Valamit akartam az ötödik éj végére, de elfelejtettem, hogy mit. A jegyzeteimben találtam valamit, de nem hiszem, hogy az lenne az. Talán csak kósza gondolat volt, amit elfelejtettem lejegyezni, és csak a hiányát érzem. Kár érte.
Így viszont lassan késznek nyilvánítom.
Még éjfél előtt! Csak sikerült még a héten befejezni!
Mondjuk, ma már nem töltöm fel. Szeretném még legalább egyszer átnézni tiszta fejjel is, hogy megtaláljam az esetleges hibákat.
Illetve, bár késznek nyilvánítottam, holnapig még eszembe juthat valami.
Talán pont az, amit elfelejtettem.
Vagy valami jobb.
Sziaaaaaa!
VálaszTörlésEz a legszebb ajándék reggelre, főleg a tegnapi meccs után. Te nézted a meccset? Ismerős érzés, amikor lefekvés után, még nem tudok elaludni, és gondolkozok egy jeleneten, vagy két jelenetet kitöltő űrön, és valami tök frankó dolog ugrik be, de nem írom le, azzal a felkiáltással, hogy "reggel úgyis be fug ugrani" (mert rendszerint beugrik... De amikor nem... :D Nya, azért, remélem, neked eszedbe jut! :)))
:D Szia!
TörlésHa meccs alatt focit értesz, akkor nem. :) A gépem fölött görnyedtem, és már nem nagyon emlékszem, hogy mit is csináltam pontosan.
Lehet, hogy gáz, de én többnyire a történeteimmel alszom el. Vagy legalábbis egy-egy szereplővel. Néha pont emiatt sikerül szó szerint megálmodni dolgokat. Megnyugtatnak, kikapcsolnak, elvonják a figyelmemet a saját dolgaimról, így nem kattogok annyit. Így hamarabb sikerül elszundítani is.
Nálam volt már olyan, hogy éjszaka közepén felugrottam, odabotorkáltam az asztalomhoz, vaksin leírtam, ami az eszembe jutott, és reggel lestem, hogy ez meg mi a @@@@@.
A kád, meg a vécé még ilyen megvilágosodó hely. Agyalok rajta, hogy öntapadós cetlikkel, meg tollakkal kellene teleszórni a házat. :D
Ja, meg a konyha! Kávé mellett! Mondjuk, ez már kicsit gázos. Nem egyszer kaptak rajta, hogy üveges tekintettel gubbasztottam az asztal mellett a kihűlt kávémba bámulva. XD
Gyakran én is velük alszok el. Csak beleképzelem a legszimpatikusabb karakter bőrébe magamat, és ha soha nem is lesz semmi a jelenetből, akkor is jólesik fantáziálni. Az éjszakai felugrások egy időben velem is megestek, de leszoktam róluk, mert vagy csak minden második szavamat jegyeztem fel fáradtságomban/elbizakodottságomban("hogy majd úgyis kitalálom címszavakból), vagy pedig totál rondán, egymás hegyére-hátára firkáltam, és nem tudtam kisilabizálni. Hm... A mi házunkban szerencsére mindenkinek szüksége van post-itekre, szóval az van, toll... Toll az is, csak általában 10-ből 9-szer nem ír... :D Ó, engem a rajtakapások már azóta nem izgatnak, hogy zenét hallgatva bambulok a monitor mellé falra, és senki se érti, minek... :D Hát én igen. És az épp elég :DD.
TörlésÉn egyszer így éjjel megírtam egy történet első jelenetét. De hogy hova lett... :/ Sajnálom, hogy elveszett, mert másodszorra már nem sikerült rekonstruálni.
VálaszTörlés