Felspannolva

Nem tudom, meddig olvastam, de tekintve, hogy kilenckor keltem, sokáig fenn lehettem. Mindenesetre örömmel jelentem, hogy A félelem kódja című könyv kiolvasva porosodik tovább a polcomon.

Összefoglalva: Nem rossz.

Könnyen olvasható, ez már abból is látszik, hogy milyen gyorsan átrágtam magam rajta. (Még mindig fecniket, meg betűket köpködök.)

A könyv egy egyszerű krimi. Aki kedveli a műfajt, és szíve csücskei az összeesküvés elméletek, a sáros politikusok és nagy rajongója az Anonimousnak, az nyugodtan vegye kézbe, nem fogja megbánni. A megfogalmazáson felül lehet kerekedni, annyira nem vészes.

Egy gondolatot nagyon sikerült a fejembe vernie. Aki ismeri a D.Gray-man című animét, az tudja, hogy kik azok a krónikások (a történelem le nem jegyzett dolgainak tanúi, jegyzői). A való világ krónikásai valószínűleg a heckerek. Mindenhova betörnek, és mindent lementenek. Ha nem is használják fel az adatokat, összegyűjtik őket. Orwell látomásától nem kell tartanunk, mert a történelem módosítatlan verziója minden mocskos kis titokkal együtt ki lesz írva több ezer DVD-re. Az igazság odaát van - egy kocka DVD állványán.

A könyvre visszatérve az érzelmi jellemábrázolás kicsit suta, vagy talán inkább férfias. De ahhoz képest azért meglepően őszinte a maga tárgyilagos módján. (Ennek van értelme?)

Úgy tapasztaltam, hogy a nők jóval mélyebben elmerülnek az érzelmekben, amíg a férfiak, ha írnak, inkább a tényeket tolják az olvasó arcába. Próbálják valahogy megjeleníteni a lelki folyamatokat, de... Hát na... Nem az ő asztaluk.

Itt láttam valami érzelmi mélységet, csak a megjelenítése lett férfiasan száraz, tárgyilagos.

Emiatt nem tudtam elmerülni benne, és emiatt nem került be a letehetetlen kategóriába.

Maga a történet nem a legeredetibb. Ez egy amolyan laza olvasmány.

Ami engem nagyon zavart, az a fordítás.

A Nemzetbiztonsági Hivatalból Nemzeti Biztonsági Ügynökség lett. A rövidítés következetesen NSA helyett NBÜ. Egy biztos, a fordítóval (lusta vagyok megnézni a nevét) még meg kell nézetni a Jake 2.0-át. (Imádtam, kár, hogy nem folytatták.)

Az FBI bezzeg FBI maradt.

A befejezés érezhetően hatásos akart lenni, de valahogy nem hagyott nyomot.

Az előző olvasmányaim után kellemes felüdülést jelentett ez a könyv, még ha nem is leledzett benne a tarot kártyákon kívül semmi fantasy. Sci-fi még annyi se. De hát más műfajok is léteznek a világon, meg kell őket ismerni, nem?

Egyet még a végén hozzátennék:

Ha egy szép napon úgy döntesz, hogy elolvasod ezt a könyvet, vegyél előtte egy üveg kólát. Meg fogod kívánni.

Most jön azonban az igazi nagy projekt!

Én elvetemült valószínűleg ki fogom elemezni Asimov teljes életművét!

Ki fogom belezni a sci-fi nagyatyját!

Megszereztem az Encyclopedia Galactica első kötetét! (Meg a negyediket, de hogy mi lesz vele, azt még nem tudom. Azért mégse kellene két kötetet kihagyni.)

Igazából tegnap döbbentem rá, hogy mire is készülök pontosan. Ez a könyvsorozat azért készült, hogy a rajongók egy helyen megtalálják Asimov bácsi minden írását kronológiai sorrendben.

Az Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum öt kötetes, azután hozzácsaptak még öt kötetet, amiben elvileg már a teljes Asimov univerzum benne van, aztán látok én még itt két másik könyvet is... Nagy meló lesz. Talán nem is rágom magam végig az egészen. Még nem tudom.

Egyelőre nekivágok az első kötetnek, azután lesz, ami lesz.

Még emlékszem, amikor kicsi koromban rádöbbentem, hogy az én műfajom határozottan a sci-fi. (Meg a fantasy, de ez már egy másik történet.)

A jellemfejlődés nálam ilyen hirtelen rádöbbenések sorozataként mutatkozott meg. Vicces, és talán fura, de ez van.

Amikor rájöttem, hogy a kötelezőkön és a mesekönyveken kívül más könyvek is létteznek, elsőként mi akadt a kezembe?

Alien vs. Predator. Nem apróztam el... (Vér, belek... Nem is félek ilyesmikről írni.)

Azután kaptam kedvenc nagybácsimtól két könyvet. Az egyik Zsoldos Péter A feladat című könyve volt, a másik pedig egy Asimov kötet, az Alapítvány és Föld.

Akkor mind a kettő tetszett, ma már nem tudom, hogyan viszonyulnék hozzájuk, ha újraolvasnám őket.

Azt beismerem, hogy nem az Asimov könyv határozta meg legjobban a mai történetalkotási elveimet, de...

Megszerettem a sci-fi irodalmat. (Főleg a cyberpunk vonalat, de ez leginkább az Alien könyvek hibája. Anno sokkolt az Alien vs Predator.)

Szintén kisgyerek voltam még, amikor a barátaimmal egy bevásárlóközpontban garázdálkodva betévedtünk a könyvosztályra.

Ekkor láttam meg először az Encyclopedia Galactica néhány kötetét.

Sci-fi lázban égve egyszerűen lenyűgözött. Sci-fi és nagy és gyűlytemény és klasszikus... KELL!

Jó pár év eltelt azóta, de két kötetet már sikerült megszereznem, és eljött a nap, amikor el is olvasom őket.

De hogy!

Nem csöpögő sci-fi szerelmesként.

Reszkess Asimov! Nem kíméllek!