven meg van kétszer is. (Az utóbbi idők fáradsága ennek a számlájára írható, de igyekszem megedződni.) Iszogatom a jó kis zöld teát, mint régen. (Meguntam az ízét, ezért hagytam abba, pedig tényleg jót tesz.) És vettem magnéziumot. Az alvási ciklusomat pedig igyekszem beállítani, hogy a szabadnapjaimon is fel tudjak kelni.
Elképesztő, hogy mennyi fölös időre és energiára van szükség a rendszeres íráshoz! Az ember nem is gondolná. Friss fejjel kell leülni, máskülönben a végeredmény katasztrófa.
Mondjuk, ez már az a pont, ahol az ember nem csak úgy pötyög, hanem projektekként tekint a történetekre.
Perpillanat amolyan fejből kibámulós kedvem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése