Elveszett lelkek városa. Itt tartok még mindig. Nem azért, mert olyan rossz, hanem mert nem akarom hamar befejezni. Lehet, hogy én válogatok rosszul, de ritkán kerül ilyen jó könyv a kezembe, nem akarom egyhamar kivégezni. Meg a csuklóm sajdul bele, ha sokáig kell tartanom.
Kislányok és a szüzességük elvesztése. Nem, ez nem random váltás. Még mindig ehhez a könyvhöz kapcsolódik. Sok tiniregény nagy hibája, hogy a főszereplő leányzónak abszolút nincs értékelhető előélete nem csak szexuális téren, de amúgy pérkapcsolati téren se.
Szegény Clary (Csak nekem tűnt fel a hasonlóság közte, meg az írónő között? A nevük csengése: Cassandra CLARE - Clary. Mindketten vörösek, szeplősek, fehér bőrűek... csak néhány száz kiló különbség van közöttük. Erős Marie Sue gyanú!) még életében nem gondolt arra, hogy fiúval legyen így, vagy úgy. Kapásból a nagy Ő-vel indít, Jace-szel, aki viszont már elég tapasztalt...
Szerencsére Clare nem felejtett el ebből konfliktust csinálni. Mások általában megfeledkeznek erről, vagy kifordítják. (Májer néninél jött elő a kifordítás, ahol a szűzleányka mászott rá a pasira, aki hevesen tiltakozott.)
Jace nagyon akarja. Majdnem össze is jön neki, de valami mindig közbe jön. A negyedik kötetben egyszer rájuk nyitottak, egyszer meg majdnem megölte Claryt. Itt egyszer a jelenetet lehetővé tevő dolog fordult át ellehetetlenítő tényezővé, illetve, ami nagyon reális volt: vörös kis csajszink a sarkára állt, és kijelentette, hogy NEM! Lett is belőle vita, mai olyan jóra sikeredett, hogy ha az írónő nem írja le utólag, hogy az vita volt, fel se tűnik.
Nagyjából így olvastam ezt a néhány bekezdést:
Aha... Aha... Aha... "Összekaptak..." - Ja, hogy ez veszekedés akart lenni!
Nem gáz! Ennyi baj legyen!
Van egy momentum, ami az ilyen jellegű jeleneteknél gyakran előfordul. Iszonyat sablon, de mindig jót röhögök rajta:
- Most meg hová mész?
- Beállok a hideg víz alá.
A pajzán témán túllépve:
A még mindig nem tudjuk, hogyan nevezzük egyén: Sebastian/Jonathan.
Gyanítom, ez volt az írónő célja, és ez az a kard, amit legjobban forgat: WTF?!
Az első három kötetnek tudtuk, hogy mi lesz a vége, csak azt nem sejtettük, hogy mi módon lehet kivitelezni. Hogyan lehet azt az oltári nagy csomót kibogozni. WTF?!
Itt? S/J most akkor jó, vagy gonosz? Úgy indultunk, hogy maga a sátán. Most bizonygatják, hogy jót akar. Most tényleg? Vagy nem? De, ha nem ő a gonosz, akkor ki? WTF?!?!!!!! Kiderül a kötet végén, vagy ki kell várnom a következőt?
Nagyjából hasonló kérdéseket tettem fel magamban a most testvérek, vagy nem testvérek - témakörben.
Cassandra Clare és az ő nagy WTF?!-jei. Még a Mi történt Peruban? című könyve is egy nagy WTF?! volt, csak egyéb kérdéskörök nélkül. Vegytiszta WTF?!. A náthától kába agyamnak pont megfelelt.
Pozitív változás - és ezt szerintem már említettem - a többi kötethez képest, hogy egyre több az egyéb nézőpont. Ez kb úgy nézni, hogy amíg Clary intézi a S/J-Jace ügyet, addig a többiek szintén ezt intézik, csak épp közben megidéznek ördögöt-angyalt. Magukra haragítanak minden szervezett közösséget, mennyet, poklot... Jó nagy kupac szart borítanak a saját és a világ fejére.
A végén még ők kerítenek egy főgonoszt a történethez, hogy S/J nyugodtan csatlakozhasson a "jó fiúk táborához".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése