Az álmok sötét harcosa

Most értem egy jó könyv végére, és elfogott az a kellemes zsibbadtság, amit már régóta hiányoltam. Miért nem lehet minden történet ilyen hatással rám? Minden feszültség kiáramlott belőlem, teljesen megfeledkeztem magamról.

Szeretem Kresley Cole könyveit. Meg van bennük az az érzelmi töltet, ami sok más jól kidolgozott, cselekmény dús történetből hiányzik, és ezerszer izgalmasabbak, mint sok elcseszett romantikus regény.

Tény, hogy a fordítás most is gáz lett, de csak néhány helyen hagytam, hogy zavarjon. "Volt"-ok hemzsegtek egymás hegyén-hátán, és szóismétlések is akadtak bőven. Ez persze nem Kresley hibája. Nem tudom, hogy a fordítók mennyire kapnak szabad kezet, de ki róná meg őket azért, ha kicsit igényesebben fogalmaznák meg ugyanazt? Az se ártana, ha egy sorozat esetén lecsekkolnák az elődeik munkáit, mert eddig akárhány Cole könyvet vettem a kezembe, annyiféleképpen olvastam ugyanazokat az elnevezéseket.

Tudom, hogy egyszer már áradoztam egy sort erről a sorozatról, de meg fogom tenni még annyiszor, ahányszor újabb rész adnak ki.

Kedvelem azt a misztikumot, ami az egész világot körbelengi. Egyre közelebbinek érzem az "örökösödést", amit eleinte csak megemlítettek, de már jóval élesebben előrevetítenek.

Eleinte azt vallottam, hogy Nix története lesz az utolsó. Egyre határozottabban állítom, hogy ez így lesz. A kilencedik kötetben olyan dolgok derültek ki (pontosabban egy, de olyan megdöbbentő, mint három másik), amik megerősítettek benne.

Korábban sokszor emlegették Ragyogó Regin reinkarnálódó berserkerét, és íme! Most végre megtudhatjuk, hogyan is történtek a dolgok pontosan.

A sztori vége persze elég kiszámítható, különösebben nem lepett meg, de annyira belemerültem, hogy nem érdekelt.

Örök hálám annak a leányzónak, aki beajánlotta nekem ezt a sorozatot. Most nagy szükségem volt egy ilyen élményre.

Remélem, most már sikerül helyrerázódnom, mert alkotás terén nagyon gyatrán teljesítettem.

Hogy most mit fogok csinálni?

Nem tudom. Kiürült a fejem.

Felteszem ezt a könyvet a polcra, és ránézek a hetedik éjre.

Zenét is akartam beszúrni a bejegyzésbe, de nem találtam olyan verziót, aminek a megjelenítését más lapon is engedélyezik, szóval csak így tudom megmutatni az aktuális kedvencet.