És végre van netem! Fene a viharba! Ha tudom, hogy csak áramtalanítani kell a modemet... Pislogtam nagyokat, amikor a géphang közölte, hogy áramtalanítani kéne két percre. Kihúztam a tápot, vártam, visszadugtam, ééééééééééééés az ADSL lámpa életre kelt.
Annyi haszna azért volt a sutaságomnak, hogy nekiláttam írni. Csak úgy. Mivel az időjárás nem tette lehetővé, hogy kimenjek dolgozni, az internet meg, mint lehetséges elfoglaltság, nem játszott...
Bár tény, nem éppen azzal foglalkoztam, amivel kellene. A Népek Őre sorozatom második novelláját kezdtem írni. (Unalmamban megtaláltam az elveszettnek hitt első pár bekezdését.)
Közben elgondolkodtam azon, hogy mivel a történet önállón is megállná a helyét, ha bele tudnám sűríteni ötezer szóba, akkor tudnék neki egy olyan publikáló felületet, ahol akár fizetnének is érte. Nem sokat, és csak akkor, ha elég jónak találják, de... Egy próbát megér, nem? Elvégre az első részt díjazták.
Kicsit szanaszét áll most a fejem. Ez a pár napos kihagyás elég volt ahhoz, hogy kiessek a rutinból. Nem emlékszem, hogy milyen felületekre kell még ránéznem, hogy történt-e valami fejlemény.
Sok a pótolni való, pedig csak két nap maradt ki.
Ahhoz képest, hogy régen milyen jól megvoltam nélküle, most láttam meg, hogy a világháló nélkül mennyire beszűkül az életterem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése