Cím nélkül - Ehhez már végképp nincs erőm

Nem tudom, hogy az időjárás, a mostani fáradékonyságom, vagy a könyv hibája, de nehezen tudok a történetre koncentrálni.

Bujkál benne valami értelmetlen rasszizmus. Az indiánok ki akarják űzni az idegeneket Amerikából? Egy történelmi regénynél oké. Egy jelen időben játszódó történetben fura. Ez meg a jövő akar lenni, itt elvileg már régen tárgytalan a dolog. Valahogy nem látom értelmét.

Egy virtuális világban hogyan lehet valami "tükörfényesre csiszolt"?

Az oké, hogy itt minden USB csatlakozót kirántunk a gépből mindenféle biztonságos leállítás nélkül, de egy emberi agyból kirántani egy csatlakozót... Agyhalál, őrület, ilyesmi... Veszélyesnek tűnik. Itt valamiért nem az.

A leírt világ valahogy olyan furcsa. Az alapötlet szerint adott volt a jövő, olyan, amilyen. Aztán történt valami, és megtöltötte a mágia a világot, létrehozva egy inverz fantasy univerzumot, ahol a tündék nem kardokkal, hanem gépfegyverekkel rohangálnak.

Egy ilyen világban valahogy meg kell magyarázni a humán fajokat. Így lettek a tündék, törpök... mutálódott emberek. Valahogy ezt is nehéz elfogadni, mert minden más fantasy történetben ezek ősi fajok, amik előbb léteztek az ostoba embereknél.

Az indiánok erőltetése valahogy fáraszt. Ezt már végképp soknak érzem. Ehhez jönnek még a japók, meg a vendigók, meg kiskutyafarka. Sok. Túl sok. És a hekkereket még nem is említettem.

Még a hekker kultúrát is hozzá kellett csapni, mert csak. Ráadásul a virtuális világok... Áh, mindegy! Ehhez már tényleg fáradt vagyok.

Igyekszem hamar befejezni ezt a könyvet, és remélem, hogy a következő jobb lesz.

A saját történeteimről meg már nem merek mondani semmit. Ahogy korábban belendültem, most úgy torpantam meg. Mintha az ihlet manóim kihasználnák, hogy napi nyolc órákat kell bicikliznem, hulla vagyok, és nincs kedvem fogócskázni velük. Röhögve iszkolnak ki az ablakon, amíg én üres tekintettel bámulok utánuk.

Pusztuljatok, egyszer utánatok megyek, de azt nem köszönitek meg!

Még új filmet se merek nézni, mert nem fognám fel. Valamelyik nap belefogtam a Szárnyas fejvadász megnézésébe, és egy órával később rádöbbentem, hogy foggggalmam sincs, hogy miről szól, sőt! Nem is emlékszem, hogy mik történtek benne. Feladtam, nem néztem végig. Maradtak a jó öreg, ezerszer látott sorozatok random epizódjai, amiknek a szövegeit már kívülről fújom.

Meglepő módon új izgalmakat nem tartogatnak.

Csak üres fejjel élvezem a régi kedvenc karaktereim látványát.