A technika már megint szórakozik velem. A gép úgy döntött, hogy nem fog működni. Mire vinnénk a szervizbe, persze, hogy megjavul! No comment...
Már rég elolvastam az Elveszett lelkek városát. A vége kicsit egyszerű lett. Mégse került bele semmiféle nagyobb gonosz, ami megdobta volna a történetet. Sajnálom, hogy ez a csavar kimaradt.
Clare megoldotta, hogy a két főhősünk egy darabig biztosan ne fekhessenek össze. Most, hogy a józan ész akadályai lehulltak, jött egy fizikai. Nem, mintha én oda, meg vissza lennék a pornográf jelenetekért, csak ez már kezd átmenni prűdségbe. Jace-ről tudjuk, hogy ő már elég aktív ezen a téren... Áh, mindegy! Talán csak azért húzódik ennyire a dolog, hogy öt kötet után is olvashassunk valami újat.
Az utolsó húsz oldal viszont egyáltalán nem tetszett. Mégpedig azért, mert mind a húsz oldal lezárás volt. Húsz oldalas epilógus! Én szerint a rövid, csattanós lezárások híve vagyok, mert egy jó könyv végét is lehet rontani azzal, ha a végét elnyújtják. Túl vagyunk az akción, még fel vagyunk spannolva, csattanós zárás. Szerintem ez a jó receptje a pozitív bevésődésnek. Ha sok-sok oldalon keresztül zárunk valamit, az izgalmak elsikkadnak, túljutunk az élményen, mire elolvasnánk az utolsó mondatot.
A következő könyvről majd később. Így is sokáig fogok róla írni... Bár megsúgom, pozitív csalódás volt. De a második kötet akkor is majd' ezer oldal, b.meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése