Rájöttem, hogy a fekete tőr testvériség sorozat a benne rejlő lehetőségek ellenére miért olyan rossz.
Nagy nehezen rávettem magam, hogy továbbolvassam a harmadik kötetet. Zsadist karaktere miatt kíváncsi voltam rá, de... Elvesztegetett sztorilehetőség. Annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle! Úgy sajnálom.
Durva, hogy ennyi ideig tartott rájönnöm az alapvető problémaforrásra.
Senki nem veszít semmit, ha most spoilerezek egyet, szóval tessék:
Zsadistnak morfiumot adnak be vénásan. Úgy pucolja ki a szervezetéből, hogy hánytatja magát.
Az oké, hogy az alkoholmámortól úgy szabadulunk meg, hogy kidobjuk a gyomrunkból az utánpótlást, de ezzel a vérünkbe került dolgok felszívódása nem gyorsul. A vérünkbe került anyag nem távozik a gyomortartalommal.
J. R. Ward buta.
Az író egyénisége minden esetben tükröződik az írásaiban, és mivel a butaságot alapból rosszul tolerálom, már értem, hogy miért nem szerettem ezeket a könyveket.
Hogy miért olvastam el őket...
Volt bennük lehetőség, de kizártnak tartom, hogy az író felül tudna kerekedni a butaságán. Ezen még végigrágom magam, azután végeztem ezzel a sorozattal. Ha valaki arra vetemedik, hogy a többit végigolvassa, és lát valami javulást, szóljon!
Ha ez megtörténik, serpenyőben sütöm meg a kedvenc kalapomat, és késsel, villával fogom megenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése