Azt hittem, hogy egyelőre szünetelnek a pályázatok. Legalábbis az engem érdeklők, ezért is mertem belefogni egy regénybe. Erre nem küldenek nekem egy újabb pályázatot?
Sajnos az első hely díjazása túl király ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam a dolgot. Ráadásul ötvenezer leütés a felső határ, ami nagyon tetszett. Ekkora terjedelemben már lehet jót alkotni.
Arra viszont kíváncsi lennék, hogy a magyar írók miért a saját dedikált írásaikat osztogatják a többi helyezettnek.
Írtál valami jót? Ügyi vagy! Nesze, itt a könyvem, olvasd el! - önpromó jutalomnak álcázva. Zseniális.
Szerencsére a pályázat többkörös, így ez a kis kitérő nem zavarja a regényírással kapcsolatos terveimet. Első körben csak a novella első ötezer karakterét kérik, aztán a köv tízet egy hónap múlva, a maradékot még egy hónap múlva. Cselesek, mert így a szarokat csak másfél oldalig kell elolvasniuk.
Az én másfél oldalamat már letudtam, de a határidő lejártáig még visszatartom, hogy legyen időm átnézni. Legutóbb, amikor kénytelen voltam egy írást közvetlenül az elkészülte után útjára engedni, akkor hagyján, hogy jó néhány elütés és szóismétlés benne maradt, az egyik helyen valamiért tűzoltás helyett tűzgyújtást írtam. Enyhe képzavar... Megszólalt a piromániám.
Tök király, hogy mostanában minden nap írtam legalább egy sort, és intenzíven vázlatolgattam. Kár, hogy ennek ellenére a regényem nem sokat haladt. Részben emiatt a kis megszakítás miatt.
A kis megszakítás viszont most véget is ért. Igaz, hogy a novella még nincs kész, és a pontos folytatásról még csak halvány fogalmam van, de erről a zsűrinek nem kell tudnia. Most valami mást kell hozzám képest rekord idő alatt befejeznem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése