Ma láttam meg a Boszorgányos pályázat eredményét. Sajnos helyezést nem értem el, de a jobbak között felsorolták az én nevemet is, aminek viszont örültem. A könyvtárukba kiteszik a novellácskámat, illetve most már én is feldobom AFS-re és Imagine-re is.
Drága Zikim sajnos nem tarolt, de ez - ha azt vesszük, hogy mellékszereplővé silányítottam szerencsétlent - talán nem is csoda.
Maga a történet, amit kitaláltam valamikor régen, szórakoztató hangvételű. Ziki személyén, szövegein, Belzebubbal lenyomott párbeszédein szakadni lehet, de 14.444 karakterben nem tudtam őket kibontani. Sok olyan elem került a novellába, ami az egész történet ismerete nélkül értelmezhetetlen.
Az is rontott a helyzeten, hogy pont emiatt egy random valakit tettem meg főszereplővé, aki... hát... Közel sem olyan, mint Ziki.
Mindent összevetve, örülök, hogy megpróbáltam. Pozitív eredménye is lett a dolognak, mert azért mégiscsak megemlítették a nevemet, illetve a történetet is közzéteszik, még ha csak elektronikusan is.
Ezenkívül kicsit foglalkozhattam Zikivel is. Már nagyon régóta szeretnék belefogni az ő történetébe is, csak még nem jött el az ideje. Bőven van még mit befejeznem, de lehet, hogy ő lesz a következő. (Sőt, egyre biztosabb.)
A hosszúra és fárasztóra sikerült heteim után ez az eredmény dobott rajtam egy kicsit.
Az ihletmanóim berágtak, hogy nem értékelték annyira a sugallatukat, mint ahogy azt ők elgondolták, és harcra készen rángatják a pólóm ujját, meg a fesztiválos karszalagjaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése