Jujdejó, ha kedve jó!

Ma még nem igazán olvastam. Inkább az írásra fektettem a hangsúlyt kifejezetten szép eredménnyel. Befejeztem azt a fejezetet, amivel már fél éve adós voltam, illetve belekezdtem az újba. Most, hogy ténylegesen nekiültem, egész jól ment.

Úgy néz ki, ráállok a megírom az alapot - kinyomtatom - javítom taktikára. A pályázatra írt novellámnál bevált, plusz így létezik egy papírformátumú verzióm vész esetére. Mint ahogyan azt megtapasztalhattam, az elektronikus tárolás csak addig működik, amíg a technika meg nem adja magát.

Egész jó kis rendszert lehetne így kialakítani: hétvégén megírom az új fejezetet, hétfőn kinyomtatom, hét közben javítgatom, a munkahét végére a papírok alapján kijavítom az eredetit és feltöltöm. Valószínűleg még idén be tudnám fejezni az egész regényt.

Aztán meg ki tudja... Kérdezték már, hogy nem gondolkodom-e a kiadásán.

Őszintén! Melyik amatőr író nem gondolkodik ezen? Én sem vagyok kivétel.

Tegnap még este felengedték a kis firkálmányomat. Örömömben ki is írtam chatre, hogy visszatértem. Juj, de örültek nekem! Páran legalábbis hangot adtak neki. Jó érzés, hogy még mindig emlékeznek rám. Azt hittem, már elfelejthettek, és újra fel kell majd építenem az olvasótáboromat, de nem! Egy része még meg van!

Mint a főnix fenn a fán,
Feltámadok igazán!
Kattog a klavi,
Jó buli.
Itt a feji,
Tessék örülni!

XDDDDDDDDDD

Oké! Esküszöm, költészettel nem fogok foglalkozni! Ettől megkímélem a világot.

Skicc

A jó öreg várakozás. Amikor már nem rajtad áll a dolog.

Ezt egyszerűen muszáj megosztanom. Legépeltem azt a rövidke kis improszöszt, amit még fél évvel ezelőtt írtam. Feltöltöttem. Most várhatok, amíg átnézik és engedélyezik. Ha engedélyezik... Talán nincs benne sok hiba... Ezért nem szoktam közvetlenül a megírás után azonnal feldobni az írásokat. Pihent fejjel újra át kell nézni őket, hogy...

Most jut eszembe. Elfelejtettem tördelni. Ebből is látszik, hogy rég töltöttem fel írást.

Majd csak újra belerázódok...

Ezt a könyvet felejtsétek el!

Az Árnyak prófétáját még mindig nem ajánlom senkinek.

Nem, már nem olvasom, megnyugtatok mindenkit. Ez az utolsó bejegyzés, amiben megemlítem ezt a könyvet.

Reméltem, hogy  a történet a végére beindul, de nem. Nagy durranás helyett volt egy kis pukk. Az egyik szereplőnek minden előzmény nélkül eszébe jutott az anyucija, meglógott... Jó pár logikai baki halmozódott fel a végére, nem sorolnám fel őket. Örülök, hogy vége. Gondolom, ti is.

Ha viszont azt gondoltátok, hogy erről az egy fika könyvről írtam sokat, várjátok ki a következő utáni történetet...

És a mostani:

Cassandra Claire: Elveszett lelkek városa

Szeretem ezt a sorozatot. Az írónő nagyon merész. Érezhetően nem sajnálta a szereplőit. Ugyan az alap sablonosan indul (átlag csajszi találkozik egy vagány sráccal, aki furán menő...), de a végén úgy megkavarodnak a dolgok, hogy ember legyen a talpán, aki kibogozza. A történet egyszerre kiszámítható, és mégse. Három köteten keresztül rágtam a körmöm. Tudtam, hogy mi lesz a vége, de vakkora gubanc volt benne, hogy el nem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet kibogozni.

A sorozat elvileg három részből állt, de az írónő hozzácsapott még három kötetet. A hatodik épp a napokban jelent meg angolul.

Az Elveszett lelkek városa ugyebár már az ötödik kötet. Sajnálom, hogy mindig sokadik kötetekkel jövök, de nem tehetek róla. Ezek vannak soron.

Egy jó könyv - ez pedig minden kétséget kizáróan az - olyan, hogy ár az első oldaltól kezdve leköt, és a történet előrehaladtával egyre gyorsabban falod az oldalakat. Alig néhány óra alatt eljutottam a hatvanadik oldalig, ez pedig jelent valamit.

Normál esetben együltőben végigdarálnám az egészet, de sajnos egyéb teendőim is akadnak, így el kell nyújtanom.

Bizonyos értelemben azonban jó is, mert a következő, háromkötetes valamitől erősen tartok.

Más

Többé-kevésbé más.

Tegnap a kezembe akadt egy füzet. A végzet ereklyéi első és második kötete között írtam egy fél jelenetet az egyik főszereplővel. Az akkori tudásom alapján kissé megváltoztattam a végkimenetelt.

Ez egyfajta írásgyakorlat volt, de visszaolvasva, egész aranyos lett. Senki ne gondoljon semmi komolyra, még a saját karaktert se dolgoztam ki, csak berántottam egy már kész karakteremet a negyed kész regényemből.

Se eleje, se vége, de annyira azért érdekes, hogy megpróbáljam feltölteni. Egyfajta visszatérésként a nonprofit írótársadalomba.

A tegnapiról

Tegnap sikerült négy oldalnyi szöveget összehoznom. Utólag visszaolvasva nem is lett olyan rossz, mint amilyennek akkor tűnt.

Így voltam anno a legelső befejezett regényemmel. Tizennégy évesen kezdtem írni, nagyjából két-három év alatt be is fejeztem. Félre tettem, mert tudtam, hogy át kell írni. Azt gondoltam, hogy hihetetlenül gagyi lett. Évekkel később elővettem a hozzá tartozó jegyzeteket és átolvastam. A történet gerince simán megállta a helyét, még mai fejel is azt mondom, hogy némi átírással eladható lenne. Magát a történetet is elővettem és kellemesen csalódtam. Kifejezetten tetszett. A megfogalmazás ugyan szörnyű lett, a karakterek gyengékre sikeredtek, de ténylegesen karakterek lettek. És a legfontosabb: betegre röhögtem magam. Nem azon, hogy milyen gagyi lett, hanem az akkor kitalált poénokon.

A lényeg, hogy rendszeresen becsülöm magam alá, pedig nem kéne.

A tegnapi négy oldal is ugyan javításra szorul, de csak minimálisra. Azt hittem, bekezdéseket kell majd átírnom, de nem.

Ma reggel eszembe jutott a régi módszer, amivel írásra ösztönöztem magam. Bármit is csináltam a gépen, mindig nyitva volt a Word. Néha-néha már csak úgy is rápillantottam. Talán pötyögtem is néhány mondatot, bekezdést, végül rákaptam. Így tudtam oldalakat, fejezeteket megírni akár egy délután alatt.

Már el is felejtettem...

Írni... írni... írni...

Végre elővettem a negyed kész regényemet. Próbálok írni. Minden egyes mondat után sírni támad kedvem. Erre mondják azt, hogy nehéz szülés. Olyan küzdelmet élek most meg, mint Frodó Mordorig. Máskor olyan könnyen ment! A novellámat pik-pakk összehoztam, pedig nem agyaltam rajta túl sokat. Ezen az egy fejezeten már vagy fél éve rágódok. Bizony! Azóta áll.

Épp ideje folytatni, mi? Dolgozom rajta.

Ha sikerül végigírni...

Kihasználom, hogy jelen pillanatban működik a gép, és pötyögök valamit. Ha a mondandóm közepén fog kikapcsolni, akkor nagyobb baja is lesz, mint ami egyébként bujkál benne, ezt garantálom!

Még mindig nem fejeztem be Az árnyak prófétáját. Ennek nagyon egyszerű oka van: sz@...- nem egy jó könyv. Nagyon rá akarja erőszakolni a hitet, meg a szentbeszédeit az olvasóra. Ráadásul még azt sem sikerült eldöntenem, hogy milyen hitet. Első blikkre kereszténynek tűnik, csakhogy itt van valami Rhiatamus nevű valami, ami isten akar lenni, vannak angyalai... Egy afrikai  srác osztja az igét, aki elvileg kerub.

Kusza. Nagyon kusza. Élvezhetetlen. Nem találtam benne olyan nézőpontot, amit szívesen elfogadtam volna. Ami azt illeti, egyáltalán nem találtam benne semmilyen nézőpontot, aminek a szemén át nézhetnénk az eseményeket. Az egész történet csak úgy meg van írva, oszt úgy van. Ennyi.

Egy csomó érdekes elem került bele, amik ha összeálltak volna, klassz lett volna.

De nem álltak össze.

Sok ősi legendára épített, aminek én speciel a töredékét se ismertem. Egy angol legendakutató bizonyára olvasás közben vigyorgott volna, mint a vadalma, de én nem.

Erről ennyit. Még van vagy száz oldalam, azt végigrágom. Hátha... Hátha lesz benne valami érdekes.

Kétlem.

Cassandra Claire: Mi történt Peruban?

Tekintve, hogy egy röpke ötven oldalas kis füzetkéről beszélünk, nem vártam vele, ahogy megvettem, elolvastam. Náthától zsongó fejjel kevésbé élveztem, mint kellett volna, de mindegy. Valami izgalmas sztorira számítottam, erre kaptam egy rakat összecsapott novellát. Még jó, hogy nem a keménytáblás verziót vettem meg, így nem kell sajnálnom a kivitelért kidobott extra lóvét.

A belerejtett prospektussal viszont sikerült összezavarni. Azonos címmel, szerzővel szerepelt rajta egy kötet más borítóval, háromszor annyiért. WTF?!

Utánanéztem - felületesen, de mindegy -, de nem találtam róla semmit. Cassie kidolgozta volna rendesen is? Ha valakinek van valami infója erről, az nyugodtan ossza meg velem, mert kíváncsi lettem.

A végére:

Elküldtem a novellámat az ominózus pályázatra. Harmincegy versenytársam van, és csak a hó végén lesz eredményhirdetés. Vagy a jövőhó elején. Tessék szurkolni!

Most kiabálom el:

Sikerült végigírni!

A technika

Kihasználom a lehetőséget, hogy tudok írni. Jelenleg nincs gépem, mert beadta a kulcsot. Kis híján nem tudtam elküldeni emiatt a novellámat a pályázatra. Áldom az eszemet, amiért kinyomtattam és nem töröltem le a pendrive-ról. Szóval a bejegyzések most nagyon szellősek lesznek, ha lesznek. Nem ígérek semmit. Sajnálom, ez van.

Igyekszem sokat olvasni, hogy amikor majd rendeződik a helyzet, legyen miről írnom.

Azért érzitek az iróniát: a sci-fi novellám elküldésének útjába a technika állt.