Elkapott egy hangulat. Úgy éreztem, muszáj egy olyan légkörbe belépős, korrigálunk, vagy meghalunk típusú jelenetet írnom. Ez a rész már megvan, nekem tetszik is, bár a feszültség ábrázolása lehet, hogy nem elég érzékletes. Nagyon húzni viszont nem lehet a szöveget, mert sok mindennek kell beleférnie harmincezer leütésbe úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy ezért az egy jelenetért írtam az egészet. Most forgolódok, hogy hogyan tovább. Azt már tudom, hogy merre van a cél, csak a következő néhány lépés homályos.
Az viszont már biztos, hogy megint eljópofizom a főszereplőt. Ebből nehezen szakadok ki, és tekintve, hogy a humor a legerősebb eszközöm, nem tudom, hogy ez hiba-e. Mintha saját magamat másolnám.
Tegnap elolvastam az egyik régi írásomat. Abból nem teszek fel részletet, mert tényleg nagyon régi, az írástechnikai része kiforratlan, de a karakterek, az események elgondolkodtattak. Tudtam izgalmas, körömrágós jeleneteket írni, és nem jópofi, mégis érdekes karaktereket ábrázolni. Most miért nem megy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése