A tervek, meg a tervek

A hétvégén megejtették a Preyer eredményhirdetését. Mázli, hogy nem zarándokoltam fel, ugyanis néhány ponttal sikerült lecsúsznom a dicséretről. Oda se neki! A pontszámok és az értékelés önmagukért beszélnek.

(Az a 72 senkit se tévesszen meg, bőven top 15-ös lettem.)

Három zsűritag értékelt pontilag és szövegesen. Ezekből azt szűrtem le, hogy az egyikkel nem egyezik az ízlésünk, a másik pedig olyan kérdéseket dobott fel, amiket nem jártam rendesen körbe, tehát utánam ordít az a bizonyos előzménytörténet, amibe nem rég belekezdtem.

A harmadik zsűritag véleményére viszont nagyon kíváncsi lettem. Tőle szöveges értékelést nem kaptam, csak maximális pontszámot. Meglátta lényeget? Vagy csak megnevettettem, és így dobott pacsit?

A lényeg, hogy ez a minden előzmény nélkül összekapart firka királyul szerepelt, és arra jutottam, érdemes a világát bővíteni. Már csak a felmerült kérdések megválaszolása érdekében is. Amikor pár hónapja újraolvastam, remegett a kezem a Word után, és gépeltem is pár oldalt. Ahhoz képest, hogy csak egy sztorinak indult... Lehet, olyan sorozat kerekedik belőle, mint a Népek Őréből? (Új Galaxis 22. kötet - amint kiadják végre)

Áh! Annyira nagyszabású biztosan nem lesz. Őrzőt és dinka csapatát nem lehet lepipálni! Főleg Sutyit!

Na, ezeket most félretesszük a jövő évig...

Tizenhárom éj

(Sci-fi novellák után a vámpírhorror regény kicsit éles váltás.)

A tervek szerint a holnapi nap végén ki kellene csúsznia az ujjaim közül a nyolcadik éjnek. Ezután három naponta termelnem kell egy új fejezetet. Igyekszem véresen komolyan venni. (Ez majdnem olyan fárasztó mondat lett, mint az, hogy a bolha szívós egy állat.)

Tegnap felragasztottam a falra négy A/4-es lapot szépen összeillesztve. Felfirkantottam rá mind a tizenhárom fejezetet, és törtem kicsit a fejemet. Sok, még csak az elmémben létező gondolatot sikerült így megfogalmaznom és leírnom. Sokat segített, hogy egyben láttam az egészet, nem kellet lapozgatnom, hogy áttekintsem, és összevessem a fejezeteket.

Illetve gyorsan újraolvastam az első fejezetet. És... JÉZUSOM! Nagyon, de nagyon gyorsan be kell fejeznem a történetet, hogy átírhassam. Egyszerűen nem ismertem magamra. A leíró részek borzalmasan szárazak lettek. Összehasonlítva azzal, amit most Halloweenre írtam, egyenesen katasztrófa.

Igyekszem már ma haladni a nyolcadik fejezettel. Elvileg már előrébb kellene tartanom, csak a Liar Game 2 két új részének letöltésével vacakoltam. (Meg cikkeket gyártottam a főnöknek.) 

Munkára fel, ihletmanók!