A lányok nagyon jól tudják, hogy egyes egyedek hangulata havonta egyszer drasztikusan megváltozhat. Az ember kifordul önmagából, érzékeny lesz, hisztis, és úgy felfordul a hormonháztartása, hogy képes lesz olyan szemetet a kezébe venni, mint J. R. Ward Fekete tőr testvériség című sorozata.
Egyesek úgy gondolják, hogy a férfi pornó női megfelelője az Alkonyat, és társai, amelyekben kiélhetik romantikus vágyaikat.
Hát, nem.
Akik azt állítják, hogy a nők tökéletesen kielégülnek pár szál rózsától, azok nem olvasták még az Ötven árnyalat trilógiát. (Jól tették.)
Tele vannak a könyvesboltok női pornóregényekkel, amik többnyire arról ismerszenek meg, hogy kigyúrt, félmeztelen pasik pózolnak a borítójukon. Vagy valami hasonló...
A nőknél perverzebb bagázs nincs a világon. A pasik csak nézik ezeket a cuccokat, mi meg olvassuk, elképzeljük, ami valljuk be, sokkal több energiabefektetést igényel, mint a szemmeresztés.
Bevallom, több könyvet is olvastam már ebben a műfajban, de eddig csak Kresley Cole írásai fogtak meg. De azok nagyon. A történetek izgalmasak, fordulatosak, hangulatosak, viccesek, és a női főszereplők igazán tökösek. Erről már írtam, nem folyok bele még egyszer. (Majd csak akkor, ha a kezemben lesz végre az új kötet.)
Szóval a lényeg.
Egyszer, régen, gyanútlan kislány koromban a kezembe akadt a Fekete tőr testvériség első kötete. Igazából már az első néhány oldal után tudtam, hogy szar, de végigrágtam, hátha...
A folytatásra már nem voltam kíváncsi. Röhögve pislogtam a további köteteire a könyvesboltban.
Egészen a hét elejéig.
Egyszerűen kellett valami ilyen... Nemigen tudom megmagyarázni. Vannak ilyen pillanataim és kész. Az új Kresley Cole kötetet még nem tudtam megvenni, a régieket meg már olvastam, az nem ugyan az... Hát... Na!
J. R. Ward : Síron túli szerető
Hogy melyik szerető volt síron túli, arra nem jöttem rá.
Igazából az egész történet olyan erőltetett. Ugyan sokra nem emlékszem az első részből, de Rhage karaktere azonnal beugrott. Ő volt az, akinek a háttértörténete sokkal jobban izgatta a fantáziámat, mint Vámpír Aragorné, aki végül elfogadta a trónját, meg jól becsajozott.
Egy átok, ami miatt, ha begőzöl, szörnyeteggé változik. Mindez azért, mert megsértette az Őrzőt. Fél, hogy bántja a barátait. Szarul érzi magát az egész miatt. Sablonos, de érdekes, nem?
Így elbaszarintani ez a tök király ötletet!
Most komolyan! Azért megátkozni valakit, mert kivitt egy csajt az erdőbe, és megmutatta a fegyverét neki? Mármint a pisztolyát. Mármint ténylegesen a pisztolyát, nem kell rosszra gondolni! A csaj volt olyan sügér, hogy elsütötte, mert rossz helyre nyúlt. Véletlenül eltalált egy szaros baglyot. Szegényke... Na és?!
Oké, hogy Őrző imádja a baglyokat, de ezért megátkozni valakit, mert... Igazából szerencsétlen srác nem csinált semmit, amit más fegyveres ürge ne tett volna meg, hogy becsajozzon. Még csak nem is Rhage lőtte le az a tollas dögöt. Értem én, hogy ez amolyan utolsó csepp a pohárban dolog, de végül is a srác egyetlen bűne a nagy pofája, meg a hedonista hozzáállása volt.
Királyabb háttérsztorit is ki lehetett volna találni.
Mindegy.
Rhage ezután igazából nem tért jó útra. Még inkább az a röptében a legyet is típus lett.
Meg ha már itt tartunk. Elmondaná nekem valaki, hogy milyen jelző az egy ember külsejére, hogy tökéletes?
Annyit tudunk erről a pacákról, hogy magas, kigyúrt, szőke, kék szemű és tökéletes. Nyomokban mintha előfordult volna az "egyenes orr" kifejezés is. Az ilyenektől valahogy kiakadok. Tökéletes ember nincs, és mindenki mást tart jóképűnek. Én például kifejezetten szexinek tudok tartani egy görbe orrot, vagy pár nevetőráncot, amik azért a "tökéletes" kategóriába nem férnek bele. És mi olyan jó a húsos ajkakban? Ezt se értettem soha. Amikor a Vámpírnaplókban először toppant az orrom elé Joseph Morgan, az első, ami feltűnt, hogy milyen vastag a szája. Na, azok aztán dús, húsos ajkak!
Első reakcióm: Mi az az arcán?! A szája? Szegény!
Ahhoz képest, hogy néhány évtizede még jól lekenték a pasik ajkait alapozóval, hogy még véletlenül se legyen nőies...
A könyvre visszatérve...
Végig egy olyan érzés motoszkált bennem, hogy előbb léteztek a szereplők, azután az írónő összepofozta őket, hogy együtt legyenek. Nem összehozta, össze pofozta őket.
Rhage egy szörnyű átváltozás után vakon bolyongott egy folyosón, amin megjelent a drága Mary.
(Mivel szkennel verziót olvastam, a magyar nyelvre állított karakterfelismerő miatt Mary-ből időnként Matyi lett. Amikor Rhage az ágyban Mary helyett Matyit nyögött... Úgy röhögtem, hogy sétálnom kellett pár kört a házban, mert egyszerűen nem bírtam ideggel.)
Szóval Mary. Egy teljesen önálló, következő kötetben kifejtett szál miatt került kapcsolatba a testvériséggel. Igazából csak tolmácsként kísért egy fura kölyköt. Simán meg lehetett volna oldani a dolgot tollal, papírral, ugyanis a srác csak beszélni nem tudott, hallani jól hallott, de akkor a két főszereplő soha nem botlik egymásba.
És itt igazából ketté válik a történet. Van a cselekmény, meg van a gerlepárunk.
Az előző kötetből hátramaradt alantasok megint keverik a szart. (A mai napig meg vagyok győződve róla, hogy ezek csak azért születtek, hogy legyen cselekmény a pornójelenetek között.) De igazából... Nem sok szerep jutott nekik.
Mary és Rhage turbékolnak, amíg az alantasok elrabolják Matyi szomszédját, Bellát, akit Zsadist és Phury meg akar menteni. Közben Johnról, a néma kölyökről kiderül, hogy vámpírpalánta, és Thorment magához akarja venni.
Csak én gondolom, hogy ezek a szálak nem nagyon akarnak összeérni? Abszolút külön folynak egymástól.
Az ember azt gondolná, hogy Rhage legalább Matyi szomszédjának megmentésébe beszáll, de nem. Próbál, de már az elején kiütteti magát, és hazamegy dugni.
Igazából ezt a történetet fel kellene darabolni, és a különböző szálakat rendesen kidolgozva külön könyvekké alakítani. Így valójában egy átkötő résznek tűnik, mivel a sok szál közül Ward csak egyet zár le, a többi a harmadik kötetbe csorog át.
Hármat találhattok, hogy melyiket zárta le.
Rhage folyton meg akarja dugni Matyit. Eleinte nehezen megy a dolog, mivel a csaj leukémiás, vannak régi hegei, szégyelli őket, nincs önbizalma, tök átlagos... Hogy a tökéletes pasi hogyan szeretett bele? Szép a csaj hangja. Ennyi. Halál komolyan. Ebből lett az örök szerelem.
(Engem egyszer úgy definiáltak, hogy ha állat lennék, énekesmadár lennék egy rügyező fa ágán, mert feltűnő a hangszínem. Mármint jó értelemben. Ezek alapján nekem miért nem hever a lábam előtt a férfitársadalom?)
Szöszi pasink sok csajt megkefélt már életében, nem jelentettek neki semmit, de ez most más. Itt a szörnyetege is ki akar törni belőle. Ebből jön egy konfliktus, amiben fordul a dolog, Matyi akar dugni Rhage-el, de a srác visszakozik, mert nem akarja, hogy a szörnyeteg kitörjön belőle.
Közben kiderül, hogy a szörny nem azért akar kitörni a srácból, mert bántani akarja a csajt. Gyíkocskánk is meg akarja dugni a vágyott nőstényt.
Ne, erre varrjatok gombot!
Meg is történik a dolog, ez a probléma is megoldódott. A csaj még kedveli is a szörnyet. Érdekes perverzió...
Ezután a Matyi betegsége áll az útjukba. Matyinak ugyanis már csak hónapjai maradtak hátra.
Mit tesz Rhage?
Imádkozik.
És meghallgattatik.
A mondva csinált tekintéllyel rendelkező Őrző megjelenik, és alkut kötnek. Jön a nagy duma az áldozatról, életről életért cserébe...
Nocsak, nocsak... Tragikus vég? A végére csak tartogatott az írónő valamit?
Csajszikán életéért Rhage beáldozza a kapcsolatukat. Majdnem vállon veregettem Wardot.
De csak majdnem.
Egy huszárvágással semmissé tette az egész áldozatos cécót, összehozta a szerelmeseket, akik boldogan gyűrhetik a lepedőt életük végéig.
Ennyi.
Az utolsó pár fejezetet már nem is fő szál miatt olvastam el.
De erről majd a következő bejegyzésben.
Szóval ezzel töltöttem az elmúlt hetet, pedig esküszöm, hogy írni akartam. Írtam is, de csak néhány bekezdést, ami nem sok.
A poén, hogy most most jutottam el a hatodik fejezet egy olyan jelenetének küszöbére (Szó szerint. Hope és a törperettenet épp egy terem küszöbét lépik át.), amit már nagyon régóta vártam. Ezután jön egy olyan jelenet, amit sokszor átgondoltam. Utána pedig egy olyan jelenetet írok, amit a Nikko rajongók imádni fognak.
Már megszámolni se tudom, hogy hányszor nyitottam meg a Wordöt, hogy tovább lendítsem az eseményeket.
(Meg, persze, dolgoztam is. Nemsokára fizu, és rácuppanok Kresleire.)
Ma este már nem valószínű, hogy írok, bár ki tudja... Most is nyitva kukkol a hatodik éj a tálcámon. Ha ma nem is, de holnap már tényleg megpróbálok nekiülni, de úgy istenesen. A ház apraja, nagyja elhúz itthonról, engem meg hat vadlóval se lehet kivontatni egy koszos tóba lubickolni. Csomagmegőrzőt meg nem játszom a parton. (Még a végén én is megbüntetnék valakit bagolylövészetért.)
A lényeg, hogy ürül a ház, egyedül leszek itthon. Általában ilyenkor bújnak elő az ihletmanóim, hogy randalírozzanak a laptopom környékén.
Most pedig húzok vissza olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése