Ma reggel

Jelentem, hivatalosan is nekiültem a Tizedik éjnek. Az elmúlt egy-két napban ennek a történetnek a vázlatával foglalatoskodtam. A falra ragasztott gerincet leszedtem, és egy fatáblára ragasztva az asztalomra tettem, hogy kényelmesebben hozzáférhető, jobban szembetűnő legyen. És persze, nem utolsó sorban útban legyen.

Az eredmény:

1. Ma reggel a kávé utáni első utam nem a géphez, hanem a táblához vezetett, félálomban a jegyzeteimet méregettem.

2. Eszembe jutott, hogy még lógtam egy cikkmódosítással valakinek. Megcsináltam, elküldtem, már ez sem lóg a levegőben, hogy elterelje a figyelmemet.

3. Megnyitottam a Tizedik éj fájlját.

4. A meglevő kilenc bekezdésből kettőt csináltam.

(Annak az eldöntését, hogy a törlés mennyire számít előrelépésnek, másra bíznám.)

Van ilyen...

Bandage. Jó kis film. Realisztikus. Olyannyira, hogy nagyjából annyira értem, mint a való életet. Annyira értem, hogy még mindig nem értem. Annyira nem értem, hogy értem. Sokszor meg fogom még nézni, mert elgondolkodtat. Annyi minden van benne, és annyiféleképpen lehet nézni, értelmezni, hogy sokadszori látásra is új gondolatokat ébresztett bennem.

Nem mindegy, hogy azért írok, mert mondani akarok valamit, vagy azért, mert írnom kell. Régen mondani akartam valamit, egy gondolatmenetre építettem egy egész regényt. Mostanában műfaji megjelölésekre, jeligékre építkeztem, és a végén próbáltam beleszuszakolni valami mondanivalót. Mindegy, hogy milyen, csak indítható legyen az adott pályázaton.

Itt valami nagyon el van rontva.

A regény, amit most kezdtem király. Tényleg. Jól összeraktam, kitöltöttem a logikai hézagokat. Vannak karakterek, helyszínek, akció, ütős végkifejlet, csattanó. Már egy hónapja ülök rajta, és még az első fejezetet se fejeztem be. Eddig azt hittem, hogy azért nem halad, mert nehéz megfogni a karaktereket. Most döbbentem rá, hogy tévedtem.

Azért nem tudom elmesélni ezt a történetet, mert nincs benne mondanivaló. Ha nem szól semmiről, miről meséljek?

Örök hálám ennek a filmnek, és a megváltozott időjárásnak! Néha le kell lassulnom, magamba szállnom, és ez a két dolog most rákényszerített erre.

Csak el ne felejtsem, amit most tanultam!

Kicsit vissza kell bontanom abból, amit az elmúlt két évben felépítettem. Van ilyen...

Mik elő nem kerülnek!

Mit keres az utolsó éj jegyzetlapjának hátoldalán egy Soul Eater - Új generáció részlet?

Nem sajnálom tőle azt az egyharmad oldalt, max új lapot veszek elő, ha nem fér el a tizenharmadik éj jegyzete, egyszerűen csak meglepett. Előfordul, hogy használt lap kerül e kezembe, de azt rendszerint észreveszem, és a helyére teszem.

A Soul Eaternek mondjuk nincs kijelölt helye, amikor ezzel a történettel foglalkoztam, keveset vázlatoltam, ami hiba volt. Részben ezért is áll most az a történet.

Hideg van, fázom. Front lehet, mert kicsit a fejem is sajog. Nem egy kreatív állapot, és nehéz visszarázódni a Tizenhárom éj világába.

*sóhaj*

Kilencedik éj - feltöltve

Remélem, várta még valaki.

Illetve, még várja...

Még nem engedélyezték.

Mindegy.

Már el is felejtettem, hogy a zene milyen fontos volt számomra mind írásnál, mind olvasásnál. A megfelelő hangulatzene mindig sokat segített. Az utóbbi időben sem az íráshoz, sem az olvasáshoz nem sikerült megfelelő zenét társítanom. Meg is éreztem. Egyik se ment úgy, ahogy régen.

Már egy hónapja keresem a tökéletes zenét az íráshoz.

Most megtaláltam.

Érzem.

Menni fog.

Fogalmam sincs, hogy holnap mennyi időm lesz írni. Nem vagyok az a fajta, akit különösebben meghat, ha vendég jön a házhoz, de az utóbbi időben megpróbáltam bekapcsolódni az ilyesmibe. Most nem kellene. A történeteim fontosabbak a számomra, mint néhány kétévente látott rokon.

Így hirtelen ennyi

Most szembesültem azzal, hogy nem kilenc, hanem nyolc fejezet van fent AFS-en. Megtaláltam a kilencedik éjt, az valóban készen van, de a tizedik... Fogalmazzunk úgy, hogy el van kezdve.

A tizedik éj jelenleg három bekezdésnél és másfél mondatnál tart. Hogy az a fél mondat egykoron mi akart lenni, arról gőzöm sincs.

A lényeg, hogy nem három, hanem négy fejezetet kell megírnom.

Átnézem a kilencediket, és feltöltöm. Így hirtelen ennyi.

Random

Ma a kezembe akadt a Tizenhárom éj utolsó három fejezetének a vázlatlapjai. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon mennyi időbe telne befejeznem a történetet.

A laptopom már csak csökkentett módban indítható, ami arra pont elég, hogy kibányásszam belőle, ami kell nekem. Jelenleg is fut a másolás, sok megkezdett történet kerül át a külső vinyómra. Holnap bőven lesz időm nézegetni őket.

Így elő fog kerülni a - ha jól emlékszem - már megírt, de fel még nem töltött tizedik fejezet.

Már nem is emlékszem, mikor mentem fel utoljára szerzőként valamelyik történetmegosztó oldalra.

Rábukkantam egy dalra, aminek a szövege most nagyon megragadt a fejemben:

"Fogtam a töltött fegyvert, és kirúgtam az ajtót. De a fegyver visszarúgott, ahogy keresztüllőttem a tegnapi énem."

Asszem, valami hasonlót csináltam, amikor a megosztók helyett a pályázatokra kezdtem koncentrálni. Az AFS és az Imagin határozottan kedvesebb, hálásabb közeg, mint az egyel komolyabb írói szint. Hiányzik. Tudom, hogy a rúgásokat el kell viselnem, ha előrébb akarok jutni, de támogatás és bátorítás nélkül hamar elfogy a lendületem. Pláne ellenszélben.

Hát... Ez egy kicsit random lett...

...

Még ma leadom egy novella első ötezer leütését. Ma változtattam rajta itt-ott, de valami nagy dolog nyomja a fejemet, ami miatt nem tudok koncentrálni. Fogalmam sincs, hogy jó lett-e a kezdés. Pedig ezen múlik, hogy lesz-e folytatás.

Úgy érzem, hogy megint maga alá akar temetni valami. Ez most pont nem hiányzik.

Képtelen vagyok koncentrálni.

Visszajelzés

"Esvy, 2015, augusztus 2 - 19:13

Figyelemreméltó történet, amely egyben rendkívül szórakoztató is. Festményt adni egy Dali becenevű embernek - ez már önmagában ironikus. Furcsa, hogy a főszereplő kilógott a művész baráti körből. A többiek megvalósították, amiben hittek, csak Dali volt túl félős ahhoz, hogy a bizonytalan zeneszerző-létet megkockáztassa. A sors - és persze Béla - keze, hogy a háttérben virító mázolmány miatt nem sikerül újra egy jó kis stresszes állást szereznie. Végül ez is előnnyé válik, és ha nehezen is, de megtalálja a helyes utat. Gratulálok!"

Még csak ma láttam meg, de nem ez a lényeg. Ez az első igazi visszajelzés ezzel a történettel kapcsolatban, és azt szűrtem le belőle, hogy a lényeget nagyjából sikerült érzékeltetnem.

Ma ebbe fogok kapaszkodni, amikor nekiülök, hogy a regényötletemből, meg a vázlataimból alkossak valami olvashatót.

Halad

Annyira hozzászoktam már a novellák hadaró tömörségéhez, hogy elfelejtettem, hogyan kell egy regénynél fokozatosan adagolni az információkat, miközben a cselekmény a megfelelő részletességgel halad előre.

A megírás második hetén elérkeztem a negyedik oldal aljára.

Legalább halad...