És! Ma reggel felkerült AFS-re is a Tizenhárom éj című kisregényem leges legelső fejezete. Ugyan kritika még nem jött, de a megtekintések száma már harminc fölött jár. Ilyet még a Bástyák sem produkált, pedig azért az is hozott szép eredményeket.
Na, akkor írjunk erről a kis valamiről pár sort. (Mibe, hogy több lesz ez pár sornál?)
Kezdjük ott, hogy nem akartam belevágni. De megtettem.
Nem baj, ezt most rövidre terveztem. Az első olyan sztorim, aminek előre meg tudtam határozni a fejezetszámát. Hála a rövid intervallumnak, a kevés eseménynek és a minimális szereplőgárdának.
Épp most verték a fejembe, hogy a projekteknek, ahhoz, hogy ténylegesen elkészüljenek, időkorlátot kell adni. Előre meg kell határozni, hogy mikorra akarom teljesíteni, milyen ütemben fogok dolgozni, stb. Hasznos tanács, állandóan elcsúsztam minden írásommal, több még be sincs fejezve, mert elfogyott a lendület, meg közben másba fogtam... Itt a megoldás, csak alkalmazni kell. Már csak azért is érdemes meghatározni egy reális, de azért elég közeli határidőt, hogy a hangulat, ami az adott történetet ihlette, még nyomokban megmaradjon az utolsó szó legépelésénél is.
Most kijelentem, a Tizenhárom éj című írásom két-három héten belül el fog készülni. Tudom, laza határidő, de valahol el kell kezdeni. Ha sikerül naponta egy fejezetet produkálnom (Miért ne? Az elsőt s fél nap alatt hoztam össze.), akkor két hét alatt befejezem. Ha egy-két nap kimarad valami miatt (lásd tegnapi), akkor több lesz, mint két hét. Három fölé már nem akarom nyújtani.
Erről ennyit.
Ez a történet kihívás lesz a javából. Nem csak a határidő miatt, hanem mert a szinte már védjegyemmé vált béna humoromat jó mélyre el kell ásnom. Kivételesen tényleg horrort akarok írni, nem pedig szellemességtől csöpögő paródiát.
Hirtelen ennyi. Lépek írni, mert még ma be akarom fejezni a második fejezetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése