Ki se látok a fejemből. Az éjszakai műszaknál csak egy rosszabb dolog van a világon. Amikor nem te vagy az, aki éjszaka jár melózni. Az én alvási szokásaim is felborulnak, és amikor ébren vagyok "tojáshéjon járok". Ráadásul a fagy miatt itthon ragadt egy gépbitorló, aki nem hagyott dolgozni. Elvette a fő munkaeszközömet. A kontaktlencsémet nemrég eltéptem, szóval most szemüvegben pislogok ki a fejemből. Már fáj tőle a szemem.
Tömör gyönyör nagykanállal.
Úgy kel írnom, hogy el se látok a monitorig, és a lehető leghalkabb gépelésre kell törekednem a világ leghangosabb klaviatúráján.
De legalább, amíg a konyhaasztal mellett gubbasztottam, megalkottam az új történetem két szereplőjének a hátterét.
Miért van az, hogy mindig a spontán odacsapott, az eredeti tervekben nem is szereplő karakterek a legkirályabbak? Ráadásul japánul Lámpának hívják. De úgy tök véletlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése