"Térdemet a mellkasomhoz húzva
lekuporodtam a csapóhíd írisze mellé, fejemet összefűzött karjaimra hajtottam."
Szerencsétlent most úgy megölelném!
Már egy ideje tart a Ceres novellaíró pályázata, és a novellám első tízezer karaktere eddig jól szerepel. A folytatáson dolgozom, és szegény srác egyre elesettebbnek tűnik benne. Elkapott az az úgy megölelgetném érzés, amit nem lehet beteljesíteni, mert szegény Cicafiú nem létezik.
De ez az érzés jó, mert ha kedvelek egy karaktert, könnyen dolgozok vele. Ma is sokat írtam. A második fordulós plusz fele meg lett.
Közben rálestem az Aranymosásra is. Még néhány hét, és kezdődik a következő szakasz, és az én regényem első részlete még mindig nem került ki.
Parázom.
