Az utóbbi pár napban nagyon belemélyedtem a Népek Őre írásába, és bakker, élvezem! Tekintve, hogy milyen régóta érlelődött már, különösen jó érzés, hogy halad.
Az mondjuk már biztos, hogy azon a felületen, ahova szántam, nem fog megjelenni. Épp most léptem túl az ötezredik szón, és még sok van hátra. Azonkívül, eszem ágában sincs csak emiatt lerövidíteni. Úgy tetszik, ahogy van.Így is sok információt csak úgy elhadartam. Túl régóta tervezgettem már ezt a történetet, hogy csak úgy összecsapjam a cselekményét.
Ráadásul most léptem túl a félős-szorongós-dühös részen. Őrző most lelkes, pimasz, beszólogatós - olyan, amilyennek szeretem.
Azt azért sajnálom, hogy a hetedik éj emiatt csúszni fog. A hatodik után valahogy félek nekiülni. Nem tudom, hogy mennyire sikerült hátborzongatónak leírni, de egy biztos. Elképzelni, szörnyű volt! Sötét szoba, hullák, ráadásul a törperettenet a pofámba vágta, hogy a hullám oda fog kerülni. Brrr...
Túl élénk a fantáziám.
A hetedik se lesz sokkal szelídebb, csak most nem Emili fogja szerencsétlen csajszit szadizni.
Jó lenne túlesni rajta, mert unom már, hogy Hope még mindig csak nyafog és tűr. Most jönne végre a nagy áttörés, az utolsó csepp a pohárban, ahonnan már végre cselekedni is fog.
Azonkívül, most jön majd az a pont, amikortól több lesz már mögöttünk, mint amennyi még előttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése