Poén

Írtam két bekezdést a hatodik éjhez, de több nem nagyon megy. Majd' leragadnak a szemeim. Talán holnap. Remélhetőleg reggel cefet idő lesz, mert akkor nem kell elmennem itthonról, nem fáradok el, és lesz erőm írni.

Jó lenne, mert ez egy nagyon király fejezet lesz. Én legalábbis nagyon várom. Azon kevés ötletek egyikét fogom most betűkbe önteni, amelyeket még nagyon az elején találtam ki, amikor még a szereplők egy része is csak névtelen szellemként kavargott a fejemben.

Inspirál a sok kritika is. Nem emlékszem, hogy kaptam-e valaha nyolc-tíz kritikát egy fejezetre úgy, hogy egy hete sincs a frissítésnek. Jó érzés. De még milyen jó!

Ihletmanóim büszkén düllesztik a mellüket a laptopom kijelzője mögül kukucskálva. Mintha kezdenének dolgozgatni, és ezért nagy dicséret jár nekik. Sikerült frissítenem a Tizenhárom éjt, az új fejezet is egész szépen halad, ráadásul a hétvégén összehoztuk a Vigyázz, mit kívánsz! című novellát is a pályázatra, amit kiszúrtam. Ráadásul ez utóbbi úgy sikerült, hogy már javítani se tudok rajta. Az is megfordult a fejemben, hogy már el is küldöm, de megfékeztem magam. Várok vele, egy-két napig felé se nézek, hogy felejtődjön, és friss fejjel nézhessem át.

Megvallom őszintén, titkon reménykedek benne, hogy nem találok semmi átírandót, mert pont 14.444 karakteren áll a számláló, ami tök poén.