Nem gondoltam volna, hogy több időt fogok a korrektúrával tölteni, mint magának a novellának a megírásával.
Bizonyára jóval korábban végeztem volna, ha kevesebb időt töltök morgással. Az átírások miatt úgy érzem, olyan szavakat akarnak a számba erőltetni, amiknek közük sincs hozzám.
A legjobban talán az zavart, hogy sok helyen az átírás megváltoztatta a szöveg jelentését.
A mondatok összevonása szintén szúrta a szemem. Én anno azt a tanácsot kaptam, hogy ne írjak három soros mondatokat, mert kifolyik tőle az olvasó szeme. Most meg...
Sok kedvenc mondatomat kihúzták, átírták...
Hol engedtem, hol nem...
Idegen mondatokat is találtam.
Nehogy már!
Nem azért írtam a dolgokat úgy, ahogy, mert olyan különc zseninek tartom magam. Azok a mondatok egyszerűen csak úgy tetszettek, ahogy voltak. Az átírt verzió szerintem modoros és gagyi lett és nem győzöm javítgatni.
Miért nem lehet szimplán szólni, hogy ez, meg az nem stimmel, mert... PLS javítsd!
Dugtam már el pályázatra szánt festményt is a tanárom elől. Láttam, hogy máséba szó nélkül belenyúlt, így inkább visszaléptem.
Nem akartam, de holnap megint csak a korrektúrával kell foglalkoznom. Ma már nem bírom.
Mi lesz akkor, amikor majd egyszer regényt kell javítanom ugyanígy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése