2014. január 13., hétfő

Enyit nem akartam írni

Csupán pár sor, este lehet, hogy még visszatérek. Két könyv között vagyok most.

Bizony, befejeztem a Bartimaeus trilógiát. (Három kötet után megtanultam fejből leírni a nevét.) Valahol kallódik egy negyedik kötet is, igyekszem megszerezni, de az sajnos nem mostanában lesz. Bár ki tudja.... Mondjuk, ha megveszem, az olvasmánylistám végére fog kerülni, ami átlagban húsz kötetnyi stócot jelent, ergó pár hónapig biztosan nem venném kézbe. Off.

A sok-sok elütés és fura szójárás ellenére (Merem leírni pont én. Sok hiba fölött elsiklok? Lusta vagyok átolvasni, amit így sebtében lekattogok.) nagyon tetszettek ezek a könyvek. Jól átgondolt sorozat volt az biztos. A harmadik kötetben különösen tetszett a lezárás.

Nem, nem fogom lelőni a végkifejletet, pedig kikívánkozik belőlem. Olvassátok el! Ilyen gyönyörű befejezést egyszer az életben olvasni kell. Semmi nyújtás, lassú szálelvarrás. Az időben kicsit ugrált, hogy ilyen szép legyen, de nem sokat. Abszolút követhető volt.

Nem akartam ilyen sokat írni, de ha már belelendültem...

Kötelező olvasmánnyá kellene tenni mindenkinek, aki arra vetemedne, hogy billentyűzetet ragad, és írni próbál. A karakterfejlődés nagyon jó, az egész trilógia nagyon következetes, jól átgondolt, kerek, egész.

A világok közti lényeges különbség és a szellemek születése, évezredes fejlődése különösen tetszett.

Ez az a sorozat, amit mindenféleképpen a polcomon akarok látni.

A következő könyvről...
Majd este írok valamit. Bevallom, az első három oldalt elolvastam, de még élénken élt bennem az előző könyv, szóval nemigen tudtam rá figyelni. Ma nekiesek, és leírom az első benyomásaimat róla. Elöljáróban nemigen tudok mit írni, mert már arra se emlékszem, hogy mi alapján vettem meg. A borítót elnézve valami csajos könyv lesz. Néha ilyen is kell. Ha másnak nem, negatív példának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése