Folyamatos helyzetjelentés

Mondtam én, hogy csak fáradt voltam!

Tegnap sokáig bámultam a félkész novellámat, és alig bővítettem. Most elég volt rápillantani, és azonnal hozzácsaptam egy olyan király mondatot, ami tegnap este biztosan nem jutott volna az eszembe.

-

Túlléptem a húszezer karaktert. Szóközzel. Remélem, nem csúszok ki a negyvenezerből, máskülönben bajban leszek.

-

Tetőpont.

És még csak 22.541 karakternél járok.

Haladok...

-

24.209

Ajaj!

Nyugi! Még bőven van felhasználható karakter! A szóközöknek is jut.

-

VISSZAHEGESZTETTEM!

Nem egy bonyolult szó, de úgy tűnik, kezdek fáradni. Ahányszor visszatöröltem, annyiszor írtam le újra rosszul.

-

Fáradok.

A dupla betűk helyett állandóan szimplát nyomok.

-

29.024

Zárás.

Csak be tudom tartani a karakterhatárt!

-

Lehet, hogy csak a sok koffein zaklatott fel, de a sírás határán állok.

Leütöttem az utolsó írásjelet.

Pokolba a hangsúlyos utolsó mondatokkal, meg a nagy tanulságokkal!

-

32.751

És most kiürítem a fejemet. Azután átnézem újra, de nem hiszem, hogy belepiszkálás után ennél sokkal több lesz. 

Reszkess Preyer!

-

32.919

Ez a végleges.

Címmel, szerző nevével, szóközökkel együtt.

Alig két perce küldtem el.

Fellélegezhetek.

Rajtam már semmi nem múlik.