Ma sokat agyaltam az íráson (amikor épp nem cikket írtam). Előkerült a Népek őre sorozat első története, ami anno harmadik lett az Új Galaxis pályázatán. Mostanában sokat gondolkodom rajta. Amióta nem regényként, hanem hosszabb-rövidebb történetek sorozataként tekintek rá, egyre többet kacérkodok a gondolattal, hogy végre nekiülök a második történetnek. De nem. Még várok. Újabb és újabb ötletek jutnak eszembe, külön füzetet kellett nyitnom nekik. Ez a projekt óriási, és nem csak azért, mert nagyjából tíz éve csiszolódik. Egyre inkább rájövök, hogy mekkora lehetőségek rejlenek benne. Kár lenne elkapkodni.
A Tizenhárom éjjel már megint csak csúszok, bár ez még behozható. Örülnék, ha még a héten meg tudnék írni három fejezetet. Igazából az lenne az igazi, ha jövőhónap végére kész lenne az egész. Ez lenne az első teljesen kész saját regényem, ha a fanfictionöket, és a kamasz koromban füzetbe írt regényemet nem vesszük figyelembe. Furcsa belegondolni.
Aztán még ott a Bástyák című történetem is.
Bele kell húznom, mert önmegvalósítási fronton csak ezekkel érhetek el valamit. Ha nem jönnek be, nagyon csúnyán fogok nézni.
Most látom csak igazán, hogy mit jelent a két százalék ihlet és a kilencvennyolc százalék munka. Kitalálni könnyű, megvalósítani már sokkal nehezebb, fogjon bármibe is az ember.
A jó hír, hogy már nem csak pötyögök, mint az elején, hanem tervezek, vázlatolok, és már határidőket is kezdek szabni magamnak. Visszagondolva a tréningekre, pont ezek voltak a sikeres vállalkozások kulcsai.
Perpillanat pozitív érzelmekkel pislogok előre, ami egy korábban olvasott cikk alapján minden sikeres ember fő ismérve.
Nem tehetek róla, de most nagyon felspannoltam magam. Vagy a mentorom engem. Vagy csak az agyamra mentek a kötelezően leírandó célkitűzések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése