Épp most csuktam be A Dukay család harmadik kötetét. Mindjárt ráteszem a porvédő borítót, azután felkerül a polcra.
Ez a pár oldal már gyorsan elrepült. Nem találtam már annyira vontatottnak, mint az előző kötetet. Többször említettem már, de leírom még egyszer. Lajos bácsi már nagyon végezni akart a művével, ezért begyorsított. Ha az egészet ebben a tempóban írta volna meg, jóval kevesebb morgással olvastam volna.
Majdnem könnyeztem, amikor újra felbukkant Dali, Zeker Andris, meg a harmadik fickó neve. Szép utalás az első kötetre, és a kedvenc szereplőimre.
Zia és Ursi konfliktusa is előkerült a második kötetből. Úgy rémlik, ezt korábban dicsértem. Hazafias kötelességek, vagy család és szerelem. Sajnáltam, hogy egy huszárvágással elintézték az ügyet. Nem ásták alá Ursi munkáját, és a nő is megmaradt. A finisben a kérdés újra előkerült. Meg is lepődtem rajta. Pislogtam kettőt, amikor ráeszméltem, hogy Ursi végül a politikai szerepét választotta, és Ziát a gyerekkel elküldte Amerikába.
Persze, Lajos bácsi úgy gondolta, hogy ez túl szomorú vég egy ilyen hosszú történet végére. Zárójelenetnek megkaptuk egy huszadrangú mellékszereplő újraegyesülését régi nagy szerelmével.
- Da zdravsztvujet! (Remélem, nem írtam el. Kiejteni már meg se próbálom.)
Ezt üvöltözték egymásnak. A hatás majdnem meg volt. Örömteli viszontlátás, visszhangzó barlangfalak... Szinte láttam magam előtt.
Kár, hogy meg kellett törnöm a varázst a guglifordítóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése