Tegnap olvastam egy keveset. A Dukay harmadik kötetével kapcsolatban igazam volt. Tényleg szorosan kötődik a másodikhoz. Tulajdonképpen a folytatása. Akár egyetlen, ezerkettőszáz oldalas regényt is alkothatnának.
Erről egyelőre ennyit. Nem jutottam messzire vele. Meg nem gondolnám, hogy sok újat fog mutatni az előző két könyvhöz képest.
Alig várom, hogy a végére érjek, de ilyen tempó mellett... Hajaj...
Tegnap írtam is pár sort. Tudom, nem sok, de ez is valami. Ahhoz képest, hogy a tegnapi megint egy olyan fejből kibámulós, vegetálva agyalós nap lett, ez egész jó teljesítmény.
Hirtelen azon kaptam magamat, hogy képzeletben az egyik kitalált karakteremmel szemezgettem. Egész élethű lett az arca, az egész személyisége kiült rá. Kár, hogy fejből nem tudok jobban rajzolni, mert a fantáziám egy király rajztudással párosítva nagyon ütős lenne.
Kívülről viszont nagyon furcsán nézhettem ki. A reakcióim gyakran ténylegesen kiülnek az arcomra. Külső szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy a füzeteimet és a könyveimet méregetem büszkén, kissé talán kacéran.
A manóim majd megpukkadtak, azt tudom.
Juj, erre most bukkantam rá:
Jelen pillanatban részemről ez a világ legjobb száma. Már elég régóta. Erre kelek reggelente. Minden változatát imádom.
Gyalázat, hogy melyik filmnek lett a végfőcímdala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése