Mindegy...
Most gyorsan visszaolvastam. Az elütések száma annyira nem durva, bár tudom, hogy korábban már végigfutottam rajta, és javítgattam. Nem emlékszem pontosan, hogy mennyit hibáztam. Mondjuk, az elütés annyira nem gáz, bárkivel előfordul, ez nem olyan dolog, ami levon a történet értékéből, hiszen csak ujjbotlás, nem pedig a tehetségtelenség jele.
Az a néhány szóismétlés már jobban aggaszt. Meg, ahogy elnéztem, néha kifejezést is ismételtem. Hm-hm...
Azért sikerült olyan jól, hogy az antológiába bekerüljön. Optimista vagyok. A történet utolsó mondatától most is kirázott a hideg. Ez mennyire gáz? Olyan, mint amikor az emberek a saját vicceiken röhögnek, miközben a közönség zavartan heherészik.
Az viszont jó pont a pályázatírók számára, hogy e-mailben jelezték, hogy megkezdték az értékelést. Azt is megírták, hogy hány pályamű érkezett be.
Most így belegondolva...
Több, mint nyolcvan írásból kb tíz-tizenöt kerül majd a kötetbe.
Elbizonytalanodtam.
Hát, ha nyomtatásba nem is kerül, AFS-en, Imaginen biztos kapok rá pár sort.
Valójában, mint kiderült, azért is megérte, mert a kiértékelésről elvileg írásban kapok valamiféle jegyzetet. A legutóbbi kiírásukból kiindulva, brutális lesz, de legalább őszinte. Megdobja majd a fejlődésemet.
Be mertem vállalni, na!
Számomra már ez is nagy lépés. Haladok az ostoros bohócom felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése