Ma reggel az ihletmanóim ott vihorásztak az ágyam támláján tornyosuló könyvek tetején. Úgy néz ki, nagyon dolgozni akarnak. Ritkán ébredek arra, hogy történeteken agyalok, még ritkábban arra, hogy az aktuálisan írandó cucchoz tartozó jelenetek játszódnak le a fejemben.
Ettől függetlenül ma még egy sort se írtam. Elpunnyadtam, azt se tudom, milyen nap van.
Ráadásul fél perccel ezelőtt sokkolódtam le, amikor a face-en szembe jött velem a cikkem, amit a héten írtam. Itt olvasható. Valaki még like-olta is.
Akit érdekel, ránézhet. A témát kaptam, és hogy a bekezdések miért állnak úgy, mintha a szöveget nyakon öntötték volna abszinttal, azt nem tudom. Mindenesetre fura érzés.
Reggel óta meg van nyitva ez a bejegyzés, de még nem fejeztem be. Most se nagyon tudom, hogy mit írjak. Csak akartam valami életjelet adni. A rendszeres blogolás mintha serkentőleg hatna az egyéb tevékenységeimre, ami nagyon király.
Később, ha eszembe jut valami, lehet, hogy írok még egy bejegyzést. Nem ez lenne az első eset, hogy többször is blogolok egy nap. Eddig napi három a rekord.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése