Mindig vannak olyan időszakaim, amikor egyszerűen képtelen vagyok írni. Per pillanat olvasni is. Annyira jó élvezni a semmit!
Kell is élvezni a semmit. Amikor a mentorom meghallotta a Semmittevős Péntek elnevezést, ujjongott az ötleten. Mindenkinek szüksége van olyan időszakra, amikor nem csinál semmit. Ilyenkor az ember feltöltődik.
Lassan (annál kicsit gyorsabban) persze véget kell neki vetni, mert a semmittevésből nem születik semmi értékes vagy érdekes.
Már napok óta úgy ülök le a géphez, hogy, "Na, mos!", de még nem lett belőle sok mi.
Múlthéten lekötött a munka, de ha ettől több konzervet, meg tápot kapnak a kóbor kutyák, macskák, akkor nem sajnálom rá az időt.
Ma meg végre megkaptam a még januárban beküldött, márciusban harmadiknak kikiáltott novellám korrektúráját. Egész délután ezzel vesződtem, és még mindig nincs kész.
Akárki is csicsázta ki a szöveget pirossal, ma sokat csuklott.
Meg az anyukája is.
Életem első teljesen profi korrektúrája. Még jó, hogy csak novelláról van szó. Egy ilyet végigjavítani regény méretben!
De legalább ez az egy halad.
Hope még várja a végét. Úgy terveztem (sok félekppen terveztem mát, egyszer majd csak be is tartom), hogy a héten befejezem a történetet. Tekintve, hogy még hat fejezet van hátra... Ajaj...
Még jó, hogy a hónapban sokat leszek szabin. Csak tanuljak meg korán kelni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése