2014. július 12., szombat

John Sandford: A félelem kódja

Jó lesz ez...

A tizedik oldalnál tartottam, és röhögtem.

Csávókám anyuci kocsijával ment, hogy egy oxigénpalackkal összetörje egy tolószékes néger ürge koponyáját, mint egy tyúktojást. Összeszedte a fickó laptopját, meg a tartozékait, azután papírtörlővel eltakarította néhány helyről az ujjlenyomatait.

Az ajtót persze pusztakézzel csukta be maga után. Még épp idejében jutott eszébe, orvosolta a dolgot, eztán még visszament, hogy az oxigénpalackot is lepucolja...

Miért nem húzott kesztyűt?

Aztán jön Kidd, a főszereplő, és az egész mesélősdi átmegy E/1-be.

Hecker világ, krimi, gyilkosság, törvényen kívüli főhős... Hm... Fincsi!

A megfogalmazás kellemesen könnyed, csak a mondat végére odacsapott nevek zavaróak.

"Ha szerencsénk van, a fontosabb kódokat lekódolta Bobby."

Tudjátok, a szokásos. Mintha az írónak a mondat végén jutott volna eszébe, hogy utalni is kéne valakire.

Kidd, a főszereplő eddig szimpi. Harminc fölötti hecker/festő pacák.Nála a fontossági sorrend a következő:
  1. Számítógép
  2. Vászon, ecset
Gondolom, ezek alapján nem nehéz kitalálni, hogy az utolsó csaja nemrég dobta. Emiatt kicsit kiakadt, de LuEllen nevű régi ismerőse vigasztalgatja. Lelki tanácsadás+szex. Ez kell a törött férfiszívnek!

Jó lesz ez...



@@@

Épp most csaptam hozzá pár bekezdést az ötödik éjhez, ami megdobta a leült jelenetet. Ez azt jelenti, hogy holnap, ha nekiveselkedek, be fogom fejezni. Hogy mikor kerül fel, az attól függ, hogy milyen gyorsan tudom kijavítani az esetleges hibákat, illetve, hogy milyen gyorsan engedélyezik majd. Talán még a héten felkerül. (Tudom, ilyet írtam már, de most igyekszem betartani.)

----------------

És úgy elfelejtettem tegnap este közzétenni ezt a bejegyzést, mint a sicc!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése