Értelmetlen, nagy cécó, nem értem, hogy miért. Mindegy...

Így a könyv végére kezd valami összeállni. Sammy még táncikál, néha közbevágnak egy-egy ilyen jelenetet. Közben random csoportok törnek be random helyekre. Azt hiszem, a rakétákat akarják megszerezni, vagy megsemmisíteni. Nehéz követni a történetet. Svindler közben a Mátrixban csajozgat. Neki látszólag az a szerepe, hogy infókat szolgáltasson ki a csapatoknak.

Mert Pók tervei már megtalálhatóak a világhálón is!

Az aktuális kedvenc:

Hart betört egy csapattal valahova. Sziszegést hallott a háta mögött, mire megfordult. Egy gázállarcos pacák állt mögötte, és a lábai elé dobott egy fémpalackot ezzel a felirattal:

IDEGGÁZ

És mielőtt csajszikám bepánikolt volna, vagy valami, még elolvasta az előbbi alatt levő feliratot is:

AEROSZOLOS KISZERELÉS

És kapaszkodjatok meg! Ugye emlékszünk még, hogy az indiánok hogy adnak nevet a gyereküknek? (Születéskor apuka kilép a sátorból, amit először meglát, arról nevezi el a gyereket.)

Vajon anyuka mit szólt, amikor apuka azzal jött vissza, hogy a gyereket Hosszú Lábnak fogják hívni?

Kinek a hosszú lábát bámultad meg, apuka? Jó nő volt?

Hopp, és húsz oldallal a vége előtt előkerült az őrkő is! Legalább már tudom, hogy hova lett a nagy csetepaté után, ahol Sam elhányta.

A Mátrix még egy kiábrándító dolog lett. Elvileg egyesek, meg nullák, de olyan csatákat levágnak benne adathalászat közben, hogy amellett a Mortal Kombat paraszt nintendó. Katanával vagdossák az adatfolyamokat, meg hasonló finomságok. A mesterséges intelligencia úgy elfáradt a csata hevében, hogy a hangja "kifulladtnak tűnt".

Azt viszont el kell ismerni, hogy szívet tépő egy jelenet lett, amikor az MI csajszi elszalad harcolni a többi MI-vel. Virtuális falat emel szegény Svindler elé, hogy megakadályozza a közbelépését. Önfeláldozó mesterséges intelligencia. CÚÚÚKÍÍÍÍ!

És Svindler kajak kiakad! Az hagyján, hogy belezúgott egy bináris kód kupacba, de még az életét is feláldozná érte. Kocka a köbön.

A könyv végére kaptam valami nagyon gagyi összecsapást a tánc és áldozatok által felerősített Sammel és Pókkal.

"He?"- nyögtem, amikor elolvastam az utolsó mondatot. Ezután becsuktam a könyvet, és ledobtam a WC padlójára. (Még oda is magammal vittem, hogy hamarabb a végére érjek.)

Visszagondolva, annyira kusza ez az egész műnek csúfolt valami, hogy azt se tudom egyértelműen megmondani, hogy a végére kik maradtak életben. A drámai nagy jelenetnek a végén se füle, se farka. Ahogy az egész történetnek se.

Zenével elment...

De egyébként egyáltalán nem tudtam elmerülni benne.

Nagyjából összeállt a fejemben, hogy mi a szent sz@r akart ez lenni, de még mindig rengetek olyan momentum van, amit nem tudtam a helyére tenni.

De már nem is érdekel.

Gyorsan le is kaptam az olvasmánylistám tetejéről John Sandford A félelem kódja című könyvét. A borítóján ez áll: világsiker.

Az Alkonyat, az Ötven árnyalat és társaik után ez a szó valahogy már nem jelent nekem sokat.

Meglátjuk...