Sürgősen meg kell feledkeznem az Aranymosás nézegetéséről. Így sokkal lassabban telik az idő, és nehezebben koncentrálok az aktuális dolgaimra. Mert ugye, ennél a történetnél nem állt meg az élet.
A sok szereplős történetekkel az a baj, hogy nehéz kikalkulálni, és összeegyeztetni mindenki motivációját a kívánt cselekményekkel, mondanivalókkal, egyebekkel, hogy a végén az jöjjön ki a történetből, amit igazán akarok. Alakul a dolog, de fura újra tervező fázisban lenni.
A karakterek és a háttérvilág alakulgat, sok szereplőt kezdek megkedvelni, ami alap, hogy igazán képes legyek együtt dolgozni velük.
Várom már a szövegíró fázist.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése