2014. július 11., péntek

A tegnapi olvasmány összefoglalója

Tök jó hűs a levegő errefelé. Nem tudom, miért írtam le...

Sajnos nem sikerült fél kilenc előtt kiborulnom az ágyból, pedig akartam. Lekötött egy nyomoronc álom, amit először nem értettem, hogy honnan jött.

Naná, hogy Robert N. Charrette bácsi Keresd a magad igazát című könyve volt a ludas!

Végre nekiestem. De úgy Isten igazából. Tegnap ledaráltam vagy száz oldalt, ami úgy a könyv egyharmada, és végre látok benne valamit. Egy jó nagy sablont, de ez itt már dicséretes haladás.

Sam első próbálkozása, hogy a vendigóvá változott húgát visszaváltoztassa emberré, nem jött be. (Ki hitte volna. Bár, hogy a mukik, akik rájuk támadtak, miért csinálták, hogy kerültek oda, meg egyáltalán mik voltak, az vagy nem derült ki, vagy én voltam túl fáradt, és elsiklottam fölötte. Meg úgy általában miért kellettek? A varázslat elvileg így se, úgy se sikerült volna. Azért került bele, hogy Sam lássa a húgát nyers husit zabálni? Nem lett volna egyszerűbb, ha Hugica berohan az erdőbe, fog egy szarvast, letekeri a combikáját és megcsócsálja? Mindegy.)

Sam végül kitalálja, hogy megkeres egy legendás sámánt, akit senki nem talál már x éve, és lehet hogy már nem is él. (Luke keresi Yodát.)

Sam kódorog az utcán, ki tudja, miért. Épp jókor kezdi pásztázni az asztrális síkot, és meglát egy fekete madárijesztő szerű valamit. Már úgy tűnik, hogy sikerül leráznia, amikor egy másik sarkon belebotlik pár bérencbe, akik szintén őt akarják. Vagyis a követ, ami nála van.

Sam ezeket is lerázza (tud valamit a csávó). Betéved egy fegyverboltba, hogy vegyen valamit, amivel legközelebb megvédheti magát. Naná, hogy minden üldözője itt bukkan rá! De egyszerre! Kis csihi puhi, arccal előre kizuhan a kirakaton, és néhány karcolással megússza.

Az utcán belebotlik egy öreg csöves indiánba, közben elszabadul körülötte a pokol. Mindenki lő mindenkire, közben Sam nyugtázza, hogy a táskája, amiben a kő volt, leszakadt a válláról. Mentené a csöves indánt, aki tiltakozik, mert nincs szüksége segítségre.

A következő jelenetben már Sam egy terepjáróban ébred (egy olyan benzinzabáló izében, amit pár éve a Balaton jegében lelhettünk fel két példányban). Hogy került oda? Írói leleményesség: csak képekre emlékszik, de mintha a csöves indián húzta volna ki a szarból.

Hogy mi lett a csetepaté vége, azt örök homály fedi.

Kiderült, hogy csöves indiánunk annyira nem is csöves. Benzinzabálóra futotta neki, de hogy miből... Biztos sok sörösüveget, meg konzervdobozt gyűjtött. Mindegy.

Sam már nem is aggódik az elhagyott kő miatt. Jót beszélget az indiánnal. Letelepednek, tüzet raknak, a csöves egyszercsak magához édesget egy prérifarkast, és elkezd vele vonyítani.

- Te vagy Yoda! - kiált fel Luke nagy lelkesen. Megtalálta, akit keresett, most tanulni fog tőle.

Hamar el is kezdik a táncórákat. Sam csetlik-botlik, végül valami szellemi utazás révén felkeresi a totemét, Kutyát, aki megtanítja neki a rítushoz szükséges tánclépéseket.

Egy ember egy kutyától tanul táncolni. Ezt kajak megnézném!

Végül Sam visszatér, riadóztatja apraja falvát, és történik majd valami.

Ja, igen. Menet közben valamikor két táncóra között előkerült az a valami is, ami kiszabadult a könyv elején. (Most a kő tűnt el, és ez senkit se izgat.) Egy Pók nevű totem a nagy gonosz mumus, aki atomfegyverekkel akarja elpusztítani a világot. A modern nagy szellem! Uff!

A szálak már úgy-ahogy kezdenek összeérni, rendeződni. Sam összerántotta az embereket, szólt, hogy mi a nagy helyzet, valamit csinálni kell Pókkal, aszt hiszem, a tervet is felvázolta. Kiosztotta feladatokat, azután intett, hogy neki mennie kell táncikálni, hogy visszaváltoztassa a húgát.

Dirigál, azután faképnél hagyja a bagázst? Ilyen főszereplőt minden könyvbe!

Viszont még mindig vannak kóbor szálak, amiknek a jelentőségét nem értem. Leledzik itt egy Svindler nevű kocka tünde, aki elment nyaralni a Mátrixba. Kicsit függő, még a kiberdekkjét is elvették, de ő akkor is megtalálta a módját, hogy visszacsalakozzon, és randizgasson élete szerelmével... Aki egy mesterséges intelligencia. Egy nem létező személy, aki mégis van. Barátai aggódnak érte, hozzávágják a nagy kérdést: tudod, mi van a valódi testeddel?

"Az csak hús, mit számít?"- vágja rá.

Jól lesoványodott, már infúzióról táplálják. Ha a tested elpusztul, neked is annyi, de az csak hús, mit számít... Netezgess csak tovább!

Jó, el tudok képzelni egy olyan véget, ahol kilép a testéből, és egyesülhet Mátrixbeli szerelmével, de akkor se értem, hogy ez a szál hogyan kapcsolódik a történethez.

Így hirtelen ennyi.

Ja, igen! Úgy indult, hogy a könyv miatt rosszat álmodtam. Bombák robbantak a házunk körül, és nem értettem, hogy ez a dolog honnan a bánatból jött. Aztán leesett, hogy a Pök nevű totem atombombákkal akarja elpusztítani az emberiséget. Indián nagy szellem atomfegyverekkel...

Ez még mindig magas.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése