Kész! A Bástyák ki lesz adva! Még nincs befejezve, nem tudom, hogyan, mint, merre, meddig, de ki lesz adva, és kész!
Amikor már sokadjára hallom, hogy megérne egy printet, az azért már jelent valamit.
Nagyon hamar be kell fejeznem a Tizenhárom éj című történetemet. A hatodik éjt már írom, kb egy oldalnál tart... Mindjárt nyitom...
Öh... Ja. Nincs egész egy oldal, de majdnem. Tegnap pötyögtem be ezt is, de többre már nem futotta. Ma is fáradtan értem haza. Direkt szundítottam húsz percet, hogy újrabútoljam az agyamat.
Ezt a szundítós dolgot tegnap is bevágtam, de nem jött be. Néhány percenként felpattantam, mert amint ellazítottam az agyamat, eszembe jutott egy-egy részlet ehhez a fejezethez, és le kellett írnom, hogy el ne felejtsem. A fejezet gazdagodott, de én nem lettem kipihentebb.
Most járok egyet, eldobom párszor a frizbit a kutyámnak, hogy felfrissüljek, azután uccu neki!
Meg a pályázati novellámat is átolvasom. Azt a 14.444 karaktert nem tart sokáig átfutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése