2014. április 14., hétfő

Net-szünet

Nyakamba szakadt a szabadság, de semmi kedvem semmihez. Elutazom pár napra, ahol nem lesz net, hátha az kicsit lendít rajtam. A Dukay család első kötetével már majdnem végeztem. Érdekes...

A törikönyvekben a bujdosókról annyit írtak, hogy Törökországban tengtek-lengtek. Egész vicces életük volt arrafelé, arról nem is beszélve, hogy akik elindultak nyugatra, olyan fogadtatásban részesültek, mint a mai sztárok.

A könyv szerint az amcsik majdnem magukhoz költöztettek bennünket. Bár tényleg a szárnyuk alá vettek volna bennünket! Már rég lenne táblagépem, meg egyéb kütyüm.

Hogy politikailag hogy állnánk? Nem tudom. De a szovjet uralmat biztosan nem szenvedtük volna meg. Fejlettebb állam lennénk. A világháborúkban is a győztes oldalon álltunk volna, még az elcsatolt területek is meglennének. Nem hurcoltak volna el embereket, kevesebben haltak volna meg.

...

Lehetne még ragozni.

Elgondolkodtató egy könyv, annyi biztos...

2014. április 6., vasárnap

Miért nem volt kötelező?

Nehéz újra felvenni a fonalat. Írni még nem sikerült, de az előbb felskicceltem egy vázlatot a következő fejezetek eseményeiről. Ez is valami.

Tegnap olvasgattam is. Újra felmerült bennem a kérdés, hogy A Dukay család miért nem lett kötelező, vagy legalábbis ajánlott olvasmány a suliban. A nyilvánvaló terjedelemtől eltekintve. Szép rálátást ad a XIX. századra. Könnyebb elképzelni az egészet. Stílusok változása, technika fejlődése, elterjedése... Vicces azt olvasni, hogy a távíró az egyik fejezetben még csak csodaszámba menő masina, ami csak egy beszélgetés során merült fel, mint érdekesség, néhány fejezettel arrébb meg már mindennapos használati eszköz.

Az ember könnyen beleélheti magát annak a kornak a hangulatába. A szeme előtt robban ki  francia forradalom, aminek hatására sorra kelnek fel az emberek Európa szerte. Jön a '48-as forradalom, az orrunk előtt írja le Petőfi, hogy "Talpra magyar!". (Persze csak másodszorra. Először mást akart írni, csak a társai a fejére koppintottak. Annyira emberi volt!) Valahogy olyan testközelbe kerül az egész.

Tessék ezt a könyvet a gyerekek kezébe adni, amikor elérnek az 1800-as évekhez! A második világháborúig el lesz vele, az meg már elég érdekes ahhoz, hogy ne kelljen hozzá kedvcsináló. Sokat javítana a történelem jegyeken.