Mint kiderült, a "pasteline" jelentésben jóval közelebb áll a pasztához, mint a pasztellhez. Ezt csak azért írom le, mert nekem sikerült egy doboz kréta helyett egy garnitúra gyurmát vennem. Hogy ez miért érdekes?
Jó hír: a kreativitásom éledezni látszik. Már a rajzoláshoz is megjött a kedvem, csupán egy apró baki dobott vissza attól, hogy könyékig merüljek a krétaporban. Ha pedig újraéledt a firkálóhangulatom, akkor hamarosan írni is több kedvem lesz.
A pályázatra írt novellám kész, már csak újraolvasások armadája és sok-sok javítgatás vár rám. Jövőhétre esedékes a beadása, addigra tökéletesnek fogom nyilvánítani. Remélhetőleg utána az ihletmanóim, akik egy dzsinn temperamentumát örökölték, nem szélednek széjjel. Sok munka vár még rájuk.
Tekintve, hogy mostanában mindenhez megjött a kedvem, jóval kevesebbet olvastam. Így történhetett meg, hogy a tizennyolc címre sikeresen lecsökkentett olvasmánylistám most huszonhárom könyvet számlál. Már nem is merem egy kupacban tartani őket az éjjeliszekrényemen, mert egy reggel könnyen arra ébredhetnék, hogy beterített egy könyvlavina. Így is elég ingatag az a stóc, nem kell még tetézni.
A jelenleg "olvasom" státuszban lévő könyvről azonban úgy érzem, ideje írni végre valami értékelhetőt is.
G. P. Taylor: Árnyak prófétája
Negyven oldal után arra jutottam, hogy eddig nem túl érdekfeszítő. Lassan indulnak be az események. A karakterek kidolgozottak akarnak lenni, de nem sikerül nekik. Lelketlen bábuknak tűnnek, akik mögé besuvasztottak valami hátteret. Egyikkel se tudtam azonosulni, beleélni magam a helyzetébe. Egyszerűen csak vannak.
Elsőre ennyi jött le belőle. Persze, lehet, hogy később ez változni fog, a véleményemmel együtt. Elvégre menet közbeni gondolatokat próbálok rögzíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Átfogó kritikákkal nem foglalkozom, abból mindig kimarad valami fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése