2014. szeptember 26., péntek

Forgatókönyv

Már majdnem feladtam.

Lett, amilyen lett. Negyed-félórával rövidebb a tervezettnél de...

Igazából pont az akció maradt ki, amit sajnálok. De, a vége a rövidítés ellenére is ütött. Kicsit...

Hát... Ezt is kipróbáltam.  Amennyire sikerült összecsapni, nem fűzök hozzá reményeket.

Nyolc perccel éjfél előtt inkább nem panaszkodok.

A hétvégén kifújom magam. Olvasgatok, pihengetek...

Hétfőtől Tizenhárom éj!

2014. szeptember 19., péntek

Határidők

Ajj, de gyűlnek a határidők!

Jövőhéten lesz az HBO forgatókönyvíró pályázatának leadási határideje, egy nappal korábban előadást kell tartanom egy csomó ember előtt,  a Tizenhárom éjjel is haladnom kellene, és az olvasmánylistám tételei is csak szaporodnak. Jövőhónapban könyvajánlóverseny szép nagy összegű könyvutalványért, amire, a kosaramat elnézve, nagy szükségem lenne, hogy még hosszabb legyen az olvasmánylistám.

És még ki tudja, mi csúszik még közbe. Mozgalmas egy évet fogok zárni, remélhetőleg jó eredményekkel.

A blog tartalmának fejlesztését már csak jövőre fogom elkezdeni.

Hónapokkal ezelőtt, amikor a mentorom az orrom alá dugta a célkitűzős táblázatot, tanácstalanul ültem a papír fölött. Ma már nekem kellett decemberig kibővítenem a cuccot, hogy beleférjenek a terveim.

A tervek megvannak, már csak a befektetett munka mennyiségét kell növelnem.

De azt nagyon.




2014. szeptember 6., szombat

Hetedik éj - feltöltve

Ma végre befejeztem, és feltöltöttem a hetedik éjt.

(Tekintve, hogy hányszor olvastam át, lehet, vissza is kapom)

A hírem ezzel a történettel kapcsolatban, amit asszem, már beharangoztam, hogy több fejezetet nem fogok feltölteni.

Ebben az évben elszántan kerestem a kihívásokat, és szerencsére többet is találtam. Most az Aranymosás pályázata került terítékre. Szeretném ezt a történetet benevezni, aztán lesz, ami lesz.

Ha kiadják, én sikongatni fogok, ti pedig hagyományos formában vehetitek majd a kezetekbe a történetet. Ha nem, akkor jövőre feltöltöm fejezetenként az egészet.

Senki nem veszt semmit, és legalább megpróbáltam.

Izgulok!

Már csak a szorgalmamat figyelembe véve is bajok lesznek. Sajnos megtapasztalhattátok, hogy milyen szellősen írok néha.

Ez ügyben kérnék némi segítséget.

Szükségem lenne 4-5 tesztolvasóra, akik részen a fejezeteket, meg úgy általában a történetet részletesen értékelnék nekem, illetve, ha ellustulnék, keményen hátsón billentenek.

Köszönök mindenkitől mindent! Sajnálom, hogy a történet végére most már nem csak heteket, de hónapokat kell majd várni, de ki ne szeretné az írását egyszer a kezében tartani?

2014. szeptember 5., péntek

Forgatókönyv, hetedik éj, hírek

Ideje életjelet adnom.

Tegnap írás szempontjából egész termékeny napot zártam. Az HBO forgatókönyv író pályázatot hirdetett, és gondoltam, kipróbálom magam. Tök buli! A formai megkötésektől a hajam égnek állt, de a végére egész belejöttem. Az első hat percet megírtam.

Ha sikerül befejeznem, lehet, el is küldöm.

Ha nem, akkor legalább egy kicsit kipróbáltam ezt is.

A hetedik éjt írogatom. Már az utolsó jelenetnél járok, ami egy jó kis fordulópont lesz.

Miután feltöltöttem, lesz ezzel kapcsolatban egy hírem, ami félig jó, félig rossz - nézőpont kérdése.

2014. szeptember 2., kedd

Megeszem a kalapom

Rájöttem, hogy a fekete tőr testvériség sorozat a benne rejlő lehetőségek ellenére miért olyan rossz.

Nagy nehezen rávettem magam, hogy továbbolvassam a harmadik kötetet. Zsadist karaktere miatt kíváncsi voltam rá, de... Elvesztegetett sztorilehetőség. Annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle! Úgy sajnálom.

Durva, hogy ennyi ideig tartott rájönnöm az alapvető problémaforrásra.

Senki nem veszít semmit, ha most spoilerezek egyet, szóval tessék:

Zsadistnak morfiumot adnak be vénásan. Úgy pucolja ki a szervezetéből, hogy hánytatja magát.

Az oké, hogy az alkoholmámortól úgy szabadulunk meg, hogy kidobjuk a gyomrunkból az utánpótlást, de ezzel a vérünkbe került dolgok felszívódása nem gyorsul. A vérünkbe került anyag nem távozik a gyomortartalommal.

J. R. Ward buta.

Az író egyénisége minden esetben tükröződik az írásaiban, és mivel a butaságot alapból rosszul tolerálom, már értem, hogy miért nem szerettem ezeket a könyveket.

Hogy miért olvastam el őket...

Volt bennük lehetőség, de kizártnak tartom, hogy az író felül tudna kerekedni a butaságán. Ezen még végigrágom magam, azután végeztem ezzel a sorozattal. Ha valaki arra vetemedik, hogy a többit végigolvassa, és lát valami javulást, szóljon!

Ha ez megtörténik, serpenyőben sütöm meg a kedvenc kalapomat, és késsel, villával fogom megenni.

2014. szeptember 1., hétfő

Harcra kész ihletmanók

Ma láttam meg a Boszorgányos pályázat eredményét. Sajnos helyezést nem értem el, de a jobbak között felsorolták az én nevemet is, aminek viszont örültem. A könyvtárukba kiteszik a novellácskámat, illetve most már én is feldobom AFS-re és Imagine-re is.

Drága Zikim sajnos nem tarolt, de ez - ha azt vesszük, hogy mellékszereplővé silányítottam szerencsétlent - talán nem is csoda.

Maga a történet, amit kitaláltam valamikor régen, szórakoztató hangvételű. Ziki személyén, szövegein, Belzebubbal lenyomott párbeszédein szakadni lehet, de 14.444 karakterben nem tudtam őket kibontani. Sok olyan elem került a novellába, ami az egész történet ismerete nélkül értelmezhetetlen.

Az is rontott a helyzeten, hogy pont emiatt egy random valakit tettem meg főszereplővé, aki... hát... Közel sem olyan, mint Ziki.

Mindent összevetve, örülök, hogy megpróbáltam. Pozitív eredménye is lett a dolognak, mert azért mégiscsak megemlítették a nevemet, illetve a történetet is közzéteszik, még ha csak elektronikusan is.

Ezenkívül kicsit foglalkozhattam Zikivel is. Már nagyon régóta szeretnék belefogni az ő történetébe is, csak még nem jött el az ideje. Bőven van még mit befejeznem, de lehet, hogy ő lesz a következő. (Sőt, egyre biztosabb.)

A hosszúra és fárasztóra sikerült heteim után ez az eredmény dobott rajtam egy kicsit.

Az ihletmanóim berágtak, hogy nem értékelték annyira a sugallatukat, mint ahogy azt ők elgondolták, és harcra készen rángatják a pólóm ujját, meg a fesztiválos karszalagjaimat.