És kikerült a Naplopós novellám a Preyer oldalára!
Ide kattintva olvasható! :) (Szóismétlésekért, elütésekért bocsi, majdhogynem egy nap alatt írtam, és nem maradt időm rendesen átnézni, javítani, és így tették ki.)
AFS és Imagine után kicsit fura, hogy a megírt cuccok hónapos csúszásokkal kerülnek az olvasók elé. Elvileg így több emberhez eljutnak, viszont ezzel ellentétben visszajelzések szinte nincsenek.
Fura...
Hiányzik az a régi izgalom, ami akkor kapott el, amikor megírtam egy fejezetet, feltöltöttem, és vártam, hogy felbukkanjon egy admin. Ezek az írások legfeljebb pár nap csúszással fel is kerültek, és szinte azonnal kaptam rájuk véleményt. Történettől függően fejezetenként kettőt-négyet...
Igyekszem összekaparni magam. Ma csak két cikkre futotta, illetve a Sutyis novellám korrektúrájával bíbelődtem.
Meg még valamit csináltam, de nem emlékszem, hogy mit...
Mindegy.
A lényeg, hogy most örülök, és az erre tévedőket megkérem, hogy ha kedvük támad Naplopó történetét elolvasni, akkor hagyjanak nekem pár sort, hogy tudjam, milyen lett!
2014. december 10., szerda
2014. december 5., péntek
Akkor is!
Elfáradtam. Egyben mentem végig újra a teljes korrektúrán.
És még mindig a nyolcadik éjnél tartok.
Ne!!!
Mindegy... Még be tudom fejezni. Képes vagyok rá! Megcsinálom!
És még mindig a nyolcadik éjnél tartok.
Ne!!!
Mindegy... Még be tudom fejezni. Képes vagyok rá! Megcsinálom!
2014. december 3., szerda
Kész, de többet ne!
Jelentem, a javításokkal végeztem.
Remélem nem lesz több fordulós a dolog, mert különben morcos leszek.
Ez a beleírósdi nincs ínyemre. Enyhén fogalmazva. Értem én, hogy nem minden mondatom értelmes, de a beleírás sok helyen számomra volt értelmetlen. Azonkívül épp elég szóismétlést (csak három, max. négy, de nekem az is sok) csináltam anélkül is, hogy kaptam volna bele még párat.
Mindegy. Túl vagyok rajta.
Legalább láttam, hogy mi volt az, amit jobban kellett hangsúlyoznom, részleteznem. Az egy dolog, hogy az eseményeket én a fejemben láttam, néhány helyen hiányosan írtam körbe.
Csak fogjam végre a kezembe! Lobogtatni akarom!
Tényleg ne legyen a játszma több körös, mert a hónapban egy bizonyos regényt kell befejeznem, átjavítanom.
Remélem nem lesz több fordulós a dolog, mert különben morcos leszek.
Ez a beleírósdi nincs ínyemre. Enyhén fogalmazva. Értem én, hogy nem minden mondatom értelmes, de a beleírás sok helyen számomra volt értelmetlen. Azonkívül épp elég szóismétlést (csak három, max. négy, de nekem az is sok) csináltam anélkül is, hogy kaptam volna bele még párat.
Mindegy. Túl vagyok rajta.
Legalább láttam, hogy mi volt az, amit jobban kellett hangsúlyoznom, részleteznem. Az egy dolog, hogy az eseményeket én a fejemben láttam, néhány helyen hiányosan írtam körbe.
Csak fogjam végre a kezembe! Lobogtatni akarom!
Tényleg ne legyen a játszma több körös, mert a hónapban egy bizonyos regényt kell befejeznem, átjavítanom.
2014. december 2., kedd
Idegen mondatok
Nem gondoltam volna, hogy több időt fogok a korrektúrával tölteni, mint magának a novellának a megírásával.
Bizonyára jóval korábban végeztem volna, ha kevesebb időt töltök morgással. Az átírások miatt úgy érzem, olyan szavakat akarnak a számba erőltetni, amiknek közük sincs hozzám.
A legjobban talán az zavart, hogy sok helyen az átírás megváltoztatta a szöveg jelentését.
A mondatok összevonása szintén szúrta a szemem. Én anno azt a tanácsot kaptam, hogy ne írjak három soros mondatokat, mert kifolyik tőle az olvasó szeme. Most meg...
Sok kedvenc mondatomat kihúzták, átírták...
Hol engedtem, hol nem...
Idegen mondatokat is találtam.
Nehogy már!
Nem azért írtam a dolgokat úgy, ahogy, mert olyan különc zseninek tartom magam. Azok a mondatok egyszerűen csak úgy tetszettek, ahogy voltak. Az átírt verzió szerintem modoros és gagyi lett és nem győzöm javítgatni.
Miért nem lehet szimplán szólni, hogy ez, meg az nem stimmel, mert... PLS javítsd!
Dugtam már el pályázatra szánt festményt is a tanárom elől. Láttam, hogy máséba szó nélkül belenyúlt, így inkább visszaléptem.
Nem akartam, de holnap megint csak a korrektúrával kell foglalkoznom. Ma már nem bírom.
Mi lesz akkor, amikor majd egyszer regényt kell javítanom ugyanígy?
Bizonyára jóval korábban végeztem volna, ha kevesebb időt töltök morgással. Az átírások miatt úgy érzem, olyan szavakat akarnak a számba erőltetni, amiknek közük sincs hozzám.
A legjobban talán az zavart, hogy sok helyen az átírás megváltoztatta a szöveg jelentését.
A mondatok összevonása szintén szúrta a szemem. Én anno azt a tanácsot kaptam, hogy ne írjak három soros mondatokat, mert kifolyik tőle az olvasó szeme. Most meg...
Sok kedvenc mondatomat kihúzták, átírták...
Hol engedtem, hol nem...
Idegen mondatokat is találtam.
Nehogy már!
Nem azért írtam a dolgokat úgy, ahogy, mert olyan különc zseninek tartom magam. Azok a mondatok egyszerűen csak úgy tetszettek, ahogy voltak. Az átírt verzió szerintem modoros és gagyi lett és nem győzöm javítgatni.
Miért nem lehet szimplán szólni, hogy ez, meg az nem stimmel, mert... PLS javítsd!
Dugtam már el pályázatra szánt festményt is a tanárom elől. Láttam, hogy máséba szó nélkül belenyúlt, így inkább visszaléptem.
Nem akartam, de holnap megint csak a korrektúrával kell foglalkoznom. Ma már nem bírom.
Mi lesz akkor, amikor majd egyszer regényt kell javítanom ugyanígy?
2014. december 1., hétfő
A sok semmi
Mindig vannak olyan időszakaim, amikor egyszerűen képtelen vagyok írni. Per pillanat olvasni is. Annyira jó élvezni a semmit!
Kell is élvezni a semmit. Amikor a mentorom meghallotta a Semmittevős Péntek elnevezést, ujjongott az ötleten. Mindenkinek szüksége van olyan időszakra, amikor nem csinál semmit. Ilyenkor az ember feltöltődik.
Lassan (annál kicsit gyorsabban) persze véget kell neki vetni, mert a semmittevésből nem születik semmi értékes vagy érdekes.
Már napok óta úgy ülök le a géphez, hogy, "Na, mos!", de még nem lett belőle sok mi.
Múlthéten lekötött a munka, de ha ettől több konzervet, meg tápot kapnak a kóbor kutyák, macskák, akkor nem sajnálom rá az időt.
Ma meg végre megkaptam a még januárban beküldött, márciusban harmadiknak kikiáltott novellám korrektúráját. Egész délután ezzel vesződtem, és még mindig nincs kész.
Akárki is csicsázta ki a szöveget pirossal, ma sokat csuklott.
Meg az anyukája is.
Életem első teljesen profi korrektúrája. Még jó, hogy csak novelláról van szó. Egy ilyet végigjavítani regény méretben!
De legalább ez az egy halad.
Hope még várja a végét. Úgy terveztem (sok félekppen terveztem mát, egyszer majd csak be is tartom), hogy a héten befejezem a történetet. Tekintve, hogy még hat fejezet van hátra... Ajaj...
Még jó, hogy a hónapban sokat leszek szabin. Csak tanuljak meg korán kelni!
Kell is élvezni a semmit. Amikor a mentorom meghallotta a Semmittevős Péntek elnevezést, ujjongott az ötleten. Mindenkinek szüksége van olyan időszakra, amikor nem csinál semmit. Ilyenkor az ember feltöltődik.
Lassan (annál kicsit gyorsabban) persze véget kell neki vetni, mert a semmittevésből nem születik semmi értékes vagy érdekes.
Már napok óta úgy ülök le a géphez, hogy, "Na, mos!", de még nem lett belőle sok mi.
Múlthéten lekötött a munka, de ha ettől több konzervet, meg tápot kapnak a kóbor kutyák, macskák, akkor nem sajnálom rá az időt.
Ma meg végre megkaptam a még januárban beküldött, márciusban harmadiknak kikiáltott novellám korrektúráját. Egész délután ezzel vesződtem, és még mindig nincs kész.
Akárki is csicsázta ki a szöveget pirossal, ma sokat csuklott.
Meg az anyukája is.
Életem első teljesen profi korrektúrája. Még jó, hogy csak novelláról van szó. Egy ilyet végigjavítani regény méretben!
De legalább ez az egy halad.
Hope még várja a végét. Úgy terveztem (sok félekppen terveztem mát, egyszer majd csak be is tartom), hogy a héten befejezem a történetet. Tekintve, hogy még hat fejezet van hátra... Ajaj...
Még jó, hogy a hónapban sokat leszek szabin. Csak tanuljak meg korán kelni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)