2014. január 6., hétfő

Előszó Ptolemaioszhoz, meg a kapujához

Épp ma fejeztem be a Gólem szeme című könyvet. Nathaniel egy idegesítő kis görcs lett az első kötet óta. (Valamiért kényszeresen szőkének képzeltem, pedig fekete a haja. Ki érti ezt?) Ez a negatív karakterfejlődés felcsigázott. Vajon mi lesz vele a befejezőrészben? Itt fekszik a harmadik kötet - Ptolemaiosz kapuja - a kezemtől tíz centire.

Mostanában annyit olvastam (köszönhetően a párhuzamos olvasásnak), hogy kifolyik a szemem, szóval a kíváncsiságom ellenére előbb összehordok itt pár sort, azután megnézek egy filmet, vagy kettőt (hogy másképp is kifolyjon a szemem), azután uccu neki!

A cím valahogy nem hagy nyugodni. Barti egyik kedvenc alakja Ptolemaioszé, aki egy korábbi gazdája volt. Lábjegyzetekben és egyéb kilengésekben többször is megemlítette őt, ezért vagyok különösen kíváncsi. Őszintén remélem, hogy többet is megtudunk róla, mert tényleg egy nagyon érdekes karakter. Az olvasó néhol a szívébe zárja, máshol nevet rajta, néha pedig megdöbben, mert nem azt csinálja, amit egy átlag történetben egy hozzá hasonló karakter egyébként csinálna.

Megszerettem ezt a sorozatot. Szerintem jó példa arra, hogy eget verő szerelmi drámák és abszolút jó karakterek nélkül sokkal jobb történetet lehet összehozni.

Őszintén, ti nem unjátok már, hogy egy átlag főhős mindig jó, mindig helyesen cselekszik?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése