Elküldés után visszaolvasva a novellámat...
O-ó!
Egy-két elütés itt-ott. Néhány szóismétlés amott...
Így tessék halogatni a pályázati művek megírását!
Mindegy... Magamnak kijavítgatom. Igaz, hogy másik pályázatra már valószínűleg nem küldhetem el, de feldobom majd valahova. Azért született, hogy az emberek olvassák. Csak kár, hogy meg kell vele várnom az eredményhirdetést. Ami gőzöm sincs, hogy mikor lesz.
Tudja valaki, hogy idén mikor lesz a HungaroCon?
Nekem még arról sincs fogalmam, hogy hogyan jutok fel. Remélem, a barátaim vevők lesznek aznapra egy pesti kirándulásra...
Miért nem lehetett ezt is e-mailben rendezni?
Mindegy. Talán el se megyek. Láttam, hány pályamű volt tavaly, szerintem idén se lesz kevesebb. Ilyenkor apróságokon buknak az alkotások. Tudom, voltam már zsűritag. Bár mi gyerekrajzokat bíráltunk, a lényeg, úgy gondolom, ugyan az.
Most már mindegy...
Aggódni nagyon kár. Innentől kezdve én már nem tehetek semmit. Akár el s felejthetem. Majd utánam hajítanak egy üzenetet, ha akarnak valamit.
Jobb, ha visszatérek a megkezdett írásaimhoz. Azokkal még sok a meló.
Mindig úgy gondoltam, hogy a kész írásokat akár el is lehet felejteni. Meg is lepődöm, ha visszamenőleg kapok valamelyikre véleményt. Az a baj, hogy mivel ezekkel már nincs meló, abszolút nem érdekesek a számomra. Nem érdekel, hogy mi lesz velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése