Három hónap után célegyenesben

Az újságíró leleményes állatfaj volt alig ötven évvel ezelőtt. Valamivel több, mint ötven évvel ezelőtt...

"Nyomdahibákkal" tüntetni a rendszer ellen leleményes, bár kicsit gyerekesnek tűnhet. A nép bizonyára értékelte a német "nagyköpet"-ről írt cikket.

Még mindig a Dukay, de remélhetőleg utoljára.

Az események felgyorsultak, egyre kevesebb felesleges részletet találok a kötetben. Nagyobb és világtörténelmi szempontból fontosabb események kerültek előtérbe. Örülök neki, mert sokkal szívesebben olvasok erről, mint a király után futkosó leányzó ábrándjairól, vagy a megcsalt csajsziról, aki a világ végére száműzve magát várta, hogy a férje érte rohanjon, és bocsánatot kérjen.

A rangok érzékelhetően feloldódtak, mint kockacukor a forró vízben. Az arisztokrácia hanyatlása már a XIX. században játszódó első kötet végén kikukucskált. A másodikban a nemesség még gőgösen tartotta a fejét a hullámok fölé, de a harmadikban már elfáradt, és úgy döntött, tojik az egészre.

Péter nagybácsi felületesen említett halálával végleg kihalt a Dukay család függetlenül attól, hogy a gyerekek még vígan éltek.

Sajnos a lányok akkor se vihetnék tovább a nevet, ha nem polgári férjeket választottak volna maguknak. János gróf (alias Johy) köztudottan meleg, akkor se képviselhetné a családot, ha elsőnek jött volna világra. György gróf (azaz Oszty) elhúzott Amerikába, mint a vadlibák, ráadásul ő is polgári feleséget választott magának.

Aztán ott van még a valódi elsőszülött: Rere. Kicsit autista szegénykém, de kedvelem a krapekot. Groteszk karikatúrája az arisztokrata embernek, és találóan mutatja meg az átlag véleményét a nemességről. A szívembe zártam, amikor lekapta a fejéről a cilindert, és beletojt.

Ma még végigdarálom a hátra levő ötven oldalt, ahol már csak a németellenes mozgalom kapálózik, azután végre új könyvet kezdhetek. Erre pedig szép komótosan ráteszem a védőborítót, és felpakolom két másik társa mellé a polcra, hadd porosodjon békében.

Fura lesz egy történelmi regény után sámánokról, meg átkokról olvasni.

Jelentés:

A Tizenhárom éj ötödik fejezete ma még nem bővült, de a tervek szerint a héten befejezem és felteszem. Tegnap egy ismerősöm megkérdezte, hogy ezután mit fogok csinálni. Szemrebbenés nélkül rávágtam, hogy nekiesek a hatodiknak.

Igyekszem ráállni a minimum heti egy fejezetre. Szurkoljatok, hogy legyen hozzá erőm!