Még egy nap, és vége lesz a SZIN-nek. Bár azt mondhatnám, hogy azért mentem ki, hogy tomboljak, és újult erővel vessem bele magam az írásba, de sajna nem így van. A civil utcában aszalódom este hatig, azután igyekszem elcsípni az első hazafelé tartó buszt, hogy az ágyamba dőlhessek meghalni.
Lassan vége lesz ennek az őrületnek is, és arra koncentrálhatok, ami nekem fontos.
Már nagyon szeretnék írni. Alig másfél jelenet hiányzik a hetedik éjből (igen, még mindig), amit igazából együltőben meg lehetne írni, de most nem megy.
Az ihletmanóim egyszerűen felszívódtak. Szerintem a SZIN kezdetén elbújtak a táskámban, megszöktek, kitombolták magukat, és nem szándékoznak a cucc végéig visszalopakodni. (Hogy mit fognak ezért kapni!) Valószínűleg még pár napig rehabilitálni kell majd a kis másnapos buksijukat, de majd gatyába rázom én őket!
(Érdekesség: Láttam a civil utcában egy AFS nevű bagázst. Első reakció: WTF?! Kiderült, hogy nem arról az AFS-ről volt szó, amire én gondoltam.)
2014. augusztus 30., szombat
2014. augusztus 25., hétfő
Érdekes előrelépés.
Hazaértem, és elaludtam.
Viszont, miután felébredtem, tudtam írni egy keveset, ami tök jó. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy a munkával egy napon gépelni is tudtam volna. Mindig túl fáradt voltam hozzá. Ez határozott előrelépés. Megfontolandó a munka utáni szunya, mert így bár a napom egy része kiesik, estefelé össze tudok hozni valamit az olvasóim számára.
A hetem hosszú lesz, a hétvégémet is ellopták, így halvány lila gőzöm sincs, hogy tudok-e a héten frissíteni.
A jó hír, hogy a hetedik éjből mér csak másfél jelenet hiányzik. Igyekszem minél előbb befejezni.
Közben reménykedem, hogy a délutáni szunyát be tudom iktatni, akkor hamarabb végeznék minden írásos cuccommal.
Meglátjuk...
Ez a hónap elég lapos lett, de mintha javulás jeleit látnám. Hullámvölgyek sajnos mindig lesznek, de szerencsére még eddig minden gödörből sikerült kimásznom.
És továbbra is az agyamra mennek a skót kiadók, akik nem engedik beszúrni a zenéiket.
Viszont, miután felébredtem, tudtam írni egy keveset, ami tök jó. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy a munkával egy napon gépelni is tudtam volna. Mindig túl fáradt voltam hozzá. Ez határozott előrelépés. Megfontolandó a munka utáni szunya, mert így bár a napom egy része kiesik, estefelé össze tudok hozni valamit az olvasóim számára.
A hetem hosszú lesz, a hétvégémet is ellopták, így halvány lila gőzöm sincs, hogy tudok-e a héten frissíteni.
A jó hír, hogy a hetedik éjből mér csak másfél jelenet hiányzik. Igyekszem minél előbb befejezni.
Közben reménykedem, hogy a délutáni szunyát be tudom iktatni, akkor hamarabb végeznék minden írásos cuccommal.
Meglátjuk...
Ez a hónap elég lapos lett, de mintha javulás jeleit látnám. Hullámvölgyek sajnos mindig lesznek, de szerencsére még eddig minden gödörből sikerült kimásznom.
És továbbra is az agyamra mennek a skót kiadók, akik nem engedik beszúrni a zenéiket.
2014. augusztus 24., vasárnap
Naplopó tovább él
A hetedik éjt akartam írni, de rátaláltam egy zenére, ami más irányba tolta el a figyelmemet.
Soha nem gondoltam volna, hogy a preyerre írt novellámnak valaha is lesz folytatása, de ma sikerült továbbgondolnom a történetet.
Bár nagy karriert nem szántam Naplopónak, megkedveltem a karakterét. Most úgy alakult, hogy egy második történetben ismét alkothat.
--
Off:
Valami koppant az ajtón. Késő este ez nagyon para!
--
Megpróbálom ötezer szóba belesűríteni a történetet, hátha hivatalosabb körökben lesz rá kereslet. Őrzővel sajnos ilyen téren melléfogtam. A második történet már égen túlnyújtózott a szóhatáron.
Itt most hátha...
Soha nem gondoltam volna, hogy a preyerre írt novellámnak valaha is lesz folytatása, de ma sikerült továbbgondolnom a történetet.
Bár nagy karriert nem szántam Naplopónak, megkedveltem a karakterét. Most úgy alakult, hogy egy második történetben ismét alkothat.
--
Off:
Valami koppant az ajtón. Késő este ez nagyon para!
--
Megpróbálom ötezer szóba belesűríteni a történetet, hátha hivatalosabb körökben lesz rá kereslet. Őrzővel sajnos ilyen téren melléfogtam. A második történet már égen túlnyújtózott a szóhatáron.
Itt most hátha...
2014. augusztus 21., csütörtök
Hetedik éj - haladgat
A hatalmába kerített egy érzés. Pozitív állapotba kerültem, aminek következtében már majdnem egy oldalnyi szöveget írtam a hetedik éjhez.
Ráadásul egy olyan bónusz jelenet jutott most eszembe, ami előtte meg se fordult a fejemben.
Nem ígérem meg, hogy holnap befejezem, és fent lesz, mert eddig mindig kicsúsztam a határidőkből, de lehet reménykedni.
Ráadásul egy olyan bónusz jelenet jutott most eszembe, ami előtte meg se fordult a fejemben.
Nem ígérem meg, hogy holnap befejezem, és fent lesz, mert eddig mindig kicsúsztam a határidőkből, de lehet reménykedni.
Egyhavi termés
Nem sikerült ezt a könyvet olyan tempóban olvasnom, mint amilyenben szerettem volna. Tény, hogy nem egy kis füzetke, de az egy hónap azért mégiscsak egy hónap. A visszatérő ínhüvelygyulladásomnak nem tett jót a súlya.
Eszem ágában sincs a még ki nem vesézett tizenkét novellát részletesen taglalni, mert az túl sokáig tartana. Inkább összefoglalom az eddig olvasottakat, és novellánként írok pár sort.
Kezelhetnénk úgy a novellákat, mint egy regényt, ugyanis összefüggenek. Egy világban játszódnak, többnyire ugyanazt a szereplőgárdát jelenítik meg, illetve az átkötőrészek teljesen összekapcsolják őket.
A végcélt ugyan nem ismerem, de a robotok és emberek evolúciójának fejlődése, és a kettő összekapcsolódása érdekes téma, kíváncsian várom, hogy hova lyukadunk ki.
Azt mindenesetre megértettem, hogy az eddigi gondolataim az asimovi robotokról tévesek voltak. Mivel tanultam csekély mértékű programozást, ebből indultam ki. Egyesek-nullák, igenek-nemek. A pozitronagyat olyasminek könyveltem el, mint a fluxuskondenzátort, jól hangzó fizikai kifejezésekből alkotott, amúgy értelmetlen dolog.
Most is kételkedek benne, hogy pozitronokból, vagyis az elektronhoz hasonló, csak épp pozitív töltésű részecskékből lehetséges előállítani valamit, ami hasonlít az emberi agyhoz. Csak spekulálok, de valahol a nyelvtan szintjén jöhetett létre ez a furcsa alkatrész. Elektronpályákról ugyebár mindenki tanult, ebből kiindulva laikus számára egyértelmű, hogy pozitronpálya is létezhet, mivel a pozitron az elektron ellentétes töltésű párja. Itt jön képbe a nyelvtan. Bioszórákon előkerült az idegpálya kifejezés.
Gondolom, innen már egyértelmű, hogy mi történhetett. Pozitronpályának nagyjából annyi köze van az idegpályához, mint a fizika relativitáselméletének a filozófiában használt "minden relatív" kifejezéshez.
Azonban, ha félretesszük ezt a katyvaszt, meg az űrkorszaki lyukkártyákat és társait, amiken még megakadt a szemem, egy igen érdekes világ tárul elénk.
A robotok alapvetően sokkal fejlettebbek az embernél. Pozitronagyuk működése megegyezik az emberi agyéval azzal a különbséggel, hogy nem hibáznak. Egyetlen dolog tartja csak őket rabszolgasorsban: a három törvény.
A robotok éreznek, gondolkodnak. A reakcióik legalább annyira kiszámíthatatlanok, mint az emberekéi. Ezért is van szükség Susan Calvin-re, a robotpszichológusra.
Térjünk is rá a novellákra. Így talán könnyebb lesz összeszednem azt a temérdek gondolatot, ami menet közben született bennem. (Nagy részük bizonyára ki fog maradni.)
Logika
Kaptak az emberek egy görbe tükröt. A Donovan-Powell páros kapott egy túl okos robotot, aki engedelmeskedik a három törvénynek, de kerek-perec kimondja, hogy az ember egy alsóbb rendű lény.
Valójában ebben az írásban a vallások kaptak igazi fricskát.
Az embernek senki nem mondta meg, hogy a világ hogyan is működik valójában. A mai napig kutatjuk, hogy mi hogyan működik. Kevés ember szorítkozik a tényekre, de ezeket az adatokat is másodkézből kapja, így el kell döntenie, hogy hisz-e benne, vagy se. Ebből kiindulva az atomfizika is egy vallás, mivel ki látott még szabad szemmel elektront? A jeleit az okos emberek látták, következtettek a létére, és ezt a tudást továbbadták.
A vallások is ilyenek. Az emberek láttak valamit, következtettek valamire, és továbbadták.Az ezoterikus cuccokon érződik igazán ez, mivel ahány embertől hallunk róla annyiféleképpen magyaráznak el mindent. Az elméleteik jórészt spekulációk, deduktív következtetések. Hogy hány sebből véreznek, az most nem téma.
Ebben a novellában Zseni, a hiper okos robot képtelen elhinni, hogy olyan tökéletlen lények, mint az emberek, létrehozhattak egy olyan tökéletes valamit, mint ő.
Sokan emiatt cáfolnak rá az evolúció elméletére is. Nehezen hiszik el, hogy a véletlen, mint tökéletlen dolog létrehozhatott egy olyan tökéletes (közel sem, de mindegy) dolgot, mint az ember.
Zseni elméletgyártásba kezd, és kitalál magának egy istent, ami szerinte tökéletesebb magyarázat mindenre. Az ő istene megteremtette az embert, aminek a kezével létrehozta a gépet a szent cél érdekében.
Az ő istene persze nem más, mint az űrállomás, és a feladat, hogy energiát továbbítson a Föld felé.
Az első, ami erről az eszembe jutott az Zsoldos Péter A feladat című könyve. Illetve, ha jobban belegondolok, A kígyóistennő bolygója című film is ide köthető.
Ez a novella kifejezetten tetszett. Nem csak azért, mert a Powell-Donovan párost különösen megkedveltem, hanem mert szeretem a vallások valódi mibenlétét boncolgató műveket. Amikor logikusan felépítve látod, hogy egy vallás hogyan alakult ki, milyen tévedések, szükségletek vezettek a kifejlődéséhez, átértékelsz mindent.
Fogd meg a nyulat!
Nem főzünk pörköltet, de a cím innen jött. Ismét Powell-Donovan alkotott valamit. Többnyire mindig a három törvénnyel gyűlik meg a bajuk.
Az egy dolog, hogy minden robot alap programjának része a három törvény, de hogy miként értelmezik...
Az Első Törvény fix, ezzel nem nagyon szoktak gondok lenni. (Nem NAGYON! De olvastam rá példát.)
Kiderült, hogy a Második, illetve Harmadik Törvény viszont hajlamos felcserélődni. A robot ugyanis mérlegeli, hogy a saját biztonsága és a kiadott parancs súlyossága milyen arányban állnak egymással. Ha a parancs nem elég nyomatékos, de a robotot fenyegető veszély nagy, akkor Robi fogja magát, és megcseréli a törvények közötti sorrendet.
Te hazug!
Kicsit elszakadtunk a kedvenc párosomtól, és visszatértünk az Amerikai Robothoz. Véletlenül lehoztak a gyártósorról egy gondolatolvasó robotot.
Ebben az novellában az Első Törvény került terítékre.
Bármily meglepő, a multicégek vezetői, fontos beosztásban levő dolgozói is emberek. Van magánéletük, és vannak magánéleti problémáik. Még vágyaik is.
Bogart, a matematikus Lenning helyére pályázik. Álma, vágya, hogy átvehesse kollégája székét. A gondolatolvasó robot megnyugtatta, hogy Lenning fejében a leköszönés jár, így hamarosan teljesülhet a vágya.
Susan, a csúnya, robotmániás, mogorva robotpszichológus, akiről a legnehezebb elhinni, hogy emberi lény, valójában amellett hogy ember, még nő is. Tudom, ezt még nehezebb megemészteni. Ráadásul a jó öreg robotdokinő szerelmes a munkatársába.A robottól megtudja, hogy a férfi hasonlóan érez iránta.
Mindkét alanyunk felhőtlenül boldog, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a robot hazudott, és ők bolondot csináltak magukból.
Az Első Törvény lényege: Az embernek semmi se fájhat. Még lelkileg se sérülhet, ezért a gondolatolvasó robot mindenkinek azt mondta, amit hallani akart.
A Susan Calvin női dühében megoldhatatlan dilemma elé állított a gépet, ami pillanatok alatt megkergül és nyöszörgő fémkupaccá változott.
A gondolatolvasás örökre elveszett, de legalább Calvinről kiderült, hogy valójában ízig-vérig nő.
Tökéletes kiszolgálás
Itt is lehetne elemezni a gép reakcióit az adott helyzetre, de ebben az esetben én az emberi oldalt érdekesebbnek tartom.
Robotot középületekben, közterekben alkalmazni tilos. Magánházakban sem tartanak robotokat, mert az emberek félnek tőlük.
Kihasználatlan piac.
Orvosolni kell.
Az Amerikai Robot kísérleti jelleggel az egyik alkalmazottuknak kölcsön ad egy teljesen emberi kinézetű gépet. Az hagyján, hogy emberi, de a leírásában konkrétan a "jóképű" szerepel. Általában nem szeretem, ha így jellemeznek egy karaktert, de itt a körülmények indokolták.
Az alkalmazott felesége magára maradt a robottal.
Az asszonyról tudni kell, hogy e tipikus, elnyomott háztartásbeli nő. A férje se tartja sokra, de legalább rendben tartja a házat.
A nő önbizalma alacsony, kicsit butácska...
Eleinte fél a robottól, végül sok dilemmán túlesve megbarátkozik vele. Hagyja neki, hogy átrendezze a házat, sőt! A robot még az asszonyt is kicsinosítja.
Az egész dolog hátterében megint a robotika törvényei állnak. A robot látta, hogy az asszony sérült, így segíteni próbált neki. Rendbe szedte a nő környezetét, őt magát, így lassan megemelte az önbizalmát. Igyekezett a fejébe verni, hogy ő valójában egy értékes ember.
Utolsó simításként nyilvánosan megcsókolta az asszonyt.
A külső szemlélők persze csak annyit láttak, hogy a nő olyan király, hogy meg tud tartani egy ilyen jóképű szeretőt. Senki még csak nem is sejtette, hogy a férfi valójában nem ember.
A nő oldaláról nézve:
Kapott egy ember kinézetű szörnyet, aki kedvesen bánt vele. Éreztette vele, hogy értékes, gyönyörű, érdekes nő.
Meglepek valakit azzal, ha azt mondom, hogy beleszeretett?
Lenny
Gyári látogatáson a kisgyerekre nem figyeltek. Kapott is az alkalmon, hozzányúlt a számítógép billentyűzetéhet,és az éppen készülő pozitronagyat úgy elintézte, mint a sicc.
A kész robot a rutin ellenőrzés során a megszokott kérdésekre nem a megszokott válaszokat adta. gagyogott, mint valami kisbaba.
Susan Calvin kapott az alkalmon megint bizonyítva a meglepő tényt, hogy nő. Morbid egy nő, de nő.
Az elcseszett tákolmány gyereke helyett gyereke lesz. Előbukkannak az anyai ösztönei.
Az átmeneti elmezavar ellenére azonban, az amivel a tetteit magyarázta,azzal mondott valamit.
A robotika fiatal tudományágnak számított, így még kevesen érdeklődtek iránta. A cég pénzzel csábította magához a dolgozókat, így kaptak egy csomó pénzéhes, flegma alakot.
Ha valaki olyan emberrel akar dolgozni, aki elhivatott a munkája iránt, akkor ne pénzt, hanem kihívást ajánljon.
Az eltűnt robot
Ismét az Első Törvény. Illetve inkább annak a boncolgatása, hogy mi történne, ha nem léteznének a robotika törvényei.
Az Amerikai Robot munkatársait egy fű alatt tető alá hozott projekt miatt kivezényelték egy bázisra. Kiderült, hogy korlátozott Első Törvényes robotokat foglalkoztattak, amik közül egy elkeveredett hatvankét másik, szokványos robot között.
Ez a robot ugyan kárt nem okozhatott embernek, de hagyhatta, hogy kárt szenvedjen.
Azonkívül jól beletapostak a lelkivilágába.
Hogy hogyan, mint, merre, meddig, az nem érdekes, ebből a szempontból a novella maga igen unalmas. A lényeg, hogy a robotok alapvetően felsőbbrendűnek tartják magukat, így, ha beletaposnak a lelkükbe, megsértődnek, és igyekeznek túljárni az eszünkön.
Az egyetlen, ami visszatartja a gépeket a világuralomtól, az a három törvény, ami a szolgáinkká teszik őket.
Dzsinnek, akiknek mindent pontosan kell megfogalmaznunk, máskülönben nem fogunk örülni annak, ha teljesíti a kívánságunkat.
A kockázat
Az emberiség fejlődik, lassan létrehozza az első működő hiperhajtóművet.
Aha. Király...
A baj, hogy akárhány élőlényt küldtek át a világűr egy másik pontjára, az otthagyta az eszét. Katatón zombikat hoztak le a hajóról.
Ekkor jutott csak eszükbe, hogy ne élőlényt, hanem robotot küldjenek át. (Én kapásból ezzel kezdtem volna.)
Előkészítenek mindent, a robotot beültetik a pilótaülésbe, megmondják neki, hogy rántsa maga felé a kart olyan erősen, ahogy csak tudja, és addig ne engedje el, amíg kétszer meg nem járta hiperűrt.
Aha.
Azonban nem történik semmi. Mindenki bepánikol, nem mernek a hajó fedélzetére menni, mert az akármelyik pillanatban ugorhat.
Senki sem akart zombivá változni.
A megoldás kézenfekvő. Robotot kell küldeni.
Susan Calvin tiltakozik, mert sajnálja a robotjait. Inkább felzavar egy holtra vált embert.
A fickó hamar rá is jön a problémára: a robot túlságosan is jobb az embernél. Meghajlott a kar, amikor magához rántotta. (Dzsinn, akinek rosszul fogalmazták meg a kívánságot.)
Nagy cécó, per, stb. Calvinnek fontodabbak a gépek, mint egy emberélet. Sajtó, ez, az, amaz... Emberként nyeregbe pattanva fenyegetőzik.
A boszorka erre mit tett:
Kimagyarázta.
Azért küldött embert, mert az ember kreatívabb hibakereső. Az egyetlen, amiben az ember még jobb a gépnél, az a kreativitás.
A guglifordítóból kiindulva...
Jah...
A csillagokba!
Megvannak a számítások, amik lehetővé teszik a biztonságos hiperűrugrást.
Aha, csak volt benne valamilyen komponens, aminek a kiszámítása hazavágta a konkurens cég számítógépét.
Naná, hogy az Első Törvény!
Emberi halál tényezője keveredett az egyenletbe.
A nagy dilemma. Az Amerikai Robot a számításokat óvatosan betáplálta a saját szuper agyába, de úgy, hogy elmagyarázták neki, hogy ha olyan komponensbe botlana, ami emberi halált jelent, ne izgassa fel magát rajta, ugorja át, az emészthetetlen rész dobja vissza.
Mindent megemésztett, semmit nem dobott vissza, a hajót megépítette, bár közben kicsit megtébolyodott.
Ekkor ismét jött a kedvenc Powell-Donovan párosom. Felszálltak a hajóra és eltűntek.
A lényeg: az egyenletben egy átmeneti halál szerepelt, amit az AR gépe átugrott. Ergo megint sikerült a gépeknek kijátszaniuk az Első Törvényt.
Kezdem azt hinni, hogy ezek a törvények nem fogják megállítani a gépeket abban, hogy világuralomra törjenek.
Lásd: Én, a robot című film.
Kíváncsi vagyok, hogy itt mi lesz majd a sztori vége. A robotok előbb-utóbb biztosan fellázadnak.
Bizonyíték
Ebből a novellából mindössze annyit szűrtem le, hogy a gépek jobb politikusok lennének. Nekik az emberek védelme az első, és sohasem hibáznak. Az emberek viszont nehezen viselnék el, hogy gépek uralkodjanak felettük.
Rabszolga
Egy ilyen lektorrobot nekem is jól jönne! Hol lehet rendelni?
A lényeg, hogy sok ember nem nézi jó szemel, hogy a robotok elveszik az emberek munkáját. A történet nem valami izgalmas. Tulajdonképpen csak egy tárgyalás és unalmas visszaemlékezések. Robotika Törvnyek...
(Valószínűleg ezért nem tudok igazán novellát írni. A novella célja valami mélyebb gondolat boncolgatása hirtelen rádöbbentéssel. Ezért nem ez az én műfajom. Szeretem a cselekményeket. A tanulságot humor mögé rejtem, aminek helyre van szüksége.)
Az Első Törvény
Alig két oldal, és Asimov valószínűleg részegen írta.
Egy robot elkóborolt, és szorult helyzetben, amikor előkerült, nem az embert védte, hanem azt a valamit, amitől az embert kellett volna megvédeni.
Valami fontosabb volt neki a Három Törvénynél.
És mi volt az?
Tessék megkapaszkodni!
A gyereke!
Anyai ösztön!
Asimovnak elgurult az egyik kereke.
Mi történt ott? A robotlány találkozott egy robotfiúval, aki égre-földre esküdözött, hogy időben kiveszi? Nyomtak egy robotszexet? Becsúszott a robibaba?
Hogy lett a robotnak kisrobotja?!
?!?!?!?!?!?!?!?!?!!?!?!?!?!??!?!?????????????????????????????????????????
Elkerülhető konfliktus
A világot alapvetően gépek irányítják. A Föld négy régióra oszlott, mindegyik kapott egy szuper agyat, ami kiszámolja, miből mennyit kell termelni, elrendezi a munkahelyeket, ezzel felszámolva a munkanélküliséget, határidőket szab...
Elvileg mindennek tökéletesen kellene működnie.
Elvileg.
Gyakorlatilag még mindig vannak munkanélküliek, csúsznak a határidőkkel, alul, illetve túltermelések fordulnak elő.
Az egész novella arról szól, hogy ennek az okát boncolgatják.
Közben kiderül, hogy keleten az emberek szaporodnak, mint a nyulak, délen sok a nyersanyag, meg a lehetőség csak az ember kevés, Európa még mindig beképzelt, északon meg nagy a pofa.
Ez a történet se kötött le igazán.
A lényeg, hogy sokat haladtam, és egy érdekes világot ismertem meg. Örülök, hogy jobban megismerhettem ezeket az alapelgondolásokat.
És külön örülök annak, hogy megírtam ezt a bejegyzést. Legalább egyvalamiben sikerült felzárkóznom.
Szépen, sorjában.
Eszem ágában sincs a még ki nem vesézett tizenkét novellát részletesen taglalni, mert az túl sokáig tartana. Inkább összefoglalom az eddig olvasottakat, és novellánként írok pár sort.
Kezelhetnénk úgy a novellákat, mint egy regényt, ugyanis összefüggenek. Egy világban játszódnak, többnyire ugyanazt a szereplőgárdát jelenítik meg, illetve az átkötőrészek teljesen összekapcsolják őket.
A végcélt ugyan nem ismerem, de a robotok és emberek evolúciójának fejlődése, és a kettő összekapcsolódása érdekes téma, kíváncsian várom, hogy hova lyukadunk ki.
Azt mindenesetre megértettem, hogy az eddigi gondolataim az asimovi robotokról tévesek voltak. Mivel tanultam csekély mértékű programozást, ebből indultam ki. Egyesek-nullák, igenek-nemek. A pozitronagyat olyasminek könyveltem el, mint a fluxuskondenzátort, jól hangzó fizikai kifejezésekből alkotott, amúgy értelmetlen dolog.
Most is kételkedek benne, hogy pozitronokból, vagyis az elektronhoz hasonló, csak épp pozitív töltésű részecskékből lehetséges előállítani valamit, ami hasonlít az emberi agyhoz. Csak spekulálok, de valahol a nyelvtan szintjén jöhetett létre ez a furcsa alkatrész. Elektronpályákról ugyebár mindenki tanult, ebből kiindulva laikus számára egyértelmű, hogy pozitronpálya is létezhet, mivel a pozitron az elektron ellentétes töltésű párja. Itt jön képbe a nyelvtan. Bioszórákon előkerült az idegpálya kifejezés.
Gondolom, innen már egyértelmű, hogy mi történhetett. Pozitronpályának nagyjából annyi köze van az idegpályához, mint a fizika relativitáselméletének a filozófiában használt "minden relatív" kifejezéshez.
Azonban, ha félretesszük ezt a katyvaszt, meg az űrkorszaki lyukkártyákat és társait, amiken még megakadt a szemem, egy igen érdekes világ tárul elénk.
A robotok alapvetően sokkal fejlettebbek az embernél. Pozitronagyuk működése megegyezik az emberi agyéval azzal a különbséggel, hogy nem hibáznak. Egyetlen dolog tartja csak őket rabszolgasorsban: a három törvény.
A robotok éreznek, gondolkodnak. A reakcióik legalább annyira kiszámíthatatlanok, mint az emberekéi. Ezért is van szükség Susan Calvin-re, a robotpszichológusra.
Térjünk is rá a novellákra. Így talán könnyebb lesz összeszednem azt a temérdek gondolatot, ami menet közben született bennem. (Nagy részük bizonyára ki fog maradni.)
Logika
Kaptak az emberek egy görbe tükröt. A Donovan-Powell páros kapott egy túl okos robotot, aki engedelmeskedik a három törvénynek, de kerek-perec kimondja, hogy az ember egy alsóbb rendű lény.
Valójában ebben az írásban a vallások kaptak igazi fricskát.
Az embernek senki nem mondta meg, hogy a világ hogyan is működik valójában. A mai napig kutatjuk, hogy mi hogyan működik. Kevés ember szorítkozik a tényekre, de ezeket az adatokat is másodkézből kapja, így el kell döntenie, hogy hisz-e benne, vagy se. Ebből kiindulva az atomfizika is egy vallás, mivel ki látott még szabad szemmel elektront? A jeleit az okos emberek látták, következtettek a létére, és ezt a tudást továbbadták.
A vallások is ilyenek. Az emberek láttak valamit, következtettek valamire, és továbbadták.Az ezoterikus cuccokon érződik igazán ez, mivel ahány embertől hallunk róla annyiféleképpen magyaráznak el mindent. Az elméleteik jórészt spekulációk, deduktív következtetések. Hogy hány sebből véreznek, az most nem téma.
Ebben a novellában Zseni, a hiper okos robot képtelen elhinni, hogy olyan tökéletlen lények, mint az emberek, létrehozhattak egy olyan tökéletes valamit, mint ő.
Sokan emiatt cáfolnak rá az evolúció elméletére is. Nehezen hiszik el, hogy a véletlen, mint tökéletlen dolog létrehozhatott egy olyan tökéletes (közel sem, de mindegy) dolgot, mint az ember.
Zseni elméletgyártásba kezd, és kitalál magának egy istent, ami szerinte tökéletesebb magyarázat mindenre. Az ő istene megteremtette az embert, aminek a kezével létrehozta a gépet a szent cél érdekében.
Az ő istene persze nem más, mint az űrállomás, és a feladat, hogy energiát továbbítson a Föld felé.
Az első, ami erről az eszembe jutott az Zsoldos Péter A feladat című könyve. Illetve, ha jobban belegondolok, A kígyóistennő bolygója című film is ide köthető.
Ez a novella kifejezetten tetszett. Nem csak azért, mert a Powell-Donovan párost különösen megkedveltem, hanem mert szeretem a vallások valódi mibenlétét boncolgató műveket. Amikor logikusan felépítve látod, hogy egy vallás hogyan alakult ki, milyen tévedések, szükségletek vezettek a kifejlődéséhez, átértékelsz mindent.
Fogd meg a nyulat!
Nem főzünk pörköltet, de a cím innen jött. Ismét Powell-Donovan alkotott valamit. Többnyire mindig a három törvénnyel gyűlik meg a bajuk.
Az egy dolog, hogy minden robot alap programjának része a három törvény, de hogy miként értelmezik...
Az Első Törvény fix, ezzel nem nagyon szoktak gondok lenni. (Nem NAGYON! De olvastam rá példát.)
Kiderült, hogy a Második, illetve Harmadik Törvény viszont hajlamos felcserélődni. A robot ugyanis mérlegeli, hogy a saját biztonsága és a kiadott parancs súlyossága milyen arányban állnak egymással. Ha a parancs nem elég nyomatékos, de a robotot fenyegető veszély nagy, akkor Robi fogja magát, és megcseréli a törvények közötti sorrendet.
Te hazug!
Kicsit elszakadtunk a kedvenc párosomtól, és visszatértünk az Amerikai Robothoz. Véletlenül lehoztak a gyártósorról egy gondolatolvasó robotot.
Ebben az novellában az Első Törvény került terítékre.
Bármily meglepő, a multicégek vezetői, fontos beosztásban levő dolgozói is emberek. Van magánéletük, és vannak magánéleti problémáik. Még vágyaik is.
Bogart, a matematikus Lenning helyére pályázik. Álma, vágya, hogy átvehesse kollégája székét. A gondolatolvasó robot megnyugtatta, hogy Lenning fejében a leköszönés jár, így hamarosan teljesülhet a vágya.
Susan, a csúnya, robotmániás, mogorva robotpszichológus, akiről a legnehezebb elhinni, hogy emberi lény, valójában amellett hogy ember, még nő is. Tudom, ezt még nehezebb megemészteni. Ráadásul a jó öreg robotdokinő szerelmes a munkatársába.A robottól megtudja, hogy a férfi hasonlóan érez iránta.
Mindkét alanyunk felhőtlenül boldog, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a robot hazudott, és ők bolondot csináltak magukból.
Az Első Törvény lényege: Az embernek semmi se fájhat. Még lelkileg se sérülhet, ezért a gondolatolvasó robot mindenkinek azt mondta, amit hallani akart.
A Susan Calvin női dühében megoldhatatlan dilemma elé állított a gépet, ami pillanatok alatt megkergül és nyöszörgő fémkupaccá változott.
A gondolatolvasás örökre elveszett, de legalább Calvinről kiderült, hogy valójában ízig-vérig nő.
Tökéletes kiszolgálás
Itt is lehetne elemezni a gép reakcióit az adott helyzetre, de ebben az esetben én az emberi oldalt érdekesebbnek tartom.
Robotot középületekben, közterekben alkalmazni tilos. Magánházakban sem tartanak robotokat, mert az emberek félnek tőlük.
Kihasználatlan piac.
Orvosolni kell.
Az Amerikai Robot kísérleti jelleggel az egyik alkalmazottuknak kölcsön ad egy teljesen emberi kinézetű gépet. Az hagyján, hogy emberi, de a leírásában konkrétan a "jóképű" szerepel. Általában nem szeretem, ha így jellemeznek egy karaktert, de itt a körülmények indokolták.
Az alkalmazott felesége magára maradt a robottal.
Az asszonyról tudni kell, hogy e tipikus, elnyomott háztartásbeli nő. A férje se tartja sokra, de legalább rendben tartja a házat.
A nő önbizalma alacsony, kicsit butácska...
Eleinte fél a robottól, végül sok dilemmán túlesve megbarátkozik vele. Hagyja neki, hogy átrendezze a házat, sőt! A robot még az asszonyt is kicsinosítja.
Az egész dolog hátterében megint a robotika törvényei állnak. A robot látta, hogy az asszony sérült, így segíteni próbált neki. Rendbe szedte a nő környezetét, őt magát, így lassan megemelte az önbizalmát. Igyekezett a fejébe verni, hogy ő valójában egy értékes ember.
Utolsó simításként nyilvánosan megcsókolta az asszonyt.
A külső szemlélők persze csak annyit láttak, hogy a nő olyan király, hogy meg tud tartani egy ilyen jóképű szeretőt. Senki még csak nem is sejtette, hogy a férfi valójában nem ember.
A nő oldaláról nézve:
Kapott egy ember kinézetű szörnyet, aki kedvesen bánt vele. Éreztette vele, hogy értékes, gyönyörű, érdekes nő.
Meglepek valakit azzal, ha azt mondom, hogy beleszeretett?
Lenny
Gyári látogatáson a kisgyerekre nem figyeltek. Kapott is az alkalmon, hozzányúlt a számítógép billentyűzetéhet,és az éppen készülő pozitronagyat úgy elintézte, mint a sicc.
A kész robot a rutin ellenőrzés során a megszokott kérdésekre nem a megszokott válaszokat adta. gagyogott, mint valami kisbaba.
Susan Calvin kapott az alkalmon megint bizonyítva a meglepő tényt, hogy nő. Morbid egy nő, de nő.
Az elcseszett tákolmány gyereke helyett gyereke lesz. Előbukkannak az anyai ösztönei.
Az átmeneti elmezavar ellenére azonban, az amivel a tetteit magyarázta,azzal mondott valamit.
A robotika fiatal tudományágnak számított, így még kevesen érdeklődtek iránta. A cég pénzzel csábította magához a dolgozókat, így kaptak egy csomó pénzéhes, flegma alakot.
Ha valaki olyan emberrel akar dolgozni, aki elhivatott a munkája iránt, akkor ne pénzt, hanem kihívást ajánljon.
Az eltűnt robot
Ismét az Első Törvény. Illetve inkább annak a boncolgatása, hogy mi történne, ha nem léteznének a robotika törvényei.
Az Amerikai Robot munkatársait egy fű alatt tető alá hozott projekt miatt kivezényelték egy bázisra. Kiderült, hogy korlátozott Első Törvényes robotokat foglalkoztattak, amik közül egy elkeveredett hatvankét másik, szokványos robot között.
Ez a robot ugyan kárt nem okozhatott embernek, de hagyhatta, hogy kárt szenvedjen.
Azonkívül jól beletapostak a lelkivilágába.
Hogy hogyan, mint, merre, meddig, az nem érdekes, ebből a szempontból a novella maga igen unalmas. A lényeg, hogy a robotok alapvetően felsőbbrendűnek tartják magukat, így, ha beletaposnak a lelkükbe, megsértődnek, és igyekeznek túljárni az eszünkön.
Az egyetlen, ami visszatartja a gépeket a világuralomtól, az a három törvény, ami a szolgáinkká teszik őket.
Dzsinnek, akiknek mindent pontosan kell megfogalmaznunk, máskülönben nem fogunk örülni annak, ha teljesíti a kívánságunkat.
A kockázat
Az emberiség fejlődik, lassan létrehozza az első működő hiperhajtóművet.
Aha. Király...
A baj, hogy akárhány élőlényt küldtek át a világűr egy másik pontjára, az otthagyta az eszét. Katatón zombikat hoztak le a hajóról.
Ekkor jutott csak eszükbe, hogy ne élőlényt, hanem robotot küldjenek át. (Én kapásból ezzel kezdtem volna.)
Előkészítenek mindent, a robotot beültetik a pilótaülésbe, megmondják neki, hogy rántsa maga felé a kart olyan erősen, ahogy csak tudja, és addig ne engedje el, amíg kétszer meg nem járta hiperűrt.
Aha.
Azonban nem történik semmi. Mindenki bepánikol, nem mernek a hajó fedélzetére menni, mert az akármelyik pillanatban ugorhat.
Senki sem akart zombivá változni.
A megoldás kézenfekvő. Robotot kell küldeni.
Susan Calvin tiltakozik, mert sajnálja a robotjait. Inkább felzavar egy holtra vált embert.
A fickó hamar rá is jön a problémára: a robot túlságosan is jobb az embernél. Meghajlott a kar, amikor magához rántotta. (Dzsinn, akinek rosszul fogalmazták meg a kívánságot.)
Nagy cécó, per, stb. Calvinnek fontodabbak a gépek, mint egy emberélet. Sajtó, ez, az, amaz... Emberként nyeregbe pattanva fenyegetőzik.
A boszorka erre mit tett:
Kimagyarázta.
Azért küldött embert, mert az ember kreatívabb hibakereső. Az egyetlen, amiben az ember még jobb a gépnél, az a kreativitás.
A guglifordítóból kiindulva...
Jah...
A csillagokba!
Megvannak a számítások, amik lehetővé teszik a biztonságos hiperűrugrást.
Aha, csak volt benne valamilyen komponens, aminek a kiszámítása hazavágta a konkurens cég számítógépét.
Naná, hogy az Első Törvény!
Emberi halál tényezője keveredett az egyenletbe.
A nagy dilemma. Az Amerikai Robot a számításokat óvatosan betáplálta a saját szuper agyába, de úgy, hogy elmagyarázták neki, hogy ha olyan komponensbe botlana, ami emberi halált jelent, ne izgassa fel magát rajta, ugorja át, az emészthetetlen rész dobja vissza.
Mindent megemésztett, semmit nem dobott vissza, a hajót megépítette, bár közben kicsit megtébolyodott.
Ekkor ismét jött a kedvenc Powell-Donovan párosom. Felszálltak a hajóra és eltűntek.
A lényeg: az egyenletben egy átmeneti halál szerepelt, amit az AR gépe átugrott. Ergo megint sikerült a gépeknek kijátszaniuk az Első Törvényt.
Kezdem azt hinni, hogy ezek a törvények nem fogják megállítani a gépeket abban, hogy világuralomra törjenek.
Lásd: Én, a robot című film.
Kíváncsi vagyok, hogy itt mi lesz majd a sztori vége. A robotok előbb-utóbb biztosan fellázadnak.
Bizonyíték
Ebből a novellából mindössze annyit szűrtem le, hogy a gépek jobb politikusok lennének. Nekik az emberek védelme az első, és sohasem hibáznak. Az emberek viszont nehezen viselnék el, hogy gépek uralkodjanak felettük.
Rabszolga
Egy ilyen lektorrobot nekem is jól jönne! Hol lehet rendelni?
A lényeg, hogy sok ember nem nézi jó szemel, hogy a robotok elveszik az emberek munkáját. A történet nem valami izgalmas. Tulajdonképpen csak egy tárgyalás és unalmas visszaemlékezések. Robotika Törvnyek...
(Valószínűleg ezért nem tudok igazán novellát írni. A novella célja valami mélyebb gondolat boncolgatása hirtelen rádöbbentéssel. Ezért nem ez az én műfajom. Szeretem a cselekményeket. A tanulságot humor mögé rejtem, aminek helyre van szüksége.)
Az Első Törvény
Alig két oldal, és Asimov valószínűleg részegen írta.
Egy robot elkóborolt, és szorult helyzetben, amikor előkerült, nem az embert védte, hanem azt a valamit, amitől az embert kellett volna megvédeni.
Valami fontosabb volt neki a Három Törvénynél.
És mi volt az?
Tessék megkapaszkodni!
A gyereke!
Anyai ösztön!
Asimovnak elgurult az egyik kereke.
Mi történt ott? A robotlány találkozott egy robotfiúval, aki égre-földre esküdözött, hogy időben kiveszi? Nyomtak egy robotszexet? Becsúszott a robibaba?
Hogy lett a robotnak kisrobotja?!
?!?!?!?!?!?!?!?!?!!?!?!?!?!??!?!?????????????????????????????????????????
Elkerülhető konfliktus
A világot alapvetően gépek irányítják. A Föld négy régióra oszlott, mindegyik kapott egy szuper agyat, ami kiszámolja, miből mennyit kell termelni, elrendezi a munkahelyeket, ezzel felszámolva a munkanélküliséget, határidőket szab...
Elvileg mindennek tökéletesen kellene működnie.
Elvileg.
Gyakorlatilag még mindig vannak munkanélküliek, csúsznak a határidőkkel, alul, illetve túltermelések fordulnak elő.
Az egész novella arról szól, hogy ennek az okát boncolgatják.
Közben kiderül, hogy keleten az emberek szaporodnak, mint a nyulak, délen sok a nyersanyag, meg a lehetőség csak az ember kevés, Európa még mindig beképzelt, északon meg nagy a pofa.
Ez a történet se kötött le igazán.
A lényeg, hogy sokat haladtam, és egy érdekes világot ismertem meg. Örülök, hogy jobban megismerhettem ezeket az alapelgondolásokat.
És külön örülök annak, hogy megírtam ezt a bejegyzést. Legalább egyvalamiben sikerült felzárkóznom.
Szépen, sorjában.
Körbe-körbe
Na, ez jó kis novella volt. Tetszett. Kicsit sablonos, amolyan bajba-kerültünk-az-itthagyott-tecnológiát-leporolva-megoldjuk-jaj-mégse-megy-meghalunk-nem-halunk-huzzunk-sorsot-feláldozom-magam-mégse-haltam-meg-megmenekültünk történet.
A Merkúron járunk 2015-ben. (Bizony, ezen a történetem majd csaj jövőre illik nevetni.) Két ürge belepte a tíz évvel ezelőtt épített állomást, és újra akarták indítani a bányászatot. Egyetlen robotot vittek csak magukkal, amit gyorsan össze is zavartak. Annyira, hogy elkezdett drámákat szavalni. (Honnan ismerte őket?)
Szóltak szegény Sebinek, hogy ugorjon már le a legközelebbi bányába szeléniumért, mert különben megsülnek.
(Kezdjük ott, hogy ha egyszer valamilyen okból bányát építünk a Merkúron, akkor azt nem az enyhén fogalmazva forró Nap felőli oldalára tesszük, amihez képest a pokol hidegebb, mint a déli sark.)
Csávókáim egyszer csak arra eszmélnek, hogy Sebi nem jött vissza. Körbe-körbe mászkál a kijelölt bánya körül.
Valahogy vissza kell hozni.
A két férfi nem mehetett ki, mert még védőruhában se bírnák sokáig odakint.
---------------------------------
Holnap lesz egy hónapja, hogy ezt a bejegyzést elkezdtem írni. Azóta már a kötet harmadát végigolvastam, de nem írtam róluk semmit. Tizenkét novella véleményezésével maradtam adós.
Az elmúlt egy hónapban csúnyán leeresztettem, de az okát nem tudom megmondani.Életem során nem egyszer átestem egy-egy ilyen időszakon.
Átmeneti mélypont, ha úgy jobban tetszik.
Igyekszem utolérni magamat.
Bele kell húznom az olvasásba, ugyanis nagyjából három könyvet olvastam ki azalatt az idő alatt, mialatt beszereztem hetet. Nem merem megszámolni, hogy az olvasmánylistámon hány tétel szerepelhet, de van egy olyan sejtésem, hogy több, mint negyven.
Az mindenesetre biztos, hogy amint befejeztem az Encyclopedia Galactica első kötetét, nem kezdek bele a negyedikbe, és nem rohanok beszerezni a másodikat. Majd szépen sorjában.
Sajnos Asimov írásait nem élvezem olyan mértékben, mint ahogy mondjuk öt évvel ezelőtt tettem volna.
Ezt a bejegyzést most gyorsan közzéteszem, és megpróbálok pótolni, hátha az túllendít a mostani mélypontomon.
A Merkúron járunk 2015-ben. (Bizony, ezen a történetem majd csaj jövőre illik nevetni.) Két ürge belepte a tíz évvel ezelőtt épített állomást, és újra akarták indítani a bányászatot. Egyetlen robotot vittek csak magukkal, amit gyorsan össze is zavartak. Annyira, hogy elkezdett drámákat szavalni. (Honnan ismerte őket?)
Szóltak szegény Sebinek, hogy ugorjon már le a legközelebbi bányába szeléniumért, mert különben megsülnek.
(Kezdjük ott, hogy ha egyszer valamilyen okból bányát építünk a Merkúron, akkor azt nem az enyhén fogalmazva forró Nap felőli oldalára tesszük, amihez képest a pokol hidegebb, mint a déli sark.)
Csávókáim egyszer csak arra eszmélnek, hogy Sebi nem jött vissza. Körbe-körbe mászkál a kijelölt bánya körül.
Valahogy vissza kell hozni.
A két férfi nem mehetett ki, mert még védőruhában se bírnák sokáig odakint.
---------------------------------
Holnap lesz egy hónapja, hogy ezt a bejegyzést elkezdtem írni. Azóta már a kötet harmadát végigolvastam, de nem írtam róluk semmit. Tizenkét novella véleményezésével maradtam adós.
Az elmúlt egy hónapban csúnyán leeresztettem, de az okát nem tudom megmondani.Életem során nem egyszer átestem egy-egy ilyen időszakon.
Átmeneti mélypont, ha úgy jobban tetszik.
Igyekszem utolérni magamat.
Bele kell húznom az olvasásba, ugyanis nagyjából három könyvet olvastam ki azalatt az idő alatt, mialatt beszereztem hetet. Nem merem megszámolni, hogy az olvasmánylistámon hány tétel szerepelhet, de van egy olyan sejtésem, hogy több, mint negyven.
Az mindenesetre biztos, hogy amint befejeztem az Encyclopedia Galactica első kötetét, nem kezdek bele a negyedikbe, és nem rohanok beszerezni a másodikat. Majd szépen sorjában.
Sajnos Asimov írásait nem élvezem olyan mértékben, mint ahogy mondjuk öt évvel ezelőtt tettem volna.
Ezt a bejegyzést most gyorsan közzéteszem, és megpróbálok pótolni, hátha az túllendít a mostani mélypontomon.
2014. augusztus 17., vasárnap
Hetedik éj - Félig kész
Egy jelenet előtt megtorpantam. Nem megy. De a fejezet fele elkészült. Nem próbálok erőszakot tenni magamon azzal, hogy fent maradok éjfélig, vagy hajnalig, mert holnap kemény napom lesz. Majd meglátom, hogyan tudom folytatni.
Legközelebb huszadikán leszek itthon egész nap. Talán akkor sikerül majd befejeznem.
Nem mondom biztosra, mert folyton csúszom. Engem is idegesít, de ez van.
Szeretnék már a Bástyákkal foglalkozni, viszont addig nem fogom folytatni, amíg ezt be nem fejeztem. Szóval már csak ezért is igyekezni akarok.
Legközelebb huszadikán leszek itthon egész nap. Talán akkor sikerül majd befejeznem.
Nem mondom biztosra, mert folyton csúszom. Engem is idegesít, de ez van.
Szeretnék már a Bástyákkal foglalkozni, viszont addig nem fogom folytatni, amíg ezt be nem fejeztem. Szóval már csak ezért is igyekezni akarok.
Hetedik éj - halad
Még dél sincs, de már írom a hetedik éjt. Vállon veregetést kérek! A tegnapi lendület még tart, és ha kihúzza a nap végéig, akkor ebből még feltöltés is lehet.
2014. augusztus 16., szombat
A hajfestés és a pihenés terápiás hatásai
Bár írni akartam, az elmúlt két nap olyan pihengetősre sikerült.
Ez a hónap katasztrófa lesz. Két mozgalmas hét áll előttem, és nem reménykedhetek hosszabb pihenőben. Még meg kell tanulnom lazítani, és a tegnapi, illetve a mai nap azt hiszem, erre az útra visz.
Ma este már írtam, sőt! Nem csak a nyolcadik, de a kilencedik éj részletesebb vázlatába is belekezdtem. A folytatás részleteit egyre tisztábban látom, és ennek fényében módosítottam kicsit a tizedik, és tizenegyedik éj eseményein.
Alakul ez.
Közben beletanulok a vázlatírásba. Az előző történeteim talán azért nem haladtak ennyire, mert csak vaktában írtam. Tudtam, hogy honnan indultam, hová tartottam, és milyen úton kellett haladnom, de mégis, valahogy az egész lógott a levegőben.
Nem csak a történet menetét kell leírni, hanem rendesen meg kell tervezni a fejezeteket. Írásban! Amint befejeztem a Tizenhárom éjt, kipróbálom ezt a cuccost a Bástyáknál is. Tekintve, hogy eddig itt más technikával dolgoztam, érdekes lesz.
Mintha a lelkesedés egy apró szikrája motoszkálna bennem.
A hajfestésnek tényleg terápiás hatásai vannak!
Csak hétfőn le ne lombozzanak...
Akkor borulni fog minden.
Ez a hónap katasztrófa lesz. Két mozgalmas hét áll előttem, és nem reménykedhetek hosszabb pihenőben. Még meg kell tanulnom lazítani, és a tegnapi, illetve a mai nap azt hiszem, erre az útra visz.
Ma este már írtam, sőt! Nem csak a nyolcadik, de a kilencedik éj részletesebb vázlatába is belekezdtem. A folytatás részleteit egyre tisztábban látom, és ennek fényében módosítottam kicsit a tizedik, és tizenegyedik éj eseményein.
Alakul ez.
Közben beletanulok a vázlatírásba. Az előző történeteim talán azért nem haladtak ennyire, mert csak vaktában írtam. Tudtam, hogy honnan indultam, hová tartottam, és milyen úton kellett haladnom, de mégis, valahogy az egész lógott a levegőben.
Nem csak a történet menetét kell leírni, hanem rendesen meg kell tervezni a fejezeteket. Írásban! Amint befejeztem a Tizenhárom éjt, kipróbálom ezt a cuccost a Bástyáknál is. Tekintve, hogy eddig itt más technikával dolgoztam, érdekes lesz.
Mintha a lelkesedés egy apró szikrája motoszkálna bennem.
A hajfestésnek tényleg terápiás hatásai vannak!
Csak hétfőn le ne lombozzanak...
Akkor borulni fog minden.
2014. augusztus 15., péntek
Az álmok sötét harcosa
Most értem egy jó könyv végére, és elfogott az a kellemes zsibbadtság, amit már régóta hiányoltam. Miért nem lehet minden történet ilyen hatással rám? Minden feszültség kiáramlott belőlem, teljesen megfeledkeztem magamról.
Szeretem Kresley Cole könyveit. Meg van bennük az az érzelmi töltet, ami sok más jól kidolgozott, cselekmény dús történetből hiányzik, és ezerszer izgalmasabbak, mint sok elcseszett romantikus regény.
Tény, hogy a fordítás most is gáz lett, de csak néhány helyen hagytam, hogy zavarjon. "Volt"-ok hemzsegtek egymás hegyén-hátán, és szóismétlések is akadtak bőven. Ez persze nem Kresley hibája. Nem tudom, hogy a fordítók mennyire kapnak szabad kezet, de ki róná meg őket azért, ha kicsit igényesebben fogalmaznák meg ugyanazt? Az se ártana, ha egy sorozat esetén lecsekkolnák az elődeik munkáit, mert eddig akárhány Cole könyvet vettem a kezembe, annyiféleképpen olvastam ugyanazokat az elnevezéseket.
Tudom, hogy egyszer már áradoztam egy sort erről a sorozatról, de meg fogom tenni még annyiszor, ahányszor újabb rész adnak ki.
Kedvelem azt a misztikumot, ami az egész világot körbelengi. Egyre közelebbinek érzem az "örökösödést", amit eleinte csak megemlítettek, de már jóval élesebben előrevetítenek.
Eleinte azt vallottam, hogy Nix története lesz az utolsó. Egyre határozottabban állítom, hogy ez így lesz. A kilencedik kötetben olyan dolgok derültek ki (pontosabban egy, de olyan megdöbbentő, mint három másik), amik megerősítettek benne.
Korábban sokszor emlegették Ragyogó Regin reinkarnálódó berserkerét, és íme! Most végre megtudhatjuk, hogyan is történtek a dolgok pontosan.
A sztori vége persze elég kiszámítható, különösebben nem lepett meg, de annyira belemerültem, hogy nem érdekelt.
Örök hálám annak a leányzónak, aki beajánlotta nekem ezt a sorozatot. Most nagy szükségem volt egy ilyen élményre.
Remélem, most már sikerül helyrerázódnom, mert alkotás terén nagyon gyatrán teljesítettem.
Hogy most mit fogok csinálni?
Nem tudom. Kiürült a fejem.
Felteszem ezt a könyvet a polcra, és ránézek a hetedik éjre.
Zenét is akartam beszúrni a bejegyzésbe, de nem találtam olyan verziót, aminek a megjelenítését más lapon is engedélyezik, szóval csak így tudom megmutatni az aktuális kedvencet.
Szeretem Kresley Cole könyveit. Meg van bennük az az érzelmi töltet, ami sok más jól kidolgozott, cselekmény dús történetből hiányzik, és ezerszer izgalmasabbak, mint sok elcseszett romantikus regény.
Tény, hogy a fordítás most is gáz lett, de csak néhány helyen hagytam, hogy zavarjon. "Volt"-ok hemzsegtek egymás hegyén-hátán, és szóismétlések is akadtak bőven. Ez persze nem Kresley hibája. Nem tudom, hogy a fordítók mennyire kapnak szabad kezet, de ki róná meg őket azért, ha kicsit igényesebben fogalmaznák meg ugyanazt? Az se ártana, ha egy sorozat esetén lecsekkolnák az elődeik munkáit, mert eddig akárhány Cole könyvet vettem a kezembe, annyiféleképpen olvastam ugyanazokat az elnevezéseket.
Tudom, hogy egyszer már áradoztam egy sort erről a sorozatról, de meg fogom tenni még annyiszor, ahányszor újabb rész adnak ki.
Kedvelem azt a misztikumot, ami az egész világot körbelengi. Egyre közelebbinek érzem az "örökösödést", amit eleinte csak megemlítettek, de már jóval élesebben előrevetítenek.
Eleinte azt vallottam, hogy Nix története lesz az utolsó. Egyre határozottabban állítom, hogy ez így lesz. A kilencedik kötetben olyan dolgok derültek ki (pontosabban egy, de olyan megdöbbentő, mint három másik), amik megerősítettek benne.
Korábban sokszor emlegették Ragyogó Regin reinkarnálódó berserkerét, és íme! Most végre megtudhatjuk, hogyan is történtek a dolgok pontosan.
A sztori vége persze elég kiszámítható, különösebben nem lepett meg, de annyira belemerültem, hogy nem érdekelt.
Örök hálám annak a leányzónak, aki beajánlotta nekem ezt a sorozatot. Most nagy szükségem volt egy ilyen élményre.
Remélem, most már sikerül helyrerázódnom, mert alkotás terén nagyon gyatrán teljesítettem.
Hogy most mit fogok csinálni?
Nem tudom. Kiürült a fejem.
Felteszem ezt a könyvet a polcra, és ránézek a hetedik éjre.
Zenét is akartam beszúrni a bejegyzésbe, de nem találtam olyan verziót, aminek a megjelenítését más lapon is engedélyezik, szóval csak így tudom megmutatni az aktuális kedvencet.
2014. augusztus 13., szerda
Fásult
Szétcsúsztam. Fáradok.
Némely emberek olyan temperamentummal rendelkeznek, amit nehéz elviselni, de muszáj. Kellemetlen, amikor kicsúsznak a kezedből a dolgok. Vagyis inkább kirántják a kezedből a dolgokat, te nem tehetsz semmit, hátulról mégis azt kapod, hogy miért engedted el.
Már akkor rájöhettem volna, hogy nyomott napom lesz, amikor nem akartam felkelni.
Felnőttnek lenni szívás.
A legrosszabb, hogy ez a sok szarság olyannyira elveszi a kedvem, hogy még írni sem akarok, pedig a betűhányás sok mindenen átsegített már.
Egyszerűen képtelen vagyok bármiben is elmerülni. A hétvégék rövidek, kevés az ünnep, és a nyári szünetet, mint fogalmat kihúztam a szótáramból.
Már csak ezért is visszamennék tanulni.
Bánatomban rendeltem két könyvet.
Tekintve, hogy az olvasmánylistám így is tekintélyes... A lelki világomat csak a borítójuk látványa fogja valamelyest orvosolni.
A hangulatom jelenleg elég zavaros.
A kiakadáson azt hiszem, túljutottam. Vagy inkább belefásultam.
Kellene valami jó hír, vagy hasonló, viszont az elérhetőségeimet már félek megnézni. A főnököm ebből a szempontból olyan, mint az adóbehajtók. Mindenhol megtalál.
Némely emberek olyan temperamentummal rendelkeznek, amit nehéz elviselni, de muszáj. Kellemetlen, amikor kicsúsznak a kezedből a dolgok. Vagyis inkább kirántják a kezedből a dolgokat, te nem tehetsz semmit, hátulról mégis azt kapod, hogy miért engedted el.
Már akkor rájöhettem volna, hogy nyomott napom lesz, amikor nem akartam felkelni.
Felnőttnek lenni szívás.
A legrosszabb, hogy ez a sok szarság olyannyira elveszi a kedvem, hogy még írni sem akarok, pedig a betűhányás sok mindenen átsegített már.
Egyszerűen képtelen vagyok bármiben is elmerülni. A hétvégék rövidek, kevés az ünnep, és a nyári szünetet, mint fogalmat kihúztam a szótáramból.
Már csak ezért is visszamennék tanulni.
Bánatomban rendeltem két könyvet.
Tekintve, hogy az olvasmánylistám így is tekintélyes... A lelki világomat csak a borítójuk látványa fogja valamelyest orvosolni.
A hangulatom jelenleg elég zavaros.
A kiakadáson azt hiszem, túljutottam. Vagy inkább belefásultam.
Kellene valami jó hír, vagy hasonló, viszont az elérhetőségeimet már félek megnézni. A főnököm ebből a szempontból olyan, mint az adóbehajtók. Mindenhol megtalál.
2014. augusztus 10., vasárnap
Haladásnak minimális, de határozottan nem katasztrófa
Nehezen fogtam neki a hetedik éjnek. Hiába készültem el a részletes vázlattal már egy hete, a megvalósítással gondjaim akadtak.
Alig néhány bekezdést tudtam ma írni, és elértem egy mélypontot.
Rám férne most egy nagy adag lelkesedés, de ha belegondolok, hogy holnap hétfő...
Aludnom kell, különben nyúzott leszek.
Holnapra sem ígérem az új fejezetet, de a jegyzeteimet ágyba viszem, és agyalni fogok rajta.
Csak emiatt ne legyenek rémálmaim.
Tapasztalatból tudom, hogy ha bekapcsolt fantáziával fekszem le aludni, abból érdekes éjszakai látomások lesznek, amik rányomják a bélyegüket a következő napra.
Sajnálom, hogy a héten nem készült el a hetedik éj, de akkor sem tudom katasztrófának elkönyvelni. A Népek őre sokat haladt, pedig már komolyan elhittem, hogy egy novellában kifújt a sorozat.
Alig várom már, hogy a kezemben tarthassam a novelláskötetet, amibe az első részt beleteszik.
Új Galaxis 22. kötet! Tessék majd sasolni!
Alig néhány bekezdést tudtam ma írni, és elértem egy mélypontot.
Rám férne most egy nagy adag lelkesedés, de ha belegondolok, hogy holnap hétfő...
Aludnom kell, különben nyúzott leszek.
Holnapra sem ígérem az új fejezetet, de a jegyzeteimet ágyba viszem, és agyalni fogok rajta.
Csak emiatt ne legyenek rémálmaim.
Tapasztalatból tudom, hogy ha bekapcsolt fantáziával fekszem le aludni, abból érdekes éjszakai látomások lesznek, amik rányomják a bélyegüket a következő napra.
Sajnálom, hogy a héten nem készült el a hetedik éj, de akkor sem tudom katasztrófának elkönyvelni. A Népek őre sokat haladt, pedig már komolyan elhittem, hogy egy novellában kifújt a sorozat.
Alig várom már, hogy a kezemben tarthassam a novelláskötetet, amibe az első részt beleteszik.
Új Galaxis 22. kötet! Tessék majd sasolni!
2014. augusztus 9., szombat
Több mögöttünk, mint előttünk
Az utóbbi pár napban nagyon belemélyedtem a Népek Őre írásába, és bakker, élvezem! Tekintve, hogy milyen régóta érlelődött már, különösen jó érzés, hogy halad.
Az mondjuk már biztos, hogy azon a felületen, ahova szántam, nem fog megjelenni. Épp most léptem túl az ötezredik szón, és még sok van hátra. Azonkívül, eszem ágában sincs csak emiatt lerövidíteni. Úgy tetszik, ahogy van.Így is sok információt csak úgy elhadartam. Túl régóta tervezgettem már ezt a történetet, hogy csak úgy összecsapjam a cselekményét.
Ráadásul most léptem túl a félős-szorongós-dühös részen. Őrző most lelkes, pimasz, beszólogatós - olyan, amilyennek szeretem.
Azt azért sajnálom, hogy a hetedik éj emiatt csúszni fog. A hatodik után valahogy félek nekiülni. Nem tudom, hogy mennyire sikerült hátborzongatónak leírni, de egy biztos. Elképzelni, szörnyű volt! Sötét szoba, hullák, ráadásul a törperettenet a pofámba vágta, hogy a hullám oda fog kerülni. Brrr...
Túl élénk a fantáziám.
A hetedik se lesz sokkal szelídebb, csak most nem Emili fogja szerencsétlen csajszit szadizni.
Jó lenne túlesni rajta, mert unom már, hogy Hope még mindig csak nyafog és tűr. Most jönne végre a nagy áttörés, az utolsó csepp a pohárban, ahonnan már végre cselekedni is fog.
Azonkívül, most jön majd az a pont, amikortól több lesz már mögöttünk, mint amennyi még előttünk.
Az mondjuk már biztos, hogy azon a felületen, ahova szántam, nem fog megjelenni. Épp most léptem túl az ötezredik szón, és még sok van hátra. Azonkívül, eszem ágában sincs csak emiatt lerövidíteni. Úgy tetszik, ahogy van.Így is sok információt csak úgy elhadartam. Túl régóta tervezgettem már ezt a történetet, hogy csak úgy összecsapjam a cselekményét.
Ráadásul most léptem túl a félős-szorongós-dühös részen. Őrző most lelkes, pimasz, beszólogatós - olyan, amilyennek szeretem.
Azt azért sajnálom, hogy a hetedik éj emiatt csúszni fog. A hatodik után valahogy félek nekiülni. Nem tudom, hogy mennyire sikerült hátborzongatónak leírni, de egy biztos. Elképzelni, szörnyű volt! Sötét szoba, hullák, ráadásul a törperettenet a pofámba vágta, hogy a hullám oda fog kerülni. Brrr...
Túl élénk a fantáziám.
A hetedik se lesz sokkal szelídebb, csak most nem Emili fogja szerencsétlen csajszit szadizni.
Jó lenne túlesni rajta, mert unom már, hogy Hope még mindig csak nyafog és tűr. Most jönne végre a nagy áttörés, az utolsó csepp a pohárban, ahonnan már végre cselekedni is fog.
Azonkívül, most jön majd az a pont, amikortól több lesz már mögöttünk, mint amennyi még előttünk.
2014. augusztus 6., szerda
Fene a viharba!
És végre van netem! Fene a viharba! Ha tudom, hogy csak áramtalanítani kell a modemet... Pislogtam nagyokat, amikor a géphang közölte, hogy áramtalanítani kéne két percre. Kihúztam a tápot, vártam, visszadugtam, ééééééééééééés az ADSL lámpa életre kelt.
Annyi haszna azért volt a sutaságomnak, hogy nekiláttam írni. Csak úgy. Mivel az időjárás nem tette lehetővé, hogy kimenjek dolgozni, az internet meg, mint lehetséges elfoglaltság, nem játszott...
Bár tény, nem éppen azzal foglalkoztam, amivel kellene. A Népek Őre sorozatom második novelláját kezdtem írni. (Unalmamban megtaláltam az elveszettnek hitt első pár bekezdését.)
Közben elgondolkodtam azon, hogy mivel a történet önállón is megállná a helyét, ha bele tudnám sűríteni ötezer szóba, akkor tudnék neki egy olyan publikáló felületet, ahol akár fizetnének is érte. Nem sokat, és csak akkor, ha elég jónak találják, de... Egy próbát megér, nem? Elvégre az első részt díjazták.
Kicsit szanaszét áll most a fejem. Ez a pár napos kihagyás elég volt ahhoz, hogy kiessek a rutinból. Nem emlékszem, hogy milyen felületekre kell még ránéznem, hogy történt-e valami fejlemény.
Sok a pótolni való, pedig csak két nap maradt ki.
Ahhoz képest, hogy régen milyen jól megvoltam nélküle, most láttam meg, hogy a világháló nélkül mennyire beszűkül az életterem.
Annyi haszna azért volt a sutaságomnak, hogy nekiláttam írni. Csak úgy. Mivel az időjárás nem tette lehetővé, hogy kimenjek dolgozni, az internet meg, mint lehetséges elfoglaltság, nem játszott...
Bár tény, nem éppen azzal foglalkoztam, amivel kellene. A Népek Őre sorozatom második novelláját kezdtem írni. (Unalmamban megtaláltam az elveszettnek hitt első pár bekezdését.)
Közben elgondolkodtam azon, hogy mivel a történet önállón is megállná a helyét, ha bele tudnám sűríteni ötezer szóba, akkor tudnék neki egy olyan publikáló felületet, ahol akár fizetnének is érte. Nem sokat, és csak akkor, ha elég jónak találják, de... Egy próbát megér, nem? Elvégre az első részt díjazták.
Kicsit szanaszét áll most a fejem. Ez a pár napos kihagyás elég volt ahhoz, hogy kiessek a rutinból. Nem emlékszem, hogy milyen felületekre kell még ránéznem, hogy történt-e valami fejlemény.
Sok a pótolni való, pedig csak két nap maradt ki.
Ahhoz képest, hogy régen milyen jól megvoltam nélküle, most láttam meg, hogy a világháló nélkül mennyire beszűkül az életterem.
2014. augusztus 3., vasárnap
Hatodik éj feltöltve
Lesz, ami lesz. Feltöltöttem mazsira és afs-re. Remélhetőleg egyiket se dobják vissza.
Nem tudom, mikor kerülnek fel. Sajnos afs-en perpill nincs fórum, szóval valószínűleg ott fog később megjelenni.
A lényeg, hogy a dolog, már nem rajtam múlik.
Nem tudom, mikor kerülnek fel. Sajnos afs-en perpill nincs fórum, szóval valószínűleg ott fog később megjelenni.
A lényeg, hogy a dolog, már nem rajtam múlik.
Hatodik éj befejezve
Éééééééééééés, kész a hatodik éj!
Hosszabbra terveztem a végét, de szerintem épp eléggé sikerül majd megdöbbentenem mindenkit az utolsó mondattal. Nincs értelme tovább húzni-vonni, hagyom inkább lógva.
Most egy kicsit felfrissítem magam (ez után muszáj), azután visszaülők, és átnézem. Remélem nem siklok el túl sok hiba felett. Ciki lenne, ha visszadobnák. Rég nem történt ilyen, de bármikor előfordulhat. Főleg az ilyen együltőben megírt, nyomban feltöltött fejezeteknél.
De már nem húzhatom tovább, nem igaz?
És talán már ma nekiesek a folytatásnak. Mivel még friss az élmény, és amúgy is...
Áh, majd meglátom.
Minimum egy részletesebb vázlatot biztos összedobok.
Hosszabbra terveztem a végét, de szerintem épp eléggé sikerül majd megdöbbentenem mindenkit az utolsó mondattal. Nincs értelme tovább húzni-vonni, hagyom inkább lógva.
Most egy kicsit felfrissítem magam (ez után muszáj), azután visszaülők, és átnézem. Remélem nem siklok el túl sok hiba felett. Ciki lenne, ha visszadobnák. Rég nem történt ilyen, de bármikor előfordulhat. Főleg az ilyen együltőben megírt, nyomban feltöltött fejezeteknél.
De már nem húzhatom tovább, nem igaz?
És talán már ma nekiesek a folytatásnak. Mivel még friss az élmény, és amúgy is...
Áh, majd meglátom.
Minimum egy részletesebb vázlatot biztos összedobok.
Borzongok, de írok
Ma még csak másfél oldalt írtam, de mivel alig múlt egy óra, ez tök jó teljesítmény.
Csak ne borsódzna a hátam ennyire! Vártam már ezt a jelenetet, de most, hogy itt tartok, szörnyű belegondolni, hogy ilyesmi kipattant a fejemből. Azt hiszem, egy-két horrorfilmet nem ártott volna, ha kihagyok az életemből.
Ezért nincs nekem rendes múzsám. Egy kedves, bájos múzsa ilyet soha nem sugallt volna. A dzsinn temperamentumú manóim viszont igen. Ilyen gonosz vigyort még életemben nem láttam az arcukon.
Egy kicsit muszáj elszakadnom a Wordtől, különben nagyon rossz kedvem lesz egész nap. Mondjuk, a Tizenhárom éj című sztorinak lehet, hogy pont ez használna.
Ha belegondolok, hogy ezt egyszer, kétszer még vissza kell olvasnom... Mondjuk, az már más lesz, akkor már nem fogom ennyire beleélni magam.
Most elkezdtek hiányozni a sziporkázóbb hangvételű jelenetek.
Lehet, nem kellene ezt hallgatnom írás közben?
Csak ne borsódzna a hátam ennyire! Vártam már ezt a jelenetet, de most, hogy itt tartok, szörnyű belegondolni, hogy ilyesmi kipattant a fejemből. Azt hiszem, egy-két horrorfilmet nem ártott volna, ha kihagyok az életemből.
Ezért nincs nekem rendes múzsám. Egy kedves, bájos múzsa ilyet soha nem sugallt volna. A dzsinn temperamentumú manóim viszont igen. Ilyen gonosz vigyort még életemben nem láttam az arcukon.
Egy kicsit muszáj elszakadnom a Wordtől, különben nagyon rossz kedvem lesz egész nap. Mondjuk, a Tizenhárom éj című sztorinak lehet, hogy pont ez használna.
Ha belegondolok, hogy ezt egyszer, kétszer még vissza kell olvasnom... Mondjuk, az már más lesz, akkor már nem fogom ennyire beleélni magam.
Most elkezdtek hiányozni a sziporkázóbb hangvételű jelenetek.
Lehet, nem kellene ezt hallgatnom írás közben?
2014. augusztus 2., szombat
Gyenge pillanatok
Nem, nem haltam meg. Valami sokkal rosszabb történt velem.
A lányok nagyon jól tudják, hogy egyes egyedek hangulata havonta egyszer drasztikusan megváltozhat. Az ember kifordul önmagából, érzékeny lesz, hisztis, és úgy felfordul a hormonháztartása, hogy képes lesz olyan szemetet a kezébe venni, mint J. R. Ward Fekete tőr testvériség című sorozata.
Egyesek úgy gondolják, hogy a férfi pornó női megfelelője az Alkonyat, és társai, amelyekben kiélhetik romantikus vágyaikat.
Hát, nem.
Akik azt állítják, hogy a nők tökéletesen kielégülnek pár szál rózsától, azok nem olvasták még az Ötven árnyalat trilógiát. (Jól tették.)
Tele vannak a könyvesboltok női pornóregényekkel, amik többnyire arról ismerszenek meg, hogy kigyúrt, félmeztelen pasik pózolnak a borítójukon. Vagy valami hasonló...
A nőknél perverzebb bagázs nincs a világon. A pasik csak nézik ezeket a cuccokat, mi meg olvassuk, elképzeljük, ami valljuk be, sokkal több energiabefektetést igényel, mint a szemmeresztés.
Bevallom, több könyvet is olvastam már ebben a műfajban, de eddig csak Kresley Cole írásai fogtak meg. De azok nagyon. A történetek izgalmasak, fordulatosak, hangulatosak, viccesek, és a női főszereplők igazán tökösek. Erről már írtam, nem folyok bele még egyszer. (Majd csak akkor, ha a kezemben lesz végre az új kötet.)
Szóval a lényeg.
Egyszer, régen, gyanútlan kislány koromban a kezembe akadt a Fekete tőr testvériség első kötete. Igazából már az első néhány oldal után tudtam, hogy szar, de végigrágtam, hátha...
A folytatásra már nem voltam kíváncsi. Röhögve pislogtam a további köteteire a könyvesboltban.
Egészen a hét elejéig.
Egyszerűen kellett valami ilyen... Nemigen tudom megmagyarázni. Vannak ilyen pillanataim és kész. Az új Kresley Cole kötetet még nem tudtam megvenni, a régieket meg már olvastam, az nem ugyan az... Hát... Na!
J. R. Ward : Síron túli szerető
Hogy melyik szerető volt síron túli, arra nem jöttem rá.
Igazából az egész történet olyan erőltetett. Ugyan sokra nem emlékszem az első részből, de Rhage karaktere azonnal beugrott. Ő volt az, akinek a háttértörténete sokkal jobban izgatta a fantáziámat, mint Vámpír Aragorné, aki végül elfogadta a trónját, meg jól becsajozott.
Egy átok, ami miatt, ha begőzöl, szörnyeteggé változik. Mindez azért, mert megsértette az Őrzőt. Fél, hogy bántja a barátait. Szarul érzi magát az egész miatt. Sablonos, de érdekes, nem?
Így elbaszarintani ez a tök király ötletet!
Most komolyan! Azért megátkozni valakit, mert kivitt egy csajt az erdőbe, és megmutatta a fegyverét neki? Mármint a pisztolyát. Mármint ténylegesen a pisztolyát, nem kell rosszra gondolni! A csaj volt olyan sügér, hogy elsütötte, mert rossz helyre nyúlt. Véletlenül eltalált egy szaros baglyot. Szegényke... Na és?!
Oké, hogy Őrző imádja a baglyokat, de ezért megátkozni valakit, mert... Igazából szerencsétlen srác nem csinált semmit, amit más fegyveres ürge ne tett volna meg, hogy becsajozzon. Még csak nem is Rhage lőtte le az a tollas dögöt. Értem én, hogy ez amolyan utolsó csepp a pohárban dolog, de végül is a srác egyetlen bűne a nagy pofája, meg a hedonista hozzáállása volt.
Királyabb háttérsztorit is ki lehetett volna találni.
Mindegy.
Rhage ezután igazából nem tért jó útra. Még inkább az a röptében a legyet is típus lett.
Meg ha már itt tartunk. Elmondaná nekem valaki, hogy milyen jelző az egy ember külsejére, hogy tökéletes?
Annyit tudunk erről a pacákról, hogy magas, kigyúrt, szőke, kék szemű és tökéletes. Nyomokban mintha előfordult volna az "egyenes orr" kifejezés is. Az ilyenektől valahogy kiakadok. Tökéletes ember nincs, és mindenki mást tart jóképűnek. Én például kifejezetten szexinek tudok tartani egy görbe orrot, vagy pár nevetőráncot, amik azért a "tökéletes" kategóriába nem férnek bele. És mi olyan jó a húsos ajkakban? Ezt se értettem soha. Amikor a Vámpírnaplókban először toppant az orrom elé Joseph Morgan, az első, ami feltűnt, hogy milyen vastag a szája. Na, azok aztán dús, húsos ajkak!
Első reakcióm: Mi az az arcán?! A szája? Szegény!
Ahhoz képest, hogy néhány évtizede még jól lekenték a pasik ajkait alapozóval, hogy még véletlenül se legyen nőies...
A könyvre visszatérve...
Végig egy olyan érzés motoszkált bennem, hogy előbb léteztek a szereplők, azután az írónő összepofozta őket, hogy együtt legyenek. Nem összehozta, össze pofozta őket.
Rhage egy szörnyű átváltozás után vakon bolyongott egy folyosón, amin megjelent a drága Mary.
(Mivel szkennel verziót olvastam, a magyar nyelvre állított karakterfelismerő miatt Mary-ből időnként Matyi lett. Amikor Rhage az ágyban Mary helyett Matyit nyögött... Úgy röhögtem, hogy sétálnom kellett pár kört a házban, mert egyszerűen nem bírtam ideggel.)
Szóval Mary. Egy teljesen önálló, következő kötetben kifejtett szál miatt került kapcsolatba a testvériséggel. Igazából csak tolmácsként kísért egy fura kölyköt. Simán meg lehetett volna oldani a dolgot tollal, papírral, ugyanis a srác csak beszélni nem tudott, hallani jól hallott, de akkor a két főszereplő soha nem botlik egymásba.
És itt igazából ketté válik a történet. Van a cselekmény, meg van a gerlepárunk.
Az előző kötetből hátramaradt alantasok megint keverik a szart. (A mai napig meg vagyok győződve róla, hogy ezek csak azért születtek, hogy legyen cselekmény a pornójelenetek között.) De igazából... Nem sok szerep jutott nekik.
Mary és Rhage turbékolnak, amíg az alantasok elrabolják Matyi szomszédját, Bellát, akit Zsadist és Phury meg akar menteni. Közben Johnról, a néma kölyökről kiderül, hogy vámpírpalánta, és Thorment magához akarja venni.
Csak én gondolom, hogy ezek a szálak nem nagyon akarnak összeérni? Abszolút külön folynak egymástól.
Az ember azt gondolná, hogy Rhage legalább Matyi szomszédjának megmentésébe beszáll, de nem. Próbál, de már az elején kiütteti magát, és hazamegy dugni.
Igazából ezt a történetet fel kellene darabolni, és a különböző szálakat rendesen kidolgozva külön könyvekké alakítani. Így valójában egy átkötő résznek tűnik, mivel a sok szál közül Ward csak egyet zár le, a többi a harmadik kötetbe csorog át.
Hármat találhattok, hogy melyiket zárta le.
Rhage folyton meg akarja dugni Matyit. Eleinte nehezen megy a dolog, mivel a csaj leukémiás, vannak régi hegei, szégyelli őket, nincs önbizalma, tök átlagos... Hogy a tökéletes pasi hogyan szeretett bele? Szép a csaj hangja. Ennyi. Halál komolyan. Ebből lett az örök szerelem.
(Engem egyszer úgy definiáltak, hogy ha állat lennék, énekesmadár lennék egy rügyező fa ágán, mert feltűnő a hangszínem. Mármint jó értelemben. Ezek alapján nekem miért nem hever a lábam előtt a férfitársadalom?)
Szöszi pasink sok csajt megkefélt már életében, nem jelentettek neki semmit, de ez most más. Itt a szörnyetege is ki akar törni belőle. Ebből jön egy konfliktus, amiben fordul a dolog, Matyi akar dugni Rhage-el, de a srác visszakozik, mert nem akarja, hogy a szörnyeteg kitörjön belőle.
Közben kiderül, hogy a szörny nem azért akar kitörni a srácból, mert bántani akarja a csajt. Gyíkocskánk is meg akarja dugni a vágyott nőstényt.
Ne, erre varrjatok gombot!
Meg is történik a dolog, ez a probléma is megoldódott. A csaj még kedveli is a szörnyet. Érdekes perverzió...
Ezután a Matyi betegsége áll az útjukba. Matyinak ugyanis már csak hónapjai maradtak hátra.
Mit tesz Rhage?
Imádkozik.
És meghallgattatik.
A mondva csinált tekintéllyel rendelkező Őrző megjelenik, és alkut kötnek. Jön a nagy duma az áldozatról, életről életért cserébe...
Nocsak, nocsak... Tragikus vég? A végére csak tartogatott az írónő valamit?
Csajszikán életéért Rhage beáldozza a kapcsolatukat. Majdnem vállon veregettem Wardot.
De csak majdnem.
Egy huszárvágással semmissé tette az egész áldozatos cécót, összehozta a szerelmeseket, akik boldogan gyűrhetik a lepedőt életük végéig.
Ennyi.
Az utolsó pár fejezetet már nem is fő szál miatt olvastam el.
De erről majd a következő bejegyzésben.
Szóval ezzel töltöttem az elmúlt hetet, pedig esküszöm, hogy írni akartam. Írtam is, de csak néhány bekezdést, ami nem sok.
A poén, hogy most most jutottam el a hatodik fejezet egy olyan jelenetének küszöbére (Szó szerint. Hope és a törperettenet épp egy terem küszöbét lépik át.), amit már nagyon régóta vártam. Ezután jön egy olyan jelenet, amit sokszor átgondoltam. Utána pedig egy olyan jelenetet írok, amit a Nikko rajongók imádni fognak.
Már megszámolni se tudom, hogy hányszor nyitottam meg a Wordöt, hogy tovább lendítsem az eseményeket.
(Meg, persze, dolgoztam is. Nemsokára fizu, és rácuppanok Kresleire.)
Ma este már nem valószínű, hogy írok, bár ki tudja... Most is nyitva kukkol a hatodik éj a tálcámon. Ha ma nem is, de holnap már tényleg megpróbálok nekiülni, de úgy istenesen. A ház apraja, nagyja elhúz itthonról, engem meg hat vadlóval se lehet kivontatni egy koszos tóba lubickolni. Csomagmegőrzőt meg nem játszom a parton. (Még a végén én is megbüntetnék valakit bagolylövészetért.)
A lényeg, hogy ürül a ház, egyedül leszek itthon. Általában ilyenkor bújnak elő az ihletmanóim, hogy randalírozzanak a laptopom környékén.
Most pedig húzok vissza olvasni.
A lányok nagyon jól tudják, hogy egyes egyedek hangulata havonta egyszer drasztikusan megváltozhat. Az ember kifordul önmagából, érzékeny lesz, hisztis, és úgy felfordul a hormonháztartása, hogy képes lesz olyan szemetet a kezébe venni, mint J. R. Ward Fekete tőr testvériség című sorozata.
Egyesek úgy gondolják, hogy a férfi pornó női megfelelője az Alkonyat, és társai, amelyekben kiélhetik romantikus vágyaikat.
Hát, nem.
Akik azt állítják, hogy a nők tökéletesen kielégülnek pár szál rózsától, azok nem olvasták még az Ötven árnyalat trilógiát. (Jól tették.)
Tele vannak a könyvesboltok női pornóregényekkel, amik többnyire arról ismerszenek meg, hogy kigyúrt, félmeztelen pasik pózolnak a borítójukon. Vagy valami hasonló...
A nőknél perverzebb bagázs nincs a világon. A pasik csak nézik ezeket a cuccokat, mi meg olvassuk, elképzeljük, ami valljuk be, sokkal több energiabefektetést igényel, mint a szemmeresztés.
Bevallom, több könyvet is olvastam már ebben a műfajban, de eddig csak Kresley Cole írásai fogtak meg. De azok nagyon. A történetek izgalmasak, fordulatosak, hangulatosak, viccesek, és a női főszereplők igazán tökösek. Erről már írtam, nem folyok bele még egyszer. (Majd csak akkor, ha a kezemben lesz végre az új kötet.)
Szóval a lényeg.
Egyszer, régen, gyanútlan kislány koromban a kezembe akadt a Fekete tőr testvériség első kötete. Igazából már az első néhány oldal után tudtam, hogy szar, de végigrágtam, hátha...
A folytatásra már nem voltam kíváncsi. Röhögve pislogtam a további köteteire a könyvesboltban.
Egészen a hét elejéig.
Egyszerűen kellett valami ilyen... Nemigen tudom megmagyarázni. Vannak ilyen pillanataim és kész. Az új Kresley Cole kötetet még nem tudtam megvenni, a régieket meg már olvastam, az nem ugyan az... Hát... Na!
J. R. Ward : Síron túli szerető
Hogy melyik szerető volt síron túli, arra nem jöttem rá.
Igazából az egész történet olyan erőltetett. Ugyan sokra nem emlékszem az első részből, de Rhage karaktere azonnal beugrott. Ő volt az, akinek a háttértörténete sokkal jobban izgatta a fantáziámat, mint Vámpír Aragorné, aki végül elfogadta a trónját, meg jól becsajozott.
Egy átok, ami miatt, ha begőzöl, szörnyeteggé változik. Mindez azért, mert megsértette az Őrzőt. Fél, hogy bántja a barátait. Szarul érzi magát az egész miatt. Sablonos, de érdekes, nem?
Így elbaszarintani ez a tök király ötletet!
Most komolyan! Azért megátkozni valakit, mert kivitt egy csajt az erdőbe, és megmutatta a fegyverét neki? Mármint a pisztolyát. Mármint ténylegesen a pisztolyát, nem kell rosszra gondolni! A csaj volt olyan sügér, hogy elsütötte, mert rossz helyre nyúlt. Véletlenül eltalált egy szaros baglyot. Szegényke... Na és?!
Oké, hogy Őrző imádja a baglyokat, de ezért megátkozni valakit, mert... Igazából szerencsétlen srác nem csinált semmit, amit más fegyveres ürge ne tett volna meg, hogy becsajozzon. Még csak nem is Rhage lőtte le az a tollas dögöt. Értem én, hogy ez amolyan utolsó csepp a pohárban dolog, de végül is a srác egyetlen bűne a nagy pofája, meg a hedonista hozzáállása volt.
Királyabb háttérsztorit is ki lehetett volna találni.
Mindegy.
Rhage ezután igazából nem tért jó útra. Még inkább az a röptében a legyet is típus lett.
Meg ha már itt tartunk. Elmondaná nekem valaki, hogy milyen jelző az egy ember külsejére, hogy tökéletes?
Annyit tudunk erről a pacákról, hogy magas, kigyúrt, szőke, kék szemű és tökéletes. Nyomokban mintha előfordult volna az "egyenes orr" kifejezés is. Az ilyenektől valahogy kiakadok. Tökéletes ember nincs, és mindenki mást tart jóképűnek. Én például kifejezetten szexinek tudok tartani egy görbe orrot, vagy pár nevetőráncot, amik azért a "tökéletes" kategóriába nem férnek bele. És mi olyan jó a húsos ajkakban? Ezt se értettem soha. Amikor a Vámpírnaplókban először toppant az orrom elé Joseph Morgan, az első, ami feltűnt, hogy milyen vastag a szája. Na, azok aztán dús, húsos ajkak!
Első reakcióm: Mi az az arcán?! A szája? Szegény!
Ahhoz képest, hogy néhány évtizede még jól lekenték a pasik ajkait alapozóval, hogy még véletlenül se legyen nőies...
A könyvre visszatérve...
Végig egy olyan érzés motoszkált bennem, hogy előbb léteztek a szereplők, azután az írónő összepofozta őket, hogy együtt legyenek. Nem összehozta, össze pofozta őket.
Rhage egy szörnyű átváltozás után vakon bolyongott egy folyosón, amin megjelent a drága Mary.
(Mivel szkennel verziót olvastam, a magyar nyelvre állított karakterfelismerő miatt Mary-ből időnként Matyi lett. Amikor Rhage az ágyban Mary helyett Matyit nyögött... Úgy röhögtem, hogy sétálnom kellett pár kört a házban, mert egyszerűen nem bírtam ideggel.)
Szóval Mary. Egy teljesen önálló, következő kötetben kifejtett szál miatt került kapcsolatba a testvériséggel. Igazából csak tolmácsként kísért egy fura kölyköt. Simán meg lehetett volna oldani a dolgot tollal, papírral, ugyanis a srác csak beszélni nem tudott, hallani jól hallott, de akkor a két főszereplő soha nem botlik egymásba.
És itt igazából ketté válik a történet. Van a cselekmény, meg van a gerlepárunk.
Az előző kötetből hátramaradt alantasok megint keverik a szart. (A mai napig meg vagyok győződve róla, hogy ezek csak azért születtek, hogy legyen cselekmény a pornójelenetek között.) De igazából... Nem sok szerep jutott nekik.
Mary és Rhage turbékolnak, amíg az alantasok elrabolják Matyi szomszédját, Bellát, akit Zsadist és Phury meg akar menteni. Közben Johnról, a néma kölyökről kiderül, hogy vámpírpalánta, és Thorment magához akarja venni.
Csak én gondolom, hogy ezek a szálak nem nagyon akarnak összeérni? Abszolút külön folynak egymástól.
Az ember azt gondolná, hogy Rhage legalább Matyi szomszédjának megmentésébe beszáll, de nem. Próbál, de már az elején kiütteti magát, és hazamegy dugni.
Igazából ezt a történetet fel kellene darabolni, és a különböző szálakat rendesen kidolgozva külön könyvekké alakítani. Így valójában egy átkötő résznek tűnik, mivel a sok szál közül Ward csak egyet zár le, a többi a harmadik kötetbe csorog át.
Hármat találhattok, hogy melyiket zárta le.
Rhage folyton meg akarja dugni Matyit. Eleinte nehezen megy a dolog, mivel a csaj leukémiás, vannak régi hegei, szégyelli őket, nincs önbizalma, tök átlagos... Hogy a tökéletes pasi hogyan szeretett bele? Szép a csaj hangja. Ennyi. Halál komolyan. Ebből lett az örök szerelem.
(Engem egyszer úgy definiáltak, hogy ha állat lennék, énekesmadár lennék egy rügyező fa ágán, mert feltűnő a hangszínem. Mármint jó értelemben. Ezek alapján nekem miért nem hever a lábam előtt a férfitársadalom?)
Szöszi pasink sok csajt megkefélt már életében, nem jelentettek neki semmit, de ez most más. Itt a szörnyetege is ki akar törni belőle. Ebből jön egy konfliktus, amiben fordul a dolog, Matyi akar dugni Rhage-el, de a srác visszakozik, mert nem akarja, hogy a szörnyeteg kitörjön belőle.
Közben kiderül, hogy a szörny nem azért akar kitörni a srácból, mert bántani akarja a csajt. Gyíkocskánk is meg akarja dugni a vágyott nőstényt.
Ne, erre varrjatok gombot!
Meg is történik a dolog, ez a probléma is megoldódott. A csaj még kedveli is a szörnyet. Érdekes perverzió...
Ezután a Matyi betegsége áll az útjukba. Matyinak ugyanis már csak hónapjai maradtak hátra.
Mit tesz Rhage?
Imádkozik.
És meghallgattatik.
A mondva csinált tekintéllyel rendelkező Őrző megjelenik, és alkut kötnek. Jön a nagy duma az áldozatról, életről életért cserébe...
Nocsak, nocsak... Tragikus vég? A végére csak tartogatott az írónő valamit?
Csajszikán életéért Rhage beáldozza a kapcsolatukat. Majdnem vállon veregettem Wardot.
De csak majdnem.
Egy huszárvágással semmissé tette az egész áldozatos cécót, összehozta a szerelmeseket, akik boldogan gyűrhetik a lepedőt életük végéig.
Ennyi.
Az utolsó pár fejezetet már nem is fő szál miatt olvastam el.
De erről majd a következő bejegyzésben.
Szóval ezzel töltöttem az elmúlt hetet, pedig esküszöm, hogy írni akartam. Írtam is, de csak néhány bekezdést, ami nem sok.
A poén, hogy most most jutottam el a hatodik fejezet egy olyan jelenetének küszöbére (Szó szerint. Hope és a törperettenet épp egy terem küszöbét lépik át.), amit már nagyon régóta vártam. Ezután jön egy olyan jelenet, amit sokszor átgondoltam. Utána pedig egy olyan jelenetet írok, amit a Nikko rajongók imádni fognak.
Már megszámolni se tudom, hogy hányszor nyitottam meg a Wordöt, hogy tovább lendítsem az eseményeket.
(Meg, persze, dolgoztam is. Nemsokára fizu, és rácuppanok Kresleire.)
Ma este már nem valószínű, hogy írok, bár ki tudja... Most is nyitva kukkol a hatodik éj a tálcámon. Ha ma nem is, de holnap már tényleg megpróbálok nekiülni, de úgy istenesen. A ház apraja, nagyja elhúz itthonról, engem meg hat vadlóval se lehet kivontatni egy koszos tóba lubickolni. Csomagmegőrzőt meg nem játszom a parton. (Még a végén én is megbüntetnék valakit bagolylövészetért.)
A lényeg, hogy ürül a ház, egyedül leszek itthon. Általában ilyenkor bújnak elő az ihletmanóim, hogy randalírozzanak a laptopom környékén.
Most pedig húzok vissza olvasni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)