így ír a két nem

Szeretek olyan könyveket olvasni, amiben férfi ír férfiszemszögből. Ez amolyan kis betekintés a másik nem koponyájába. Persze, mind más és más, mert ők sem egyformák, hiába vágjuk néha a fejükhöz, hogy "te is olyan vagy, mint a többi".

A legérdekesebb, amikor nőkről, a hozzájuk fűződő viszonyukról, gondolataikról írnak. Tanulságos azt látni, hogy miként képzelnek el minket. Gyakran találkozni ilyenkor eszményképekkel is, amik gyakran zavarba hoznak.

Nem egyszer botlottam már nő által női szemszögből írt pajzán jelenetbe, vagy épp nő által írt, férfi szempontú akciózásokba. Kevesebbszer olvashattam férfi által írt, férfi szempontú szexjelenetet. Richard Morgan Dűhöngő fúriák című könyve volt egy ilyen élmény. Annyira más! (Itt-ott már kicsit sok, de érdekes.)

A félelem kódja című könyvnél persze szó sincs konkrét jelenetekről, csak utalásokról. Szerencsére, mert szerintem is jobb az ilyesmit a fantáziára bízni. Felnőttek vagyunk, tudjuk, mi történik olyankor, amikor a férfi bedobja az ágyba a nőt. (Alszanak, mi mást csinálnának? *ártatlan szemek*)


A lényeg, ha tudni akarjuk, hogy nagyjából mi járhat egy férfi fejében, elég néhány ilyen regényt a kezünkbe vennünk. Ugyanezt tudom tanácsolni a férfiaknak is. Ha tudni akarják, hogy hogyan gondolkodunk, csak szerezzenek be egy nő által E/1-ben, női főszereplővel írt regényt.

Pszichológiai szakkönyvekkel is lehet próbálkozni, de az már kissé szakmai szagú. A regények természetesebbek. Akaratlanul áruljuk el magunkat, mert akárhogyan is nézzük, mind beleírjuk a lényünket a történeteinkbe. Akkor is, ha nem akarjuk. Itt derül ki, hogy mely emberek személyisége mélyebb, összetettebb, és kik azok, akik csak egyvalamire tudnak gondolni.

John Sandford művén érződik, hogy hisz a férfi-nő barátságban - extrával. De az extra után a főhős érez némi bűntudatot, mert hát azért mégis... Szerette az exét, de igyekszik túllépni rajta, mert nem tehet mást. Ugyan hasonlót nem éltem át (pláne nem férfi szemszögből), de reálisnak tűnik az, ahogy ezt a folyamatot az író bemutatja. Velem legalábbis sikerült elhitetne, hogy így működik a dolog.

Tetszik, hogy nem erőlteti az eseményeket. Minden jelenetet megfűszerezett valami mindennapos  dologgal, mint a fagyizás, vásárlás stb. Az események meg csak úgy követik egymást, lappangva haladunk a végkifejlet felé, ami ki tudja még, hogy mi lesz.

Ez a stílus valahogy olyan kellemesen természetes.