Wow!
Rég írtam már cikket. Fura, hogy olyan kis rövidke. Másfél oldal se lett. Rég gyakoroltam már a szakmámat. Perpillanat nem tudom eldönteni, hogy hiányzott-e, vagy se.A stílusom mindenesetre határozottan a régi. Szórakoztató, bátor és frappáns.
A jegyzetek írását mindig is kedveltem. Ebben a műfajban tudtam mindig legjobban kiélni magam. Olyan szabad szájú és szarkasztikus lehettem, amilyen akartam. Egy sima hírnél ezt nem lehetett megtenni.
Kicsit pihenek. Megpróbálom még ma befejezni a Tizenhárom éj negyedik fejezetét, amivel már régóta adós vagyok. Azután újra átolvasom a cikkemet, mert így frissen szinte lehetetlen kijavítani. Az ember a legtöbb hiba fölött átsiklik, mert túlságosan is jól emlékszik arra, hogy mit akart írni. Miután ezt elfelejtette, külső szemlélőként láthatja a saját írását, és hamarabb észreveszi a nagy lendületben elkövetett hibákat.
Még soha nem írtam cikket iskolapadon kívül. Kicsit izgulok. Ha ez elég jó lett, publikálni fogják.
Ne gondoljatok semmi nagyra. Max egy kis eldugott oldalra, vagy blogra, de már ez is valami.
Kár, hogy csak papíron vagyok újságíró. Nem egy rossz szakma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése