Hosszú csend után úgy érzem, ideje kiírnom magamból a gondolataimat. Kicsit reménykedek benne, hogy a katasztrófasorozatnak ezzel véget vethetek.
Az, hogy a tervezettel ellentétben nem sikerült befejeznem és elküldenem a Tizenhárom éj című kisregényemet, a kisebbik baj, ami a többiből következett.
December közepétől a dolgok nagyon megromlottak. Nem figyeltem oda magamra, és talán ezzel indítottam el a lavinát. Egy szimpla gyomorrontással kezdődött a dolog, aztán mintha szervezetem besokallt volna, és végeredményben a fogklinikán töltöttem a karácsonyt, és a két ünnep közötti időszak egy részét. Gyulladt pofával, lázasan, öntudatlanul vészeltem át ezt az időszakot. Az egyetlen kellemes dolog ebben az időszakban csupán a három fiatal és cuki fogdoki volt, akik kezeltek.
Az ember azt hinné, hogy a rosszul zárt év után már csak jó dolgok történhetnek.
Aha...
Gondoltam ezt addig, amíg le nem forráztam a kézfejemet.
Az állandó égető fájdalomtól egyszerűen képtelen voltam bármire koncentrálni, vagy egyáltalán elaludni. Mintha gyertyalánggal simogatták volna a kézfejemet. Napokig fájt, szerencsére már csak viszket, de az nagyon.
A fogas történet mindeközben nem ért véget, ma meglátogattam a körzeti orvost. Még reménykedek benne, hogy a szülinapomra nem a fogamat kapom tőle a kezembe. Kapásból kettőt. Éljenek a defektes gének... Most is be van gyulladva az arcom.
A laptopom is csúnya tüneteket produkál. Életemben nem láttam még annyi kék halált, mint most, majdhogynem napi szinten. Újra kellene telepíteni, de a jelek szerint tönkrement a dvd olvasóm, szóval szerviz lesz belőle. Az elmúlt hetek után szinte hallom, ahogy a szerelőfiú bejelenti, hogy egy szimpla újratelepítésnél többre lesz szükség sok-sok ezer forintocskáért. Négy nullával.
Tudom, nagyobb katasztrófákat is éltek át emberek ilyen rövid idő alatt, de nekem ezek is elégnek bizonyultak ahhoz, hogy elvegyék a kedvemet mindentől. Sírhatnékom van.
Kevés jó hírrel szolgálhatok csak.
Röpke két hét alatt sikerült elolvasnom három könyvet, amivel túlteljesítettem egy régi elhatározásomat. Jólesett...
Olvasási élményt nem írtam, gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy miért nem volt hozzá kedvem.
Ezeket már rég ki kellett volna írnom magamból. Most kicsit megkönnyebbültem.
Arra gondoltam, hogy felteszem a nyolcadik éjt, hátha gazdagodhatok némi pozitív élménnyel is. Talán ezzel sikerül megfordítanom ezt a katasztrófaáradatot.
Még négy fejezetet meg kell írnom, azután ez a cucc is elkészül. Majd megpróbálom pályázaton kívül, hagyományos úton kiadatni. Közben meg végre visszatérhetek a Bástyákhoz. Az a halom idióta most jól fog jönni.
