Az emberi hülyeség határtalan.
Egy Holdra szánt bányászrobot VALAHOGY kisétál a gyárból, és nem érti, hogy miért nem olyan a világ, amilyennek ő ismeri.
Sehol egy kráter, a regolit helyett fű mindenfelé, furcsa, barna oszlopok állnak ki a földből, amelyek zöld gubancokban végződnek. Az emberek nem hordanak szkafandert, pedig kellene.
Mindenki menekül előle, mert eddigre hoztak egy törvényt, ami szerint robotok nem mászkálhatnak szabadon, csak gyárak területén alkalmazhatóak.
Al-76 talál egy roncsokkal körülvett viskót az erdő mélyén, ahol egy férfi bütykölget. Odamegy, és vitába (!) keveredik vele. Ismét egy engedelmes robot, aki most ráadásul burkoltan lehülyézi az embert.
Bányászrobot lévén dolgoznia kell, ezt hajtogatja, de nem érti, hogy nem a Holdon van, itt nincs bánya... A programjának rabja. Végül a kis pozitron agyacskája kitalálja, hogy csinál magának egy bányát, akkor teljesítheti a kvótát, és nem lesz semmi gond. Menten neki is áll bányászgépet építeni a viskó körül fellelhető roncsokból. De milyet!
Amíg ő építget, addig a kerge emberek bezsonganak körülötte. Arra téved egy helybéli ürge, aki látja, hogy a gép ott tevékenykedik. Valójában nem sokat látott, de mire eljutott a seriffig, az agyacskája összeállított a fejében egy horrorfilmbe illő jelenetet halott, széttrancsírolt emberről, meg viskót pusztító gépszörnyről.
Azonnal szerveztek is egy lincselő csapatot, körbevették a viskót, és támadásra készültek, amikor is hirtelen...
Al-76 elkészült a bányászgéppel, és be is indította. A fél dombtetőt sikerült lekapnia alig pár percnyi munkával egy olyan gép segítségével, amit két ceruzaelem működtetett.
Ez mondjuk kicsit röhejes. Két ceruza elem azért mégiscsak két ceruzaelem, de a lényeg szempontjából elfogatható írói túlzásnak. Talán.
A fickó, aki abban a viskóban lakott, nagy pénzt várt a megtalált robotért. Hogy a gép ne menjen el, sok mindent összehordott, végül hagyta neki, hogy bányászgépet építsen, mert addig legalább nyugton marad. Végül, amikor szembesült a bányászgép erejével, akaratlanul és ostobán kiadta a parancsot, hogy AL-76 zúzza apró darabokra az építményt, és felejtsen el mindent.
Mire a Robot Rt. kiért, már csak a bányászgép erejétől megijedt, fejvesztve menekülő helyieket találta, meg a lerombolt dombtetőt, az amnéziás robotot, és egy csodabányagép felismerhetetlen maradványait.
Egy ostoba fickó ijedt kiáltozása miatt elveszett egy hihetetlen technológia. Egy szuper erős bányászgép, amit két ceruzaelem hajtott, nem pedig egy egész atomerőmű.
Emberi ostobaság... Határa nincsen.
Az viszont egy érdekes momentum, hogy AL-76 alkotott. Elvileg olyasmit nem tudhatna, amit nem programoztak belé, új gépek feltalálásához pedig eszméletlen kreativitás szükséges. Ami egy gépnek elvileg nincs.
Asimov robotjaival az a baj, hogy túlságosan hasonlítanak az élőlényekhez. Itt most nem a szabad akarat illúziójára gondolok, hanem az érzelmekre, kreativitásra. Asimov úgy ír ezekről, mintha a gépek ténylegesen élnének, és éreznének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése