Új projekt, de ez a fiókban marad, amíg el nem készül. Visszatérek a gyökerekhez, a rendes, részletes vázlatíráshoz is. A karaktereimet már szeretem, de még nem igazán tudok velük együtt dolgozni.
Az utolsó írásaim jó része E/1, ez pedig E/3 lesz. Ez okoz némi problémát, mert a próbaírás közben kiderült, hogy kijöttem a gyakorlatból. Első személyben biztosan jobban menne, de túl sok a fejlődő karakter, és a főszereplő csak katalizátor, így az ő szemszögéből nem érdemes írni. Az olvasmánylistámon előre vettem pár harmadik személyben íródott könyvet, ezeknek az olvasása talán segít újra ráéreznem a stílusra.
Megfordult a fejemben, hogy ha már tényleg visszatérek a gyökerekhez, akkor teljesen meg kellene tennem. Amíg rá nem érzek az írásra, addig papíron kellene próbálkoznom. A baj az, hogy ettől meg teljesen elszoktam, és a kézírás teljesen más agyterületet mozgat meg, mint a gépelés. Nehéz elmagyarázni, de a tollal való írás és a klaviatúrán való pötyögés között óriási a különbség. Én legalábbis teljesen másnak érzem. Mintha a gépelés kevesebb agykapacitást igényelne, így több marad a fogalmazásra. Ha papíron dolgozom, ott változtatni is nehezebb. Ha egy mondat nem tetszik, teljesen ki kell húznom, és újraírnom. Ráadásul nem tudok két kész bekezdés közé beszúrni egy újat.
Furcsa érzés motoszkál bennem, és azt hiszem, ez követeli meg, hogy új projektbe fogjak. Mintha motiváltság lenne... Nem tudom, honnan származik, de ki kell használnom, mert ha elfogy a lendület, úgy járok, mint a többi történetemmel. Durva, hogy a legelső saját regényem óta nem fejeztem be egy újat se. A legdurvább, hogy azt nyolc éve írtam.
Ciki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése