Ma a kezembe akadt a Tizenhárom éj utolsó három fejezetének a vázlatlapjai. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon mennyi időbe telne befejeznem a történetet.
A laptopom már csak csökkentett módban indítható, ami arra pont elég, hogy kibányásszam belőle, ami kell nekem. Jelenleg is fut a másolás, sok megkezdett történet kerül át a külső vinyómra. Holnap bőven lesz időm nézegetni őket.
Így elő fog kerülni a - ha jól emlékszem - már megírt, de fel még nem töltött tizedik fejezet.
Már nem is emlékszem, mikor mentem fel utoljára szerzőként valamelyik történetmegosztó oldalra.
Rábukkantam egy dalra, aminek a szövege most nagyon megragadt a fejemben:
"Fogtam a töltött fegyvert, és kirúgtam az ajtót. De a fegyver visszarúgott, ahogy keresztüllőttem a tegnapi énem."
Asszem, valami hasonlót csináltam, amikor a megosztók helyett a pályázatokra kezdtem koncentrálni. Az AFS és az Imagin határozottan kedvesebb, hálásabb közeg, mint az egyel komolyabb írói szint. Hiányzik. Tudom, hogy a rúgásokat el kell viselnem, ha előrébb akarok jutni, de támogatás és bátorítás nélkül hamar elfogy a lendületem. Pláne ellenszélben.
Hát... Ez egy kicsit random lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése