Hajlamos vagyok minden szemetet elolvasni, ami a kezem ügyébe akad pusztán abból az apropóból, hogy létezik, a kezemben tartom, olvasatlanul nem teszem a polcra. Így rágtam magam végig négy kötetnyi Alkonyat névre hallgató nyáladzó borzadályon (a negyedikkel egy hónapig szenvedtem), az Ötven árnyalat trilógián meg a tanulmányi eredményeimért kapott szörnyűségeken (hogy jutalmazni, vagy büntetni akartak, még nem döntöttem el).
Gyakran rendelek antikváriumtól, mert az olcsóbb, meg ajándék könyvekkel is meglepnek. Többnyire melléfognak, de én azért még reménykedem.
Így került a kezembe ez a kötet is.
Nem mondom azt, hogy katasztrófa, de a kedvenceim közé se került be. Hogy miről szól? A Pletyka utca mindennapjairól.
Egy beteg vénasszony kukkoltatja az örökbefogadott lányát az ablakban, akit aztán lecserél egy másikra.
Egy öreg, pedofil szenes ember szemet vet az utca egyik kislányára, megvárja, amíg szexuálisan érett lesz, azután megrontja egy szeneszsákon. A kislány rákap a testi örömökre, rendszeresen eljár Pedo bácsihoz, amíg teherbe nem esik. Ezután hivatalosan is a szeretője lesz, kap egy lakást meg konyhapénzt minden nap. Cserébe minden este szétteszi a lábát az öregnek és nevelgeti a közös gyereküket. Egy nap a szenes bácsi lesérül, a fiával küldeti a manit a csajnak. A kölyök viszont titkon mindig is szerelmes volt a lányba. Meg is szökteti az öregtől, aki szívrohamot kap. Később a gyerekek hazatérnek, a srác átveszi a szenes boltot, majd apja nyomdokaiba lépve csalni kezdi a lányt, akit idő közben feleségül vett.
A jófej kovács éli mindennapjait meddő feleségével. Alapvetően az egyetlen rendes szereplő az egész könyvben. A politikába elég erősen belefolyik. Ő a politikai szál legfőbb képviselője, meg is hal a pártjáért. Csak a szelleme él tovább (nem szó szerint!). A zöldséges pasi a kovácsra gondolva még jobban elkötelezi magát a párt mellett, a kurváját lecseréli Kukkolda nagyasszonyának fogadott lányára és éli tovább az életét.
Az utca besúgója szövetkezik jobbra-balra, végül lecsukják.
A fiatal párok összejönnek, sötét sikátorokban turbékolnak, eljegyzik egymást/szakítanak.
A fogadóban nem hivatalosan bordély is működik, a tulajt megcsalja a felesége a zöldségessel.
A volt fegyenc szajrét bújtat, elkapják, lecsukják tíz évre. A felesége elpaterolja a kölköt vidékre és felköltözik Kukkolda nagyasszonyának rezidenciájára, hogy átvegye Őnagysága nevelt lánya helyét, hogy azután magára hagyva az öreglányt elszegődjön Szenesfiúhoz kitartott szeretőnek (Megjegyzem, Véntyúk sanszosan leszbikus.)
Kihagytam valamit? Lehet...
Sok a szereplő, mindegyikkel történik valami teljesen hétköznapi dolog, amit Pratolininek mind egy szálig le kellett írnia. Olyan, mint valami televízió előtti firenzei szappanopera.
Az ünnepek jönnek, mennek, az utca mindegyiket megünnepli a maga módján. Sokszor úgy éreztem, hogy ezek az ünnepek csak azért kellettek bele, hogy néhány oldal erejéig szabadulhassunk a pletykahálózattól, és érzékeljük a rohanó időt. Mert a fene se gondolná, hogy ennyi esemény lefolyásához el kell telnie egy évnek! (Szarkazmus)
Mint már említettem, a kedvenc könyveim közé nem került be. A korához képest azonban meglepően jó a megfogalmazása. Sok helyen szinte láttam magam előtt a jelenetet. Főleg a kovács leírása tetszett a legelején. Egész könnyen a helyére tudtam képzelni Tyler Hoechlint, amitől egész színessé vált a történet. (Na, jó, az ő szereplésével egy Zs-kategóriás történet is király lenne.)
Fantáziálás off!
Nem érzem tökéletes időpocsékolásnak, de megvallom őszintén, alig várom, hogy a végére érjek, mert a következő könyv sokkal érdekesebbnek ígérkezik.
Még nyolcvan oldal. Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése